|
== A klub történelme ==
A klub alapításának pontos időpontjával kapcsolatban többféle verzió is létezik. Az egyik, hogy a palermói brit konzul, [[Joseph Whitaker]] [[1898]]-ban alapította a klubot, és tulajdonképpen tekinthetnénk őt is a klub első elnökének, ám az ennél elfogadottabb álláspont az, hogy a klubot [[1900]]. [[november 1.|november 1-jén]] alapították, '''Anglo Panormitan Athletic and Football Club''' néven. Eszerint a klubot egy fiatal palermói, Ignazio Majo Pagano, Whitaker kollégája alapította, aki a játék alapjait egy angliai kollégiumban ismerhette meg. Az egyesület alapítói között 3 brit és 9 palermoi található, melyek többek között Whitaker, mint pénzügyi vezető, Edward De Gartson elnök, és ekkor lettek a csapat hivatalos színei a piros és a kék. Az első meccset [[1900]]. [[december 30.|december 30-án]] játszották egy ismeretlen angol csapat ellen. Az első meccs nem volt túl sikeres, ugyanis 5:0-s vereséget szenvedtek. Az első hivatalos mérkőzés ezután bő 4 hónappal, a [[FCACR Messina|Messina]] ellen következett, itt már sikeresebbek voltak, ugyanis 3:2-es győzelmet arattak.
[[1907|1907-ben]] a csapat neve '''Palermo Foot-Ball Club'''-ra változott, és a klubszínek a ma is használt rózsaszín és fekete lettek. [[1908|1908-tól]] [[1914|1914-ig]] a Palermo az angol milliárdos, Sir Thomas Lipton által szervezett ''Lipton Challenge Cup''-on tűnt fel, amelyet 3 alkalommal meg is nyert, [[1912|1912-ben]] például egy 6:0-s győzelemmel a döntőben.
Az [[első világháború]] alatt a csapat rövid időre megszűnt, majd [[1919|1919-ben]] alapították újra '''Unione Sportiva Palermo''' néven, egy csoport palermói egyetemista és sportoló jóvoltából. Az [[1920-as évek]] elején a ''Campionato Lega Sud''-ben vettek részt (ez egy dél-olaszországi bajnokság), ahol a legjobb eredmény az [[1924|1924-ben]] elért elődöntő volt, ahol a [[Taranto]], az [[AS Roma|A.S. Roma]] elődjének számító Alba Roma és a most [[S.S.C.SSC Napoli]]ként ismert Internaples együtteseivel találkoztak, ám itt véget is ért számukra a torna. [[1927]]-ben a csapatnál pénzügyi gondok jelentkeztek, ám jött a segítség, és a csapat megmenekült a megszűnéstől. Ezután bekerült a mai [[Olasz labdarúgó-bajnokság (harmadosztály)|Serie C1]]-nek megfelelő ''Prima Divisioneba'', és itt mindössze 3 szezont töltöttek, mert [[1930]]-ban följutottak a [[Olasz labdarúgó-bajnokság (másodosztály)|Serie B]]-be, majd végül [[1932]]-ben a [[Olasz labdarúgó-bajnokság (első osztály)|Serie A]]-ba is följutottak. Debütáló szezonjukban már egy új stadionra volt szükségük, és ennek a ''Stadio Littorio'' nevet adták. Ez a mai Favorita szomszédságában volt. A csapat [[1936|1936-ig]] játszott a Serie A-ban, majd kiestek, és ezután jöhetett létre első ízben a Szicíliai derbi, a [[Calcio Catania|Catania]]-Palermo.
[[1936]]-ban a Palermo is a [[Benito Mussolini|Mussolini]] vezette [[Fasizmus|fasiszta]] rezsim befolyása alá került, és a klub színeit is meg kellett változtatni, sárga-pirosra. Eközben ismét előjöttek az anyagi nehézségek, és [[1940|1940-ben]] ki lettek zárva az [[Olasz labdarúgó-szövetség|olasz szövetségből]] emiatt.
A [[második világháború]] után visszatértek a Serie A-ba, miután az 1947-48-as szezonban megnyerték a Serie B küzdelmeit. Több akkori nagy sztárral is leszerződtek, például a korábbi [[Juventus FC|Juventus]], [[Čestmír Vycpálek]]-kel. A Serie A-s tagság most már hosszabbra nyúlt, legközelebb ugyanis [[Serie1953–1954-es Aolasz 1953labdarúgó-1954bajnokság (első osztály)|1954-ben]] estek ki. Ekkortájt a csapat elkezdett jojózni a két olasz topliga között. Ezekben az években megfordultak itt a kor nagyobb sztárjai, például az argentin [[Santiago Vernazza]] (51 gól 115 mérkőzésen), a kapus [[Roberto Anzolin]], [[Carlo Mattrel]], [[Giuseppe Furino]] és [[Franco Causio]]. [[Serie1961–1962-es Aolasz 1961labdarúgó-1962bajnokság (első osztály)|1962-ben]] elérte a csapat addigi legjobb eredményét, 8. lett. Ám ezután hihetetlen mélyrepülés következett, ugyanis [[Serie1962–1963-as Aolasz 1962labdarúgó-1963bajnokság (első osztály)|1963-ban]] ismét kiestek, és újabb 5 évet töltöttek a másodosztályban.
[[Serie1969–1970-es Aolasz 1969labdarúgó-1970bajnokság (első osztály)|1970-ben]] új tulajdonos érkezett a klub élére, [[Renzo Barbera]]. 1973 után a csapat hosszú ideig a Serie B-ben játszott. Ezalatt kétszer is elértek az [[CoppaOlasz Italialabdarúgókupa|Olasz Kupa]] döntőjébe, ám mindkétszer, nagyon nagy küzdelemben kikaptak. [[1974]]-ben a Bologna ellen tizenegyespárbaj után, míg 1979-ben a [[Juventus FC|Juventus]] ellen is csak a hosszabbítás perceiben vesztettek. Barbera [[Serie1979–1980-as Aolasz 1979labdarúgó-1980bajnokság (első osztály)|1980-ban]] elhagyta a csapatot, és 4 évvel később egészen a Serie C1-ig süllyedtek nélküle. Az 1985-86-os volt az utolsó szezon, mielőtt az újbóli pénzhiány miatt ismét megszűnt volna a csapat, hiába kerülték el a kiesést. 1987 nyarán, egy profi csapat nélküli év után, a csapatot újraalapították, és a [[SerieOlasz labdarúgó-bajnokság C2(negyedosztály)|Serie C2-ben]] indultak, amit rögtön meg is nyertek.
Az [[1990-es évek]]ben ismét sokat lifteztek, csak mosta Serie B és a Serie C1 között, több-kevesebb sikerrel.Az 1995-96-os szezonban elért Olasz Kupa-negyeddöntő volt ekkoriban a legnagyobb sikerük. 1998-ban visszatértek oda, ahonnan indultak, a Serie C2-be, ugyanis az osztályozón kikaptak összesítésben a [[U.S. Battipagliese|Battipagliese]] együttesétől. [[2000|2000-ben]] a [[AS Roma|Roma]] tulajdonosa, Franco Sensi vásárolta meg az együttest, és egy évvel később feljutottak a Serie B-be.[[2002]] nyarán Maurizio Zamparini lett az elnök, és célul azt tűzte ki, hogy visszajuttatja a csapatot a Serie A-ba. Ez meg is történt a kemény, ám sikeres 2003-04-es bajnokság után, amikor is megnyerték a Serie B küzdelmeit, és 31 év után [[Francesco Guidolin]] edzősködése alatt ezt sikerült megtenni. A [[Serie2004–2005-ös Aolasz 2004labdarúgó-2005bajnokság (első osztály)|2004-2005-ös]] szezonban (tehát újoncként!)rögtön egy UEFA-kupa-selejtezős helyet sikerült elérniük, ilyen eredményt a csapat eddigi fennállása során nem produkált még. [[Luca Toni]] megdöntötte a Palermo Serie A-s gólcsúcsát, amikor 20 gólt szerzett a szezonban. Guidolin 2005-ben elhagyta a csapatot, és helyére [[Luigi Del Neri]] került, ám miután neki nem sikerült elődje sikereit legalább megközelítenie, hamarosan neki is távoznia kellett, és utódja [[Giuseppe Papadopulo]] lett. Egy kudarcként megélt nyolcadik hely ellenére az UEFA-kupában továbbjutottak csoportjukból, és az [[CoppaOlasz Italialabdarúgókupa|Olasz Kupa]] elődöntőjéig meneteltek. Ezután Guidolin tért vissza az egyesülethez, amely ismét játszhatott az UEFA-Kupában. Ezenkívül a csapat három játékost adott a [[2006-os labdarúgó-világbajnokság|világbajnok]] [[Olasz labdarúgó-válogatott|olasz csapatba]](ők [[Andrea Barzagli]], [[Cristian Zaccardo]] és [[Fabio Grosso]]). A [[Serie2006–2007-es Aolasz 2006labdarúgó-07bajnokság (első osztály)|2006-2007-es szezont]] az új igazolások miatt nagy várakozások előzték meg, és jól is indult a szezon, ami beteljesíthette volna ezeket a várakozásokat. Ám egyszer csak, 11 győztes meccs után, a csapat hirtelen visszaesett a harmadikról a hetedik helyre. A szezont végül az ötödik helyen fejezték be, ismét UEFA-kupa-szereplést érő helyen, [[Stefano Colantuono]]val Guidolin helyén. [[2007]] novemberében, egy Juventus elleni 5:0-s vereség után Zamparini menesztette Colantuonot, és ismét Guidolint hozta a csapathoz. [[2008]]. [[március 24.|március 24-én]] azonban Guidolint negyedszer is menesztették, és helyére, i mmár másodszor a szezonban, újfent Colantuono került.
== Jelenlegi keret ==
|
