„Milna” változatai közötti eltérés

A település nevét finom, homokos talajú partjáról kapta. Bár közelében idáig régészeti lelőhelyet nem találtak a rómaiak jelenlétét jelzi, hogy a Pantera-öböl végében fekvő Studenac előterében levő termékeny völgy végében egy ókori szarkofágot használtak az állatok itatására. A Brač és a Šolta-sziget közötti csatorna közepén fekvő kis Mrduja-szigeten a Milnai-öböl bejáratánál középkori kápolna áll falában egy befalazott, kereszttel díszített pilaszterrel, melyet valószínűleg egy eddig nem ismert késő ókori milnai templomból vittek oda. Milna első írásos említése [[1333]]-ban történt. A mai plébániatemplom helyén állt Szűz Mária templomot ''„ecclesia Ste Mariae Milnavi”'' alakban [[1519]]-ben említik először. Ekörül alakult ki az öbölmenti település magja, melyet a nerežišćai Cerinić (Cerineo) család reneszánsz várkastélya is védett. A család ugyanis ezt az öblöt szemelte ki új várkastélya és temploma felépítésére. A 16. és a 17. században a sziget belsejéből a nerežišćai plébánia terültéről új lakosság telepedett le itt mintegy nyolcvan fővel, majd a [[kandiai háború]] idején a 17. század közepén a szárazföldről is érkeztek menekültek. Plébániáját [[1646]]-ban alapították, első plébánosa Luka Milovanić atya volt. A 18. századra teljesen benépesült a település, melynek ekkor már mintegy 550 lakosa volt. A megnövekedett népesség számára már szűk volt a régi templom, ezért a várkastély mellett fekvő magaslatra [[1783]]-ban a Gyümölcsoltó boldogasszony tiszteletére Ignacije Macanović tervei szerint új, késő barokk templomot építettek. A mellette álló karcsú harangtorony a helyi Bokanić családból származó kőfaragó munkája. A velencei uralomnak [[1797]]-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. [[1806]]-ban a sziget az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került. [[1806]]-ban a Zaglav-félsziget előtti csatornában zajlott a ''„két császár csatája”'' a francia és az orosz flotta hadihajói között. Ennek során a franciák fontos támaszpontja volt a félszigeten épített Baterija erőd. Napóleon lipcsei veresége után [[1813]]-ban újra az osztrákoké lett. [[1823]]-ban az osztrák közigazgatásban a település községközpont lett. A település gyors fejlődése a [[19. század]]ban is folytatódott, amikor a Žalo- és a Pantera-öböl közötti partszakasz tervszerű kiépítése megtörtént. Fejlődött a hajóépítés is, a Pantera és a Vlaška-öbölben levő hajóépítő üzemekben ebben az időszakban több hajót építettek mint a spliti, starogradi, komizai és trogiri hajógyárakban. Kitűnő hajóskapitányok kerültek ki a helyi Peruzović, Bonačić-Mandinić, Babarović és Marangunić családokból, de más brači családok fiifiai is szolgáltak az Adrián, a Földközi-tengeren és a Fekete-tengeren közlekedő kereskedelmi hajókon. Az egyik akkoriban közismert vitorlás hajótípust éppen itt, Milnában nevezték el bracerának, nevét a Brač-szigetről (olaszul Brazza) kapta. Új kikötőkkel rendelkező kiépített öblök létesültek az 1860-as években is. Ebben az időben alakult ki a település képe keleten a Babarović család hatalmas háromszintes házától a nyugaton emelkedő kétemeletes Scarneo-házig és a kétemeletes konte Alberti-házig, melyről ezt a partszakaszt konteta rivának nevezik. Közte és az egyemeletes Scarneo-ház között építették meg az 1920-as években a várkastélyig vezető monumentális lodzsás lépcsősort. A településnek 1857-ben 1907, 1910-ben 2293 lakosa volt. [[1918]]-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben 830 lakosa volt.