„Barkócaberkenye” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Képek: that was Crataegus monogyna |
a Tapadások |
||
32. sor:
== Elterjedése ==
A meleget kedvelő, de a fagyra érzéketlen fafaj. A száraz homokot és a nedves [[talaj]]okat kerüli. Másodrendű faként az árnyékot hosszabb ideig is elviseli. Az előhegységek és dombvidékek mészkő felett kialakult agyag- és vályogtalajain növekszik legjobban. Tölgyesek jellemző elegyfája, Magyarországon tipikusan [[gyertyános-kocsánytalan tölgyes]] társulásokban, néha [[bokorerdő]]kben, [[cseres-tölgyes]] társulásokban, [[bükkös klíma|bükkös klímában]] is előfordul. A Kárpát-medencében átlagosan 670
Élőhelye tagolt, [[szubmediterrán]] súlypontú. Európában sokfelé [[endemikus faj|őshonos]]: szórványosan megjelenik [[Anglia]] és [[Wales]] területén, keletre [[Dánia|Dániáig]], [[Lengyelország]]ig, délen felbukkan Északnyugat-Afrikában is, délkeleten Délnyugat-Ázsiáig – [[Kis-Ázsia|Kis-Ázsiától]] a [[Kaukázus (hegység)|Kaukázus]] és [[Alborz]] hegységekig nyúlik elterjedési területe.<ref name=rushforth/><ref name=empp>Euro+Med Plantbase Project: [http://ww2.bgbm.org/_EuroPlusMed/PTaxonDetail.asp?NameId=29551&PTRefFk=500000 ''Sorbus torminalis'']</ref> Szubmediterrán fajként a csapadékos nyárelőt, a sok napsütést és a tartós nyári meleget szereti. Rosszul viseli a levegőtlen, kötött talajokat, a magas [[talajvíz|talajvizet]]. A szárazföldi klímát nem kedveli, a [[Kárpát-medence]] alföldjeiről hiányzik – csak a peremi részekre, például a [[Szatmári-síkság|Szatmári]]-, a [[Beregi-síkság|Beregi-síkra]] és a [[Szigetköz]] területére ereszkedik le. Magyarországon a középhegységekben és a dombvidékeken szinte mindenütt előfordul, a Nyugat-Dunántúlon csak szórványosan, Belső-Somogyból teljesen hiányzik.
43. sor:
[[Gyökér]]zete kezdetben karógyökér, majd sekély, elágazó szívgyökérzetet fejleszt – emiatt az átültetésre érzékeny.
Az oldalirányba messze elfutó gyökerek túlérnek a [[koronacsurgó]]n. Az idősebb barkócák gyökérzete 1–2
Mintegy 10 cm átmérőjű, szórt állású [[levél (botanika)|levelei]] tojásdadok, mélyen karéjosak (7 karéjjal), szúrósan fogazottak. A két alsó karéj hosszabb a többinél, csaknem a levélnyélre merőlegesen állnak. Felszínük fényes sötétzöld, fonákjuk világosabb, fiatalon molyhos. Ősszel feltűnő sárgára, bíborszínre, pirosra színeződnek.
51. sor:
Szeptemberben beérő, október táján lehulló [[termés]]e kerek, zöldessárga, éretten rozsdabarna, fehéren pontozott. Mérete 2–3 cm, alakja hosszúkás, [[körte]]forma. Kemény (de később megpuhuló, szottyosodó), édes-savanykás ízű, ehető [[almatermés]].
A pergamenszerű [[magház]]ban 4, 6–7 mm hosszú vörösesbarna, fénytelen [[mag]] található. Ezek ortodox magvak, tehát a csírázóképesség romlása nélkül 8-10%-os nedvességtartalomra szikkaszthatók, lehetővé téve tárolásukat +4 – −5
Sarjadzással nehezebben szaporodik, bár az optimálisan 60-80 évesen kitermelt fa törzsének kidöntése után 10-30 méter sugarú körben olykor megjelenhetnek a [[gyökérsarj]]ak. [[Tősarj]]akat fiatal korban hoz, az idősebb fák erre már nem képesek. [[Vízhajtás]]okat ritkán hoz.
| |||