„Közönséges óriáscsibor” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
29. sor:
== Életmódja ==
A közönséges óriáscsibor élőhelye az állóvizek, dús, alámerült [[Növények|növény]]zettel, melynek szövevényében a szárakon és leveleken megkapaszkodhat. Éjjel messze elrepül. A [[lárva]] ragadozó, vízben élő lárvákkal táplálkozik. A kifejlett bogár növényevő.Szívesen elfoglalja a kerti tavakat. Kisebb tavak dús növényzetű parti részeiben országszerte gyakori. Jól úszik, de 1 méternél mélyebbre nem merül le. Kifejletten ez a faj is ártalmatlan, de a nagyobb lárvák haraphatnak. Éjszaka új vizekre repül. A kifejlett rovar téli álmot alszik. A bogarak tartózkodási helyük vízében a jég alatt telelnek át. Halastavakban gyakori. Leginkább mocsarak, halastavak, árkok állóvizeit keresi fel tanyájául. Pihenéskor a víz alatt hosszú középső lábaival a vízinövényekbe kapaszkodik, időről-időre azonban a felszínre jön. Az imágó jó repülő, gyakran láthatjuk vízparti lámpák körül és a fénycsapdákban is néha tömeges. A csíborok viszonylag ritkán kénytelenek a felszínre jönni, mivel a raktározott levegő és a víz határfelületén a légzési gázok oda-vissza diffundálhatnak, tehát az összetétel folyamatosan frissül. A megtermékenyített nőstény tavasszal nagyon feltűnő módon lát petéinek lerakásához. Hátával lefelé fordítva kapaszkodik valamilyen a felszínen úszó levélhez és azt elülső lábával hasához szorítja, majd potrohvégén lévő négy csövecskéből fehéres fonalakat bocsát ki, melyeket testvége mozgatásával hasát beborító szövetté fon össze. Amikor ezzel elkészült, a szövetlapot a hátára fekteti és hasán egy újabb lemez fonásához fog, majd mindkettőt oldalt összefűzi és megkezdi az így keletkezett zacskóba petéinek lerakását, amelyek száma megközelíti az 50-et. A peterakás végeztével befonja a zacskó felsőrészét, de úgy, hogy levegőnek is jusson hely és szarvszerű nyéllel végződjék. 4–5 óra alatt elkészül művével, mely kis csónak módjára úszik a vizen. A petetok felbillenése ki van zárva, felül ugyanis könnyebb és így mindig feláll, ha megfordulna. A 16–18 nap mulva kikelő lárvák alakja hosszúkás orsóforma, hamarosan feketés színűek lesznek és három pár rövid lábukon kívül két ízelt fartoldalékuk van. A lárvák tevés-vevését Rengel figyelte meg. Amíg a lárvák szűk akváriumokban, ahol gyakran hiányzik kellő táplálékuk és egyéb körülmények is természetellenesek, kannibálhajlamot mutatnak és egymást kölcsönösen felfalják, addig a szabad természetben sokkal békésebb és ártalmatlan dolgokat követnek el. A lárvák általában nem rejtőzködnek el, lassan mozognak amikor táplálékuk után járnak a víz fenekén, vagy a vízinövények sűrűjében. Amíg a csíkbogarak lárvái a szabadon úszkáló rovarlárvákat és kétéltűeket villámgyorsan támadják meg, addig a csíborlárvák főleg lassan mászó, lassan mozgó állatokat, például a vízi csigákat szemelik erre ki. Fiatal lárvák apró, gyenge csigákat támadnak meg, míg a nagyobbak, a nagy és erős tányércsigákat sem kímélik meg, hanem sokszor azok házának közepéig is befurakodnak. Rengel azt sem tartja valószínűtlennek, hogy a csíborlárvák alkalmasint szárazföldi csigákat és gilisztákat is felfalnak, mert megfigyelte, hogy ezek sokszor elhagyják a vizet, hogy a nedves parton kisebb kirándulásokat tegyenek és hogy utána visszatérjenek elemükbe. A csíborlárva felsőállkapcsa részaránytalan, amennyiben a jobboldali sokkal hosszabb és hegyesebb, mint a baloldali, amelyet többnyire a szájhoz szorítanak. Ha a lárva most már csigát akar zsákmányul ejteni, akkor – írja Megusar – először megkísérli, hogy annak házát felsőállkapcsával megfogja; ha ez sikerült, hátára fordítja a csigát és hátrafelé görbített potrohával tartja azt meg, azután sietve átharapja a héját, amíg lágy részeihez ér, itt beveri jobboldali alsóállkapcsát, a baloldalival pedig folytatja a héj szétroncsolását. Felsőállkapcsával a csíborlárva nem tud szívni, az tömör, nem csatornás, mint a csíkbogaraké. Hogy a lárva a csiga vérét és nedveit felszívhassa, száját egészen a sebhez szorítja. A kiszívás, Schmidt-Schwedt szerint a víz tükre fölött, viszont Rengel megállapítása szerint rendszerint a vízben történik. A lárva három vedlés után teljesen kifejlődött, utána elhagyja a vizet és hosszabb szárazföldi vándorlás után nedves talajban készítette üregben alakul bábbá. Nyár vége felé hagyja el a kifejlődött bogár bölcsőjét, miután kiszineződését és megkeményedését ottan várta be és csak azután keresi fel a vizet.
== Forrás ==
| |||