„II. Mátyás magyar király” változatai közötti eltérés

II. Mátyás elég későn, 54 évesen nősült 1611-ben. Választottja unokahúga, [[Habsburg–Tiroli Anna magyar királyné|Tiroli Anna főhercegnő]] (1585–1618) volt, ám nem született gyermekük. II. Mátyás nagyon szerette feleségét, olyannyira, hogy neki ajándékozta kedvenc arany citromfacsaróját. Az idősödő, testileg és szellemileg mindinkább megviselt uralkodó [[1617]]-ben kénytelen volt örökösévé kinevezni unokaöccsét, Belső-Ausztria tartományurát, [[Stájerország]] hercegét, [[II. Ferdinánd magyar király|Ferdinánd főherceget]], akit még Mátyás életében, [[1618]]. [[július 1.|július 1-jén]] koronáztak magyar királlyá Pozsonyban. Ferdinánd minden téren éreztette az egyre betegebb, és mindinkább magatehetetlenebb nagybátyjával szemben, hogy nem sok van már hátra számára, és hogy mennyire nem ért egyet politikájával. Mátyás akarata ellenére leváltotta Khlesl bíborost, és minden fórumon éreztette vele, hogy már útban van. Mátyás felesége ezt, egyszer meg is jegyezte gúnyosan: „A császár tovább él, mint Kedveltséged szeretné; a jámbor untatja Kedveltségedet.”<ref>Szilágyi Sándor A Magyar Nemzet Története</ref> A többségében protestáns magyar rendek félelemmel tekintettek Ferdinánd főhercegre, hiszen közismert volt erős katolikus vallásossága és türelmetlensége. Ugyanebben az évben iktatták volna be Csehországban is, azonban a protestáns cseh rendek fellázadtak a jezsuita befolyás alatt álló Ferdinánd ellen, amivel kitört a [[harmincéves háború]]. II. Mátyás [[1619]]. [[március 20.|március 20-án]] hunyt el, a bécsi [[kapucinusok]] templomának kriptájában helyezték örök nyugalomra.