„Georg von Reicherstorffer” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
TurkászBot (vitalap | szerkesztései)
a Lemberg egyértelműsítése (WP:BÜ), apróbb javítások
8. sor:
I. Ferdinánd többször is őt küldte fontosabb ügyekben Erdélybe és Moldvába. 1528-ban erdélyi körutat tett két honfitársa, Sigmund Gross és Martin Maurer társaságában, hogy [[Szapolyai János]] híveit gyengítse és a [[erdélyi szászok|szászokat]] I. Ferdinánd részére megnyerje. A küldetésüket olyan sikeresen teljesítették, hogy előbb [[Brassó]]t, majd a többi szász várost lázították fel az Erdélybe menekült Szapolyai János ellen. A hajthatatlanokat, köztük Morgondai János [[nagysink]]i királybírót és Peter von Tobesdorff (Tóbiássy Péter) eceli őrgerébet eltávolították. A városokat csapataikkal terrorizálták, még a Ferdinánd-párti [[Markus Pemfflinger]] nagyszebeni királybíróval is összetűztek.
 
Reicherstorffer kétszer járt követségben Moldvában. 1527. június 27-én I. Ferdinánd meghatalmazottjaként, [[Pozsony]]on keresztül utazott [[Olmütz]]be, [[Krakkó]]ba, [[Lviv|Lemberg]]be és [[Bákó]]ba [[Petru Rareș]] moldvai fejedelemhez, hogy vele szövetséget kössön; miután ez megtörtént, [[Brassó]]ba utazott, ahol sikerült a lakosságot Ferdinánd részére megnyernie, de megszerezte a többi szász, illetve az erdélyi főurak rokonszenvét is.
 
1530 és 1531-ben Olmützben élt és Ferdinánd az erdélyi ügyekben mindenkor kikérte tanácsát. Ferdinándnak tett szolgálatai fejében 1532. július 12-én [[V. Károly német-római császár]] nemesi rangra emelte Nicasius nevű testvérével együtt. 1535-ben visszatért második moldvai küldetéséből, 1543-ig Budán és Olmützben tartózkodott. Életének ebben a nyugodtabb szakaszában írta Erdély és Moldva földrajzáról szóló művét. 1543-ban az esztergomi érsek elbocsátotta a kamarai szolgálatból, viszonylag alacsony járadék biztosítása mellett. Reicherstorffer panaszt tett Ferdinándnál, hivatkozva a király szolgálatában elszenvedett anyagi veszteségeire, de nem járt sikerrel. Ekkor lányához költözött a [[morvaország]]i [[Prostějov|Prossnitz]]ba, és itt töltötte utolsó éveit betegségben és szegénységben. Az utolsó adalék róla 1554. június 17-én kelt.