„VII. Piusz pápa” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→‎Élete: jav, kieg.
lap format
23. sor:
Családi néven ''Luigi Barnaba Chiaramonti, gróf''. 1758-ban a [[bencések|Benedek-rendiek]] szerzetébe lépett, [[1775]]-ben apát, [[Imola (Olaszország)|Imola]] püspöke, [[1785]]-ben [[bíboros]] lett. Pápává az Albani bíboros által [[Velence (Olaszország)|Velencébe]] összehívott konklávéban választották meg 1800. március 14-én, ezután bevonult a franciák által otthagyott Rómába. A [[francia forradalom]] legyőzése után [[I. Napóleon francia császár|Napoléon Bonaparte]] tábornok, a köztársaság Első Konzulja [[konkordátum]]ot kötött vele 1801-ben, amelynek értelmében a katolikus vallást visszaállították és az egyházmegyék új felosztását megerősítették.
 
[[Fájl:Sir Thomas Lawrence - Pope Pius VII (1742-1823) - Google Art Project.jpg|right|bélyegkép|200px|balra|[[Thomas Lawrence]]: VII. Piusz pápa]]
1804. december 2-án a pápa [[Párizs]]ban császárrá kente fel Napóleont; de a szertartás alatt Napóleon maga tette fejére a császári koronát. Később a pápa nem akarta megsemmisíteni a császár öccsének, [[Jérôme Bonaparte|Jérôme-nak]] házasságát, amelyet egy angol protestáns nővel, [[Elizabeth Patterson]]nal kötött, és vonakodott védő- és támadó-szövetségre lépni a császárral, ezért Napóleon megszállta a [[pápai állam]] területét, majd magát Rómát is. A pápa 1809. június 11-én kiközösítéssel válaszolt, mire Napóleon Radet tábornok által elfogatta és [[Savona|Savonába]] vitette, a pápai államot pedig 1810. február 2-án kelt határozattal a francia birodalomba bekebelezte. A császár a fogoly pápának új konkordátumot ajánlott, hogy államfői jogairól mondjon le, Párizsba tegye át székhelyét és hogy tőle fizetést fogadjon el. A pápa az ajánlatokat visszautasította, mire [[Fontainebleau]]-ba hurcolták. Itt egy színleg ideiglenes konkordátumot írattak vele alá, de megtudván a pápa, hogy ez állandó intézkedés akar lenni, visszavonta. Napóleon a [[lipcsei csata]]vesztés után 1814. január 23-án szabadon bocsátotta a pápát, aki a nép örömujjongása közt vonult be Rómába. Amikor Napóleon ismét kezeibe ragadta a hatalmat, [[Joachim Murat]] marsall betört a [[pápai állam]] területére. Piusz [[Genova|Genovába]] menekült, de Napóleon és Murat bukása után visszatérhetett és haláláig békében kormányozhatta az egyházat. Ő állította vissza a [[Jézus Társasága|jezsuita rend]]et.<ref>V. ö. Storia del pontificato di Pio VII. (Velence, 1815).</ref>
 
A [[lipcsei csata]]vesztés után, 1814. január 23-án Napóleon szabadon bocsátotta a pápát, aki a nép örömujjongása közt vonult be Rómába. Amikor Napóleon ismét kezeibe ragadta a hatalmat, [[Joachim Murat]] marsall betört a [[pápai állam]] területére. Piusz [[Genova|Genovába]] menekült, de Napóleon és Murat bukása után visszatérhetett és haláláig békében kormányozhatta az egyházat. Ő állította vissza a [[Jézus Társasága|jezsuita rend]]et.<ref>V. ö. Storia del pontificato di Pio VII. (Velence, 1815).</ref>
{{csonk-Olasz életrajz}}
 
==Művei==
35. sor:
 
==Forrás==
 
* {{Forrásjelzés-Pallas|szócikk=Pius|url=http://mek.oszk.hu/00000/00060/html/082/pc008253.html#1}}
 
42 ⟶ 41 sor:
|évek=[[1800]] – [[1823]]}}
 
{{csonk-Olasz életrajz}}
{{pápák}}
{{nemzetközi katalógusok}}
{{portál|vallás||történelem||Napóleon|-}}
 
{{DEFAULTSORT:Piusz 07}}
[[Kategória:Pápák]]