„Hidrogén” változatai közötti eltérés

A hidrogénvegyületek hatalmas sokaságát képezi a [[szén]]nel, ezek az úgynevezett [[szénhidrogének]], és még ennél is több, [[heteroatom]]ot is tartalmazó szénvegyülete ismert. Ezeket – az élő dolgokkal való általános kapcsolatuk miatt – [[szerves vegyület]]eknek nevezik,<ref name="hydrocarbon">{{cite web| title=Structure and Nomenclature of Hydrocarbons|publisher=Purdue University| url=http://chemed.chem.purdue.edu/genchem/topicreview/bp/1organic/organic.html| accessdate=2008-03-23}}</ref> tulajdonságaik vizsgálatának tudománya a [[szerves kémia]],<ref>{{cite web| title=Organic Chemistry| work=Dictionary.com| publisher=Lexico Publishing Group| year=2008| url=http://dictionary.reference.com/browse/organic%20chemistry| accessdate=2008-03-23}}</ref> illetve ugyanez az élő [[szervezet (biológia)|szervezetek]] szempontjából a [[biokémia]].<ref>{{cite web|title=Biochemistry| work=Dictionary.com |publisher=Lexico Publishing Group |year=2008 |url=http://dictionary.reference.com/browse/biochemistry |accessdate=2008-03-23}}</ref> Néhány definíció szerint, a „szerves” vegyületeknek elegendő csupán szenet tartalmazniuk. Azonban, a legtöbb közülük hidrogént is tartalmaz, és mivel ez a szén–hidrogén kötés az, amely az ebbe az osztályba tartozó vegyületek legtöbb különleges kémiai jellemzőjét adja, egyes meghatározások szerint a szén–hidrogén kötések szükségesek a „szerves” kémiához.<ref name="hydrocarbon" /> Milliónyi szénhidrogén ismert, és ezek többnyire bonyolult, szintetikus úton állíthatók elő, amely eljárások ritkán tartalmaznak elemi hidrogént.

 

{{bővebben|Hidridek}}

A hidrogén vegyületeit gyakran nevezik [[hidridek]]nek, mely kifejezés használata meglehetősen tág értelmű. A „hidrid” kifejezés azt sugallja, hogy a H-atom negatív vagy anionos jellegű, amelyek jelölése H^-, és akkor használjuk, amikor a hidrogén nálánál [[Elektronegativitás|elektropozitívabb]] elemmel képez vegyületet. A hidrid anion létezését [[Gilbert Newton Lewis|Gilbert N. Lewis]] vetette fel 1916-ban, az I. és II. főcsoprt sószerű hidridjei számára, és Moers bizonyította 1920-ban [[lítium-hidrid]] (LiH) olvadékelektrolízisével, melynek során az anódon [[sztöchiometria|sztöchiometrikus]] mennyiségű hidrogén keletkezett.<ref name="Moers">{{cite journal|last=Moers |first=Kurt |title=Investigations on the Salt Character of Lithium Hydride |journal=Zeitschrift für Anorganische und Allgemeine Chemie |year=1920|volume=113|issue=191|pages=179–228|doi=10.1002/zaac.19201130116}}</ref> Figyelembe véve a hidrogén alacsony elektronegativitását, az I. és II. főcsoporton kívüli fémek esetében a kifejezés meglehetősen megtévesztő. A II. főcsoport hidridjei közül kivétel a BeH₂, amely polimer. A [[lítium-alumínium-hidrid]]ben az AlH₄⁻ anion az Al(III)-hoz erősen kötődő hidridionokból áll.