„Ábrahám ibn Daud” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
12akd (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
12akd (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
9. sor:
* ''II.'' Istenről és a prófétaságról, a különböző kinyilatkoztatásról, az Istenről mondott antropomorfizmusok elhárításáról (pl. a Biblia érzékletes kifejezéseit [[Szaadja gaon]] hatása alatt a [[szféra]]szellemekre vonatkoztatta). Jellemző, hogy csak negatív attributumokat tételez fel.
* ''III.'' Erkölcs- és lélektan, az erényekről és a vallási törvényekről. Úgy véli, hogy a ''[[Tóra]]'' parancsolatai segítik az embert a boldogsághoz, ami tulajdonképpen a filozófiai kutatásnak is végső célja. A Tórában megtalálható a legkényesebb morálbölcselet. Tartalma: hittörvények, etikai tételek, és a társadalmi élet szabályai, illetve pozitív vallási kötelességek. Kiemeli, hogy nem szabad ezeket bírálni, hanem engedelmességre, föltétlen hódolatra kell hogy serkentsék az embert (mint például Izsák feláldozásának bibliai története).
 
Ibn Daud nemcsak elődei, hanem az [[iszlám]] ellen is polémiát folytatott. Száraz, filozofikus nyelvét lendület nélküli, túlzott tömörség jellemzi. Bár művei nehezen érthetőek, és kevesen tanulmányozták, [[Maimonidész]] írásaiban több helyen őt követi. Ibn Daud maga mind a teológiai kérdésekben, mind a filozófiai Bibliamagyarázatban Szaadja gaont, etikijában pedig [[Platón]]t követi, bár sok dolgot átvesz az arab [[Avicenna|Avicennától]] és az [[Abu Naszr Muhammad al-Fárábi|Al-Farábi]]tól is. Legtöbbre becsüli a metafizikai megismerést, vélekedése szerint az igazi boldogság a spekulatív tudástól és a tiszta látástól függ.
 
== Forrás ==