„SMS Blücher (1908)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Új oldal, tartalma: „{{Hajó infobox | név = '''SMS ''Blücher''''' | kép = Bundesarchiv_DVM_10_Bild-23-61-11,_Gro%C3%9Fer_Kreuzer_%22SMS_Bl%C3%BCcher%22.jpg | képméret = | képal…” Címke: HTML-sortörés |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
51. sor:
A [[Dogger Bank-i csata|doggerbanki csatában]] 1915. január 24-én a ''Blücher''t jelentősen lelassította a [[David Beatty]] altengernagy üldöző brit csatacirkálóinak egy találata. [[Franz von Hipper]] ellentengernagy, a német kötelék parancsnoka úgy döntött sorsára hagyja a ''Blücher''t, hogy az értékesebb hajóit megmenthesse. Miután az ellenség tüzében elsüllyedt, a brit rombolók hozzáláttak a túlélők kimenekítésének. Ekkor azonban egy német léghajó a ''Blücher''t süllyedő brit hadihajónak vélve bombatámadást intézett ellenük. Az áldozatok száma ismeretlen, feltevések szerint 747 és 1000 fő közé tehető. A ''Blücher'' volt az egyetlen hajó, amelyik elveszett a csatában.
== Tervezés ==
A német páncélos cirkálókat – német megnevezésük ''Große Kreuzer'' (nagycirkáló) – számos feladatra tervezték, mint az ellenséges erők felderítő kötelékeinek leküzdésére valamint a csatavonalban vívandó harcra.<ref>Staff, 3. o.</ref> Az első német páncélos cirkálót, a [[SMS Fürst Bismarck (1896)|''Fürst Bismack'']]ot gyarmati szolgálatra tervezték és szolgálatba állítása után egyből a [[boxerlázadás]] leverésének segítésére indították útnak a Távol-Keletre 1900-ban. A később elkészülő páncélos cirkálók – a [[Scharnhorst-osztály]]t leszámítva – mind a felderítő egységeknél szolgáltak.<ref>Gardiner & Gray, 142. o.</ref>
1906. május 26-án a ''Reichstag'' hozzájárulását adta a ''Blücher'' és két [[Nassau-osztály]]ú csatahajó megépítéséhez. Bár a hajó jóval nagyobb és erősebb volt a korábbi páncélos cirkálóknál, megnevezésében mégis eként jelölték, hogy a valódi erejét így is leplezzék.<ref>Gardiner & Gray, 134. o.</ref> A hajót “E” átmeneti néven rendelték meg. A tervezésekor “E” átmeneti jelöléssel ellátott hajó paramétereit az épülőben lévő brit páncélos cirkálók határozták meg, melyek leküzdésére szánták. A németek úgy gondolták, a britek 6-8 darab 9,2 hüvelykes (233,7 mm) ágyúval szerelik fel a hajóikat.<ref>Herwig, 45. o.</ref> Erre válaszul a németek ikertornyokban elhelyezett 12 darab (6×2) 21 cm-es ágyúval tervezték ellátni az új hajóikat, amivel jóval nagyobb tűzerőt képviseltek a korábbi [[Scharnhorst-osztály]]ú páncélos cirkálóknál, melyek csak nyolc 21 cm-es ágyúval rendelkeztek.<ref>Gröner, 52. o.</ref>
Egy héttel a ''Blücher'' megépítését engedélyező döntés után a német haditengerészeti attasé megszerezte az új [[Invincible-osztály]]ú brit hajók adatait. Az [[HMS Invincible (1907)|''Invincible'']] eszerint nyolc darab 305 mm-es ágyúval volt felszerelve, ugyanolyanokkal, mint amilyenekkel a britek a csatahajóikat is ellátták. Hamarosan kiderült, hogy egy újfajta hajótípusról van szó, melyet a britek csatacirkálóként (''battlecruiser'') jelöltek. Mikorra az ''Invincible'' terveinek részletei a németek tudomására jutott, már nem lehetett áttervezni a ''Blücher''t és nem is lett volna erre keret, ezért az építési munkálatai az ütemtervek szerint folytatódtak.<ref>Staff, 3-4. o.</ref> A hajó így már elavultnak számított azelőtt, hogy az építéséhez hozzáláttak volna és a később épülő német csatacirkálók – melyek közül a [[SMS Von der Tann|''Von der Tann'']]t már 1907-ban megrendelték - messze túlhaladták.<ref>Staff, 4. o.</ref> Ennek ellenére a ''Blücher''t a modern csatacirkálókkal egy kötelékben alkalmazták és korabeli hivatalos megnevezése is megegyezett azokéval (''Großer Kreuzer'' – nagycirkáló).<ref>Herwig, 45. o.</ref> A ''Blücher'' megépítése 28.532.000 márkába került.<ref>Gröner, 53. o.</ref>
=== Általános jellemzők ===
A ''Blücher'' teljes hosszúsága 161,8 méter, a vízvonal mentén 161,1 méter volt. Szélessége 24,5 méter, de ez a torpedók elleni védelmül felszerelt védőhálókkal elérte a 25,62 métert. Merülése 8,84 méter volt a hajó elején, de enyhén csökkent hátrafelé és a hajó végében 8,56 méter volt ez az érték. A hajó vízkiszorítása 15.842 tonna, teljes terhelés mellett 17.500 tonna volt. A hajótestet hosszában és keresztben is acélbordázattal látták el. A hajó 13 vízzáró rekeszre volt osztva és rendelkezett kettős fenékkel, mely a hajótest hosszának 65%-át borította.<ref>Gröner, 53. o.</ref>
A német tengerészeti archívumok iratai többnyire elégedetten említik a ''Blücher''t, kiemelve a bukdácsolásra való csekély hajlamát és a finom kormányozhatóságát.<ref>Gröner, 53. o.</ref> Ugyanakkor gondok voltak az oldal irányú stabilitásával, az erős fordulók során 10 fokkal megdőlt a sebességének akár 55%-át is elveszíthette. A hajó metacentrikus magassága 1,63 méter volt. Személyzetét 41 tiszt és 812 főnyi legénység tette ki, amihez további 14 tiszt és 62 tengerész járult mikor zászlóshajóként funkcionált.
=== Meghajtás ===
A ''Blücher''t három vertikálisan elhelyezett négyhengeres kompaundgéppel látták el. Mindegyikük egy-egy hajócsavart hajtott meg, melyek közül a középső átmérője 5,3 méter, a két szélsőé 5,6 méter volt. A három hajtómű mindegyikét külön motortérben helyezték el, mindegyikben hat marine-típusú duplakazánnal, így összesen 18 széntüzelésű kazánja volt. A ''Blücher''nek egyetlen kormánylapátja volt. A hajó tervezett maximális sebessége 24,5 csomó volt, de a próbák során elérte a 25,4 csomót is. A 12 csomós cirkálósebesség mellett a hatótávolsága 12.200 km volt míg 18 csomó mellett ez az érték 6.200 km volt. A hajó szénraktáraiban 900 tonna szénnek jutott hely, de a hajótestben lévő szabad tereket is igénybe véve ezt 2510 tonnára is ki lehetett egészíteni. A hajót hat turbógenerátor látta el árammal, melyek összesen 1000 kW-ot (225 V) állítottak elő.<ref>Gröner, 53. o.</ref> A próbák során 1909-ben 37.799 LE (28.187 kW) teljesítményre volt képes, ami a legmagasabb érték, melyet dugattyúmotorral ellátott hadihajóval valaha is elértek.<ref>Friedman, 91. o.</ref>
| |||