„Emilia Galotti” változatai közötti eltérés

Hettore Gonzaga, a fiatal és az állami hivatalától teljesen túlterhelt Guastalla hercege, Emilia Galottival, a fiatal hölggyel történt első találkozása óta teljesen megszállottja annak, hogy a hölgyet kedvesévé tegye. Ezért ad a cselszövő kamarásának, Marchese Marinellinek szabad kezet, hogy meghiúsítsa Emilia közelgő esküvőjét Appiani gróffal. Ezért megtámadják Marinelli rendeletére a lovaskocsit, amelyben a jegyesek a menyasszony anyjának kíséretében az esküvőre utaznak. Appiánit lefizetett gyilkos lelövi és Emiliát édesanyjával a herceg nyári rezidenciájába, látszólagos biztonságba viszik. Emilia, ellentétben a felháborodott anyjával, aki a színlelt rajtaütést megrendezett cselszövésként kezdi értelmezni, a teljesen összezavarodott Emilia kezdetben nem is sejti a valódi összefüggéseket. Ugyanekkor megérkezik a várhoz Orsina grófnő, a herceg egykori szeretője, hogy a herceget magának visszaszerezze, azonban a herceg nem bocsátja be, Marinelli bolondnak nyilvánítja, melyet ő, aki az udvarnál az éles elméje miatt kellemetlen filozófusnőnek minősül, a következő szavakkal nyugtáz: "Aki bizonyos dolgok felett az értelmeteszét nem veszti el, annak nincs semmi vesztenivalója". A herceg visszautasítása miatti sértett becsületből és csalódásból szeretné Emilia apját, Odoardot, aki éppen most érkezett és amúgy is gyanakvó, rábeszélni, hogy Appiani gróf halálát megbosszulja és megölje a herceget. Erre a célra Orsina rátukmál egy tőrt, azonban Odoardo tétovázó marad és először azt kéri, hogy lányával, Emiliával beszélhessen négyszemközt, hogy lányának ártatlanságát ellenőrizze. Emilia, aki Marinelli egy további cselszövésének következtében -az esetet még állítólag előbb bírósági úton kell megvizsgálni- a herceg oltalmában kell hogy maradjon, könyörögve kéri az apját, hogy ölje meg, azért hogy a herceg gavallér hízelgésének és a herceg utólagos beállításának ellen álljon, mert attól fél, hogy túl tapasztalatlan és ezért könnyen elcsábítható. Amikor Odoardo még hezitál, megpróbálja Emilia tőle a tőrt elvenni, hogy maga oltsa ki életét. Odoardo mélyen megérintve és megrázva felismeri lányának nagy kétségbeesését és leszúrja, hogy a lányának ezzel becsületét megőrizze: "egy rózsa eltörött, mielőtt a vihar letépné a leveleit". Aztán kiszolgáltatja magát a földi igazságszolgáltatásnak. A herceget azonban és minden mást átadja az istennek és az isteni igazságszolgáltatásnak, mint legutolsó hatóságnak.