„Második vatikáni zsinat” változatai közötti eltérés

A '''második vatikáni zsinatot''' [[XXIII. János pápa]] nyitotta meg [[1962]]. [[október 11.|október 11-én]] a római [[Szent Péter-bazilika|Szent Péter-bazilikában]] és [[1965]]. [[december 8.|december 8-án]] [[VI. Pál pápa]] zárta be, aki a második ülésszaktól kezdve irányította a zsinat munkálatait. A zsinat határozatai és eredményei hatalmas előrelépést jelentettek a [[római katolikus egyház]] ökumenikus nyitásában és a 20. századi társadalommal való párbeszédében. Többek között az anyanyelvi misézés is ekkor vált központilag elfogadottá.

 

[[XXIII. János pápa]] [[1959]]. [[január 8.|január 8-án]] jelentette be először, hogy zsinatot kíván egybehívni, majd január 25-én véglegesítette az időpontot.<ref>{{cite web |url=http://www.magyarkurir.hu/hirek/ii-vatikani-zsinat-nyitas-vilag-fele |title=A II. vatikáni zsinatról tartottak előadást Nagyváradon |work=magyarkurir.hu }}</ref> A második vatikáni zsinat lett az új zsinat elnevezése, mert valójában az [[1868]] és [[1870]] között tartott [[első vatikáni zsinat]]on felvetett kérdések körében – a modern ember hitproblémái, az egyháznak a fejlődő világhoz való viszonya – kellett továbblépni. ''„Krisztus jegyese ma szívesebben nyúl az irgalmasság olaja után, mintsem hogy a szigor fegyverével fenyegetőzzék; úgy véli, hogy jobban segít korunk szükségletein, ha tanításának gazdagságát kínálja fel az embereknek és senkit sem ítél el.”'' János pápa e kijelentésével is arra kívánt válaszolni, amire a zsinat hivatva volt: hogyan szolgálhat az egyház Istennek, az embernek és a világnak. Az egyház egész történelme folyamán arra hivatott, hogy tanúságot tegyen Krisztusról és megváltó evangéliumáról.