„Botond-monda” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
TurkászBot (vitalap | szerkesztései)
a Árpád magyar nagyfejedelem → fejedelem (WP:BÜ), apróbb javítások
10. sor:
"A magyarok csak nem tudtak nyugodni, harci kedvük nem lohadt a németországi nagy veszedelem után sem. Amint erőre kaptak, meg sem álltak a görög császár városáig. Megijedt a görög császár a magyar sereg láttán, elzáratta a városnak mind a hét kapuját, hogy a magyarok be ne mehessenek. Azt tanácsolta, ne ontsák egymás vérét, kár volna a görögért is, a magyarért is, inkább álljon ki a görögök részéről is, a magyarok részéről is egy-egy vitéz bajvívásra. Ha a görög győz, a magyarok szépen menjenek vissza a hazájukba, ha pedig a magyar vitéz győz, akkor Göröghon nagy adót fizet a magyaroknak.
- Jól van - mondta a magyarok egyik vezére -, hát csak jöjjön a vitéz!
Elmentek a követek, s egy óra sem telt belé, kijött egy roppant méretű óriás, két karját a mellyemelle előtt összefonva megállt, s nagy büszkén odakiáltott a magyaroknak:
- Hadd lám, ki mer kiállni velem! De kettő jöjjön egyszerre, eggyel nem is kezdek!
Összenéztek a magyarok, szikrázott a szemökszemük a haragtól, s egyszerre száz is kiáltotta: én is kiállok! Én is! De a legmerészebb köztük [[Botond vitéz|Botond]] volt, egy köpcös, tagbaszakadt ember, s egy szempillantásra vált ki a seregből. Miután ledobta kaftánját, s levette ingét, így szólt a görög vitézhez:
- Hallj ideHallod, te görög óriás, Botond az én nevem! A legkisebb vitéz a magyarok között. Állíts csak te magad mellé még két görögöt!
Azzal megmarkolta súlyos [[buzogány]]át, kétszer megforgatta feje fölött, s úgy vágta a vár vaskapujához, hogy az az egyszeriben kettéreccsent. Akkora lyukat ütött a kapun, hogy egy növendék gyermek ki-be sétálhatott volna rajta.
- Hé, no - mondta az óriás - kár volt úgy eldobnod azt a buzogányt!