„Joseph Raymond McCarthy” változatai közötti eltérés

| lábjegyzet =

}}

 

[[1935]]-ben szerzett jogi végzettséget a [[milwaukee]]i [[Marquette University]]n, s [[1939]]-től kerületi bíró lett Wisconsinban. A [[második világháború]]ban, harminchárom évesen bevonult a [[United States Marine Corps|tengerészgyalogsághoz]], majd [[1946]]-ban indult a szenátusi választásokon, és [[1947]]-től haláláig Wisconsin szenátora lett. A politika élvonalában [[1950]]-ben bukkant fel hírhedt szenátusi beszédével, amelyben azt állította, hogy a birtokában van egy lista az [[State Department|amerikai külügyminisztériumban]] dolgozó kommunista párttagok és kémek nevével. Szenzációs bejelentését ugyan soha nem sikerült hitelt érdemlően bizonyítania, az elkövetkező években, [[Harry S. Truman]], majd [[Dwight D. Eisenhower]] elnöksége alatt McCarthy mégis lehetőséget kapott arra, hogy tárgyalásokat folytasson le egyes, kommunistának feltételezett külügyminisztériumi, [[Fehér Ház|fehér házi]] alkalmazottak, illetve [[United States Army|katonatisztek]] ellen. Sokakat pusztán származásúk okán idéztek be és zaklattak, így hírességeket, mint [[Danny Kaye]]-t, mivel a családja [[ukrajna]]i eredetű, mely ekkor már a [[Szovjetunió]] tagállamának számított, vagy pedig [[Charles Korvin]]t, aki ugyan még a [[Osztrák–Magyar Monarchia|monarchiakori]] [[Magyarország]]on született, de [[1951]]-es beidézésekor már kommunista berendezkedés érvényesült a hazájában. Emellett az ún. McCarthy-meghallgatásokat, az Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottság üléseit gyakran az adminisztráción kívüli, ellenzéki politikusok ellehetetlenítésére is felhasználták. Tevékenységét a közvélemény egyre nagyobb része ítélte el, s [[1954]] második felében a szenátus 67:22 szavazataránnyal megfeddte McCarthyt. A szenátor három évvel később, negyvennyolc éves korában halt meg, a hivatalos közlemények szerint [[hepatitis]]ben, valójában széles körben ismert [[alkoholizmus]]a vezetett halálához.