„Richard Strauss” változatai közötti eltérés

'''Richard''' Georg '''Strauss''' ([[München]], [[1864]]. [[június 11.]] – [[Garmisch-Partenkirchen]], [[1949]]. [[szeptember 8.]]) A 19. századvég és a 20. század első felének [[NémetországNémetek|német]], késő romantikus [[zeneszerző]]je, aki főleg szimfonikus [[programzene|programzenéiről]], ''Don Juan'', ''Halál és megdicsőülés'', ''Till Eulenspiegel vidám csínyjei'', ''Imigyen szóla Zarathustra'', ''Hősi élet'', ''Symphonia Domestica'', és az ''Alpesi szimfónia''; [[opera (színmű)|operáiról]], nem''A utolsósorbanrózsalovag'', ''Elektra'', ''Az árnyék nélküli asszony'' és ''Salome'' és [[karmester|dirigensi tevékenységérőldal]]airól ismert. (NemR. álltStrauss rokonságbankora ajelentős [[bécsi keringő|keringőirőlkarmester]]ei híresközé bécsitartozott, Straussa családdalBajor Állami Operaház, a Berlini Állami Operaház, a Bécsi Operaház igazgatója volt.)

A gyermek Richard a család, de különösen az apa biztatására már hatévesen zenét szerzett. Később a müncheni [[kapellmeister]], [[Friedrich Wilhelm Meyer]] tanította erre a tárgyrazeneszerzésre. Vezetése alatt, vagy növendéke saját akaratából, az első korai darabok után, amelyek főleg [[zongora|zongorára]] és [[énekhang]]ra íródtak, megjelentek az első nagyobb szabású kompozíciók: [[versenymű]]vek illetve egy nagyobb [[szonáta]], egy [[vonósnégyes]], két [[szimfónia]], valamint egy [[szerenád]] fúvósokra.

[[1882]]-ben megkezdtekezdte meg tanulmányait a müncheni egyetemen, de hamarosan – szintén saját akaratából – abba is hagyta.

[[1883]]-ban „művészi” utazásra indult, aminek köszönhetően többek között [[Drezda]] és [[Berlin]] városába is eljutott, ahol fontos kapcsolatokat tudott kialakítani; ezek közül a legfontosabblegjelentősebb [[Meiningen (Németország)|meiningen]]i udvari zenekar [[karmester]]ével, [[Hans von Bülow]]val kötött barátsága. [[1885]]-ben Bülow maga mellé vette Strausst (aki itt ismerhette meg [[Johannes Brahms]]ot); majd miután nem sokkal később Bülow nyugállományba vonult, az [[1885]]/[[1886]]-os szezonig ő kapta meg a posztját.

Az addig eltelt időszakban Strauss stílusa legközelebb a [[klasszika]] zenéjéhez, illetve [[Robert Schumann]] vagy Brahms stílusához állt, a jelentős fordulat [[Alexander Ritter]]rel való találkozása után következett be (Ritter hegedűs volt, [[Richard Wagner (zeneszerző)|Richard Wagner]] unokahúgának férje). Ez a találkozás megerősítette Strausst abban, hogy Wagner stílusa felé forduljon, illetve [[Liszt Ferenc]] [[szimfonikus költemény]]eire támaszkodjon, hogy Wagner zenekari stílusát megtanulhassa.

Az új kompozíciós technikák máris megjelentek a négytételes zenekari fantáziában, amely az ''„Itáliából”'' címet kapta, mégis e technika először az ezt követő műveiben került fölénybe, amelyeket a szerző ''Tondichtungen''eknek ''(zeneköltemény)'' <!--ezt a fordítást nem én találtam ki, ezt így mondják --> nevezett (ezek a művek egytételes programzene-jellegű zenekari művek, egyértelmű jelentéssel). A kezdeti nehézségek után (az első szimfonikus költeményt, a ''Macbeth''et három feldolgozás követte) Strauss a ''„Don Juan”''-ban ([[Nikolaus Lenau|Lenau]] nyomán, [[1888]]–[[1889]]), illetve a ''„TodHalál undés Verklärung”megdicsőülés''-banben ''(Tod und Verklärung)'' ([[1888]]–[[1890]]) fejlesztette ki összetéveszthetetlen stílusát, ami egy csapásra ismertté és híressé tette. Egy évvel később két sorozat hangsűrítményt komponált, többek között az ''Imigyen szóla Zarathustra'' címűt ([[1896]]), ami manapság a [[2001: Űrodüsszeia]] című filmből is ismert lehet.

[[1887]]-ben kezdett el dolgozni első [[opera (színmű)|operáján]], a ''Guntram'' címűn, ami [[1894]]-es bemutatása után csak kevés előadást élt meg. Több sikert hozott a ''Feuersnot'' ''(Tűzínség)'' ([[1901]]). EzaEz a két első opera azonban R. Wagner jelentős hatását viselik magukon. Az igazán nagy áttörést a ''[[Salome (opera)|Salome]]'' és az ''[[Elektra (opera)|Elektra]]'' (ősbemutatója [[1909]]-ben Drezdában) hozta meg. Zeneileg a tonális bázist kezdetben soha nem vesztette el, az Elektra volt az első olyan műve, ahol letért a tonalitás útjáról. Egyébként ez volt az az opera, ahol először dolgozhatott [[Hugo von Hofmannsthal]] [[költő]]vel. A továbbiakban is összedolgoztakegyüttműködtek; miközben Strauss zenei nyelvezete megváltozott, kirobbanó sikereket értek el, mint például a ''[[A rózsalovag]]'' ([[1910]]) című operával. [[1942]]-ig még számos egyéb operát írt, de az ''[[Árnyék nélküli asszony]]''ban ([[1919]]) már elérte operastílusának csúcsát, ami innentől már nem fejlődött továbbváltozott. Kései éveiben írta ''Capriccio és Daphne'' című remekét, ami egy könnyedebb, klasszicizmusát összefoglaló mű.<!-- ??? A zenés színház dramaturgiai biztonság ennek ellenére megmarad, --> Szinte összes operája sikeres volt.

Alice nevű menye [[Zsidók|félzsidó]] volt, ezért unokái is részben zsidók voltak. Ez sokszor kényszerítette ellenzékbe. Avval, hogy aA ''Die schweigsame Frau'' ''([[A hallgatag asszony]])'' [[librettó]]ját egy zsidó, [[Stefan Zweig]] írhattaírta, akihez R. Strausst művészi barátság fúzte. R. Strauss sokatpróbált kockáztatott,kiállni amikormellette, a premierkor ragaszkodott, hogy Zweig neve a műsorfüzeten és a plakátokon is szerepeljen. [[Adolf Hitler]] vonakodva bár, de elfogadta. A művet azonban a második előadás után betiltották, Straussnak pedig le kellett mondania a birodalmi zenei kamara ''(Reichsmusikkammer)'' elnöki tisztségéről, amelyet egyébként azelőtt gyakran használt arra, hogy zsidó kollégáit védje. (Ebben szerepet játszott egy, a [[Gestapo]] által elfogott Strauss-levél is, melyben szkeptikus hangokat engedett meg magának.)

[[1948]]-ban fejezte be utolsó nagy művét, a ''[[Négy utolsó ének]]''et, ami magasszóló hangra és zenekarra íródott (ősbemutatója [[1950]]-ben [[Kirsten Flagstad]] közreműködésével, [[Wilhelm Furtwängler]] vezénylete mellett [[London]]ban volt), amely a legismertebb vokális kompozíciója. Eredetileg ezek a dalok nem ciklusnak készültek. Utolsó befejezett alkotása is dal volt, a ''Malven'', amelyet [[november 23.|november 23-án]] fejezett be.

* Halál és megdicsőülés op. 24. (Tod und Verklärung) (1891)

* Hősi élet (Ein Heldenleben) op. 40. (1899)

* Alpesi szimfónia op. 64. (Eine Alpensinfonie) (1915)