„Richard Strauss” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a További művei→Kamarazene |
a stiláris válatoztatás |
||
14. sor:
}}
'''Richard''' Georg '''Strauss''' ([[München]], [[1864]]. [[június 11.]] – [[Garmisch-Partenkirchen]], [[1949]]. [[szeptember 8.]]) A 19. századvég és a 20. század első felének [[Németek|német]], késő romantikus [[zeneszerző]]je, főleg szimfonikus [[programzene|programzenéiről]], ''Don Juan'', ''Halál és megdicsőülés'', ''Till Eulenspiegel vidám csínyjei'', ''Imigyen szóla Zarathustra'', ''Hősi élet'', ''Symphonia Domestica'', és az ''Alpesi szimfónia''; [[opera (színmű)|operáiról]], ''A rózsalovag'', ''Elektra'', ''Az árnyék nélküli asszony'' és ''Salome'' és [[dal]]airól ismert. R. Strauss kora jelentős [[karmester]]ei közé tartozott, a Bajor Állami Operaház, a Berlini Állami Operaház főzeneigazgatója, a Bécsi Operaház igazgatója volt.
(Nem állt rokonságban a [[bécsi keringő|keringőiről]] híres bécsi Strauss családdal.)
29. sor:
Az addig eltelt időszakban Strauss stílusa legközelebb a [[klasszika]] zenéjéhez, illetve [[Robert Schumann]] vagy Brahms stílusához állt, a jelentős fordulat [[Alexander Ritter]]rel való találkozása után következett be (Ritter hegedűs volt, [[Richard Wagner (zeneszerző)|Richard Wagner]] unokahúgának férje). Ez a találkozás megerősítette Strausst abban, hogy Wagner stílusa felé forduljon, illetve [[Liszt Ferenc]] [[szimfonikus költemény]]eire támaszkodjon, hogy Wagner zenekari stílusát megtanulhassa.
Az új kompozíciós technikák máris megjelentek a négytételes zenekari fantáziában, amely az ''„Itáliából”'' címet kapta, mégis e technika először az ezt követő műveiben került fölénybe, amelyeket a szerző ''Tondichtungen''eknek ''(zeneköltemény)'' <!--ezt a fordítást nem én találtam ki, ezt így mondják --> nevezett (ezek a művek egytételes programzene-jellegű zenekari művek, egyértelmű jelentéssel). A kezdeti nehézségek után (az első szimfonikus költeményt, a ''Macbeth''et három feldolgozás követte) Strauss a ''„Don Juan”''-ban ([[Nikolaus Lenau|Lenau]] nyomán, [[1888]]–[[1889]]), illetve a ''Halál és megdicsőülés''-ben ''(Tod und Verklärung)'' ([[1888]]–[[1890]]) fejlesztette ki összetéveszthetetlen stílusát, ami egy csapásra ismertté és híressé tette. Egy évvel később
[[1887]]-ben kezdett el dolgozni első [[opera (színmű)|operáján]], a ''Guntram'' címűn, ami [[1894]]-es bemutatása után csak kevés előadást élt meg. Több sikert hozott a ''Feuersnot'' ''(Tűzínség)'' ([[1901]]). Ez a két első opera azonban R. Wagner jelentős hatását viselik magukon. Az igazán nagy áttörést a ''[[Salome (opera)|Salome]]'' és az ''[[Elektra (opera)|Elektra]]'' (ősbemutatója [[1909]]-ben Drezdában) hozta meg. Zeneileg a tonális bázist kezdetben soha nem vesztette el, az Elektra volt az első olyan műve, ahol letért a tonalitás útjáról. Egyébként ez volt az az opera, ahol először dolgozhatott [[Hugo von Hofmannsthal]] [[költő]]vel. A továbbiakban is együttműködtek; miközben Strauss zenei nyelvezete megváltozott, kirobbanó sikereket értek el, mint például a ''[[A rózsalovag]]'' ([[1910]]) című operával. [[1942]]-ig még számos operát írt, de az ''[[Árnyék nélküli asszony]]''ban ([[1919]]) már elérte operastílusának csúcsát, ami innentől már nem változott. Kései éveiben írta ''Capriccio és Daphne'' című remekét, ami egy könnyedebb, klasszicizmusát összefoglaló mű.<!-- ??? A zenés színház dramaturgiai biztonság ennek ellenére megmarad, --> Szinte összes operája sikeres volt.
| |||