„Hazafias Népfront” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
kékít
1. sor:
A '''Hazafias Népfront''' (rövidítve: ''HNF'') sajátos [[társadalmi szervezet]] volt [[1954]] és [[1990]] között, amelynek célja "a magyar társadalom valamennyi osztályának, rétegének összefogása" volt. Egyéni tagsága nem volt, [[tömegmozgalom]]ként működött. Az akkori politikai rendszer minden elemét, az [[Magyar Szocialista Munkáspárt|MSZMP]]-t, a [[tömegszervezet]]eket, valamint a társadalmi és kulturális szervezeteket egyesítette. Önálló napilapja volt 1954 és 1989 között: a [[Magyar Nemzet]].
 
==Története==
===Megalakulása===
[[1954]] őszén, október 22–24-én alakult, a [[Magyar Függetlenségi Népfront]] utódszervezeteként. A magyarországi népfrontpolitika szervezeteit ([[Magyar Front]], a [[Magyar Nemzeti Függetlenségi Front]] (1944–45) és a [[Magyar Függetlenségi Népfront]]) tekintette elődeinek. Megalakításában nagy szerepe volt [[Nagy Imre (politikus)|Nagy Imre]] [[miniszterelnök]]nek, aki ezáltal kívánta politikai szerephez juttatni a (kommunista) párton ([[Magyar Dolgozók Pártja|MDP]]) kívüli állampolgárokat.
 
===Az 1956. évi forradalom után===
Tényleges szerephez az 1956. évi forradalom leverése után jutott. A kádári restauráció idején az egypártrendszerű országban a [[Hazafias Népfront]] (HNF) volt „a szocialista nemzeti egység kifejezője”. Kiemelkedő szerepet kapott az országgyűlési és a tanácsi választások előkészítésében és lebonyolításában. Bár [[1970]]-ben eltörölték a HNF jelöltállítási monopóliumát (vagyis elvben bárki bárkit jelölhetett volna képviselőnek), egészen 1985-ig csak az lehetett jelölt a választásokon, aki a Hazafias Népfront programját elfogadta. Az 1980-as évek második felében, főleg [[Pozsgay Imre]] főtitkársága idején, a Hazafias Népfront jelentősége növekedett.
 
Ettől függetlenül a HNF jelöltjei között (ahogy az egész rendszer során 1949-től 1989-ig mindvégig) voltak párton kívüli jelöltek és így országgyűlési képviselők is, akik 1989-ig a már előbb említett módon ugyanúgy a HNF jelölésében, a HNF programjával jutottak be, mint az állampárti jelöltek. A Hazafias Népfrontnak egyedül az [[1985-ös választások]]on akadt „vetélytársa”, a mindenhol függetlenként induló úgynevezett „spontán jelöltek” (összesen 72-en), akik közül 32-en jutottak be a parlamentbe (igaz volt köztük MSZMP-s is). Ez volt az egyetlen választás, amin a HNF nem egyedül indult és az utolsó, amin nyerni tudott (köszönhetően a nagyobb arányú „spontán jelölések” visszafogásának), de már nem 100%-os, hanem „csupán” 91%-os eredménnyel. Az innentől egészen a rendszerváltásig lezajlott [[időközi választás]]okon kivétel nélkül mindig az ellenzék jelöltjei jutottak be a parlamentbe.