„Hildesheimi Szűz Mária mennybevétele katedrális” változatai közötti eltérés

|név = A hildesheimi SzentSzűz Mária- mennybemenetele katedrális

A [[hildesheim]]i '''SzentSzűz Mária- mennybemenetele katedrális''', más néven a '''hildesheimi dóm''' korai [[romanika|román stílus]]ú műemlék templom [[Hildesheim]]ban, [[Németország]] [[Alsó-Szászország]] tartományában. [[1985]]-ben a [[hildesheimi Szent Mihály-templom]]mal együtt a [[Világörökség]] részévé nyilvánították.

A dómot [[Altfrid]] püspök idejében, [[872]]-ben építették, ésmajd a [[11. század]] és [[14. század]] között lényegesen kibővítettékátépítették és átépítettékkibővítették. Az összes ezután következő építmény a régi alapokra épült.

A [[második világháború]]ban a dóm majdnem teljesen elpusztult, de [[1950]] és [[1960]] között újra felépítették. Ennek során a korábbi [[barokk]] átépítéseket eltüntették, a dóm visszakapta eredeti korai [[romanika|román stílusstílusát]]át. A püspökség 2015-ben esedékesös, 1200-éves jubileumára készülve jelenleg átfogó restaurálást végeznekvégeztek rajta.

[[Fájl:Hildesheim-Dom-Rosenstock 01.JPG|bélyegkép|balrabal|120px|Az ezeréves rózsatő]]

A dóm nevezetessége az úgynevezett ''ezeréves rózsatő'', amely az [[apszis]] külső falánál nő, a [[kerengő]] belső udvarán. A [[rózsa]] pontos korát nem lehet megállapítani; a rózsatő-legendarózsatőlegenda szerint [[815]]-ből származik.

Úgy mesélik, hogy [[I. Lajos frank császár|Jámbor Lajos]] vadászat közben az erdő közepén szentmisét hallgatott. Közben felakasztotta a magával hozott Mária-ereklyetartót egy [[vadrózsa]]bokor ágára, deamit a mise után már azt nem lehetett az ágról levenni. Ebből a jelből a császár arra következtetett, hogy itt és nem máshol kell megalapítania az [[Elze]] városába tervezett püspökséget, és [[Szűz Mária|Szűz Máriának]] kell szentelnie, mertmivel az ő jelképe a rózsa.

A mai rózsatő megléte legalább négyszáz évre visszamenőleg folyamatosan bizonyított.

A [[második világháború]] alatt, [[1945]]-ben repesz- és gyújtóbomba -találatok érték a dómot és az apszist a rózsatővel együtt. A rózsából a romok alatt csak egy elszenesedett csonk maradt, és azt lehetett hinni, hogy ezzel vége a híres rózsatőnek. A rózsa gyökere azonban sértetlen maradt és rövid időn belül új ágakat hajtott. Azóta a rózsafa ágait kis fémtáblákkal jelölik, azt az évet írva rá, amikor az ág kihajtott. A város lakossága az újrakezdés reményének tekintette a rózsatövet és azóta a rózsa a város jelképévé is vált. Úgy vélik, hogy a hildesheimi rózsatő a világ legrégebbi élő rózsája.

[[Fájl:Hildesheim-Dom-Hezilochandelier 02.JPG|bélyegkép|jobbrajobb|250px|A Hezilo-csillár]]

* az [[1020]]-ban készített Krisztus-oszlop, rajta [[KrisztusJézus]] cselekedeteivel.

* a román stílusú Hezilo-csillár, a [[11. század]]ból az égi [[Jeruzsálem]] ábrázolásával,

* [[Páviai Szent Epiphanius]] [[ereklye]]tartója, a főoltár alatt,

* [[Godehard von Hildesheim]] ereklyetartója, a [[kripta|kriptában]],

* a Bernward-kereszt és további díszes ereklyetartók és [[kegytárgy]]ak, a dóm múzeumában,

* a késő román kori bronz [[keresztelő]]medence [[1225]].

A háború utáni korszakból említésre méltó a Mária-ablak, valamint az [[apszis]] mozaikja, amely a háborús pusztításra emlékeztet.