„U–2” változatai közötti eltérés

! Típus 

| ElsőAz első U–2. 1955. július 24-én közúton szállítják a Lockheed kaliforniai üzeméből a [[Groom Lake]] bázisra. 1955. július 29-én Tony LeVier berepülőpilótával első gurulási próbák és a véletlen első repülés. Első hivatalos felszállás: 1955. július 29, a pilóta Tony LeVier. 1957. április 4-én lezuhan a [[nevada]]i Pioche mellett, Robert Seiker Lockheed-berepülőpilóta az életét veszti.<ref name="bbird">{{cite web |url=http://www.blackbirds.net/u2/u2_photo_gallery/u-2-photo-gallery.html |title=U-2 Photo Gallery |accessdate=2009-06-25 |format= |work= }} {{en}}</ref>

| 1957 novemberében a Lockheed átadja a kész gépet. 1959. augusztus 5-én egy kiképzőrepülés során a [[coloradoColorado|coloradói]]i Cortez közelében hasraszáll, megsérül. A balesetet követően a Skunk Works-ben kétülésesre építik át, infravörös keresőt építenek a Q-raktérbe. A típus először U–2B-nek, majd U–2D-nek nevezik. 1959 decemberében az Edwards légitámaszponton a légierő különleges programok irodájához kerül. U–2D változatként a Lockheed palmdale-i gyárának kapujánál van kiállítva.<ref name="bbird"/>

|A Q-raktérbe forgó optikai érzékelőket és távközlési antennákat építenek a MIDAS (Missile Defense Alarm System) program részeként. A berendezéssel szovjet interkontinentális rakéták kilövéséről kívánnak figyelmeztetést kapni, a rendszert sikeresen tesztelik amerikai rakétakilövéseknél. U–2A modellként az [[ohioOhio|ohiói]]i [[Wright-Patterson légitámaszpont]]on van kiállítva, az amerikai légierő múzeumában.<ref name="bbird"/>

| 1987 novemberében lezuhan a kaliforniai Beale légitámaszponton, Bill Gilbert USAF pilóta túléli. Egy ideig a kaliforniai Edwards légitámaszponton állítják ki, jelenleg a [[norvégia]]i Bodo-banBodóban látható.<ref name="bbird"/>

|1964. augusztus 14-én lezuhan az [[idahoIdaho|idahói]]i Boise közelében. Seng Si Hi tajvani pilóta túléli aza esetetbalesetet.<ref name="bbird"/>