„Sárosi Gyula” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Pataki Márta (vitalap | szerkesztései)
Pataki Márta (vitalap | szerkesztései)
33. sor:
Közben 1840 végén váltótörvényszéki jegyzőnek nevezték ki [[Arad (Románia)|Arad]]ra, ahol 1842-ben váltótörvényszéki főjegyző, 1843-ban előadó bíró lett. Ekkor színműveket írt, 1846. február 4-én a [[Kisfaludy Társaság]] tagjai közé választotta. 1848-ban Pestre került, itt a felsőbb váltótörvényszék előadó bírája, 1849-ben pedig elnöke lett. [[Kossuth Lajos]] bizalmas barátjaként a forradalmi kormány szolgálatába állt, hamarosan kormánybiztos lett, a kormánnyal ő is [[Debrecen]]be menekült. Felesége nem követte, hanem [[sátoraljaújhely]]i szüleihez költözött és vissza se tért hozzá.
 
A [[1848-491848–49-es forradalom és szabadságharc|szabadságharc]] után bujdosni kényszerült. Egy évi bujdosás után a [[tiszafüred]]i lelkész tanácsára [[Gyöngyös (település)|Gyöngyös]]re ment és arcát egészen elváltoztatva több mint két évig ott tartózkodott, magánórákat adott. 1852 őszén azonban elfogták és Pesten a hírhedt [[Újépület]]be zárták el. Előbb kötél általi halálra ítélték, később az ítéletet életfogytiglani várfogságra változtatták. [[Königgrätz]]i fogságában versírással és angol nyelvtanulással töltötte idejét; később angol költők műveiből fordított. 1855-ben királyi kegyelemmel szabadult. 1857-ben albumot adott ki ''(Az én Albumom),'' mely szépen jövedelmezett. 1857-ben egy barátjával együtt folyóiratot indított, de az már az első számmal megbukott. 1859-ben körutat tett az országban, verseiből felolvasásokat tartott. Egy verséért ''(Krinolin-vers)'' 1860-ban néhány havi internálásra ítélték. A csehországi [[Budweis]]ben tartották fogva, ahonnan megtörten szabadult. Pesten Sarkady Istvánnal közösen megindították a ''Trombita'' című lapot, ebben megjelent néhány verse, de addigra szervezetét tönkretette az alkohol. Elhagyatva halt meg Pesten.
 
Szentimentális szerelmi dalokkal kezdte költői pályáját, később politikai, hazafias költeményeket írt. Lelkesen köszöntötte a lengyel szabadságharcot, szatirikus versekben támadta [[Metternich]] rendszerét. Az 1840-es években keletkezett versei a népiesség hívének mutatják. Későbbi költeményeiből a rabságban töltött évek nyomasztó hangulata árad.