„Jean Charles Léonard de Sismondi” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
Svájci'''Sismondi''', közgaszdászteljes ésnevén történész.'''Jean Charles Léonard de Sismondi''' ([[Genf]], [[1773.máj.9]]. Genf[[május 19]]. - [[Genf]], [[1842]].jún. [[június 25]].Genf) Teljessvájci nevénközgazdász Jeanés Charles Léonard Simonde detörténész. Sismondi. A gazdasági romanticizmus egyik képviselője.
 
Korában [[Genf]] önálló kis köztársaság, melyet laza szövetség fűz [[Svájc]] többi kantonjához. Az ipari forradalom szétzúzta a kistermelést, a kézműves átadta helyét a gyári termelésnek, a saját mesterségére és szerény jólétére büszke, független kézműves pedig a nyomorgó proletárnak.
Tagja annak a tudós és író körnek, amely [[Madame de Staël]] írónő körül csoportosult. Az egyensúlyi jövedelem elméletének egyik korai megfogalmazója, az első algebrai növekedési modell megalkotója.[[Kép:Sismondi.jpg|right]]
== Közgazdasági nézetei ==
=== Sismondi módszere - A kapitalizmus bírálata ===
A kispolgári értékek szószólója. Az angliai ipari forradalom társadalmi következményeit látva kiábrándult a laissaiz faire elvéből és a kapitalista rendszer bírálója lett. Elméletének középpontjába a piac, a realizálás és a válságok problémáját állította. Felhívja a figyelmet arra, hogy a tőkés tulajdonviszonyok gazdasági szabadság esetén súlyos bajokat idéznek elő. Tagadja, hogy az egyéni érdekek szabad érvényesülése megvalósítaná a társadalmi jólétet. Úgy képzeli, hogy az államhatalom gazdasági beavatkozása azzal, hogy szembeállítja minden magánérdekkel a közérdeket, kiküszöbölheti a tőkés társadalom ellentmondásait. A Smith-Ricardo iskolával ellentétben, amely a kapitalizmus kulcsproblémájának a felhalmozást tekintette és figyelmen kívül hagyta a realizálást, Sismondi a termelés és a fogyasztás közti ellentmondást és ezzel kapcsolatban a piac- és realizálási problémát állította előtérbe. A gépipar kialakulásának következményeként vezeti le a túltermelési válságok szükségszerűségét, s [[Malthus]]hoz hasonlóan "harmadik„harmadik személyek"személyek” fogyasztásában látja a kiutat. Csakhogy Sismondi számára Malthustól eltérően ezek elsősorban a kisárutermelők, a parasztok, a kézművesek. A szabad verseny szerinte pusztító gazdasági és társadalmi következményekkel jár. Ezért a közgazdaságtan fő feladatát abban látja, hogy megvizsgálja, miként kellene a kormánynak a termelést és a forgalmat irányítania és szabályoznia, miként kellene igazságos módon a vagyont elosztania.
 
=== A tőkés gazdaság alapvető ellentmondásai Sismondinál ===
 
=== A tőkés felhalmozás folyamatának ábrázolása ===
Sismondi szerint a konkurrenciaharckonkurenciaharc növeli a munkanélküliséget, a munkanélküliek szaporodása a túlnépesedést. A munkásosztály elnyomorodik, a csökkenő bérek pedig növelik a tőkés nyereségét.
A cég üzemszüneti pontjával kapcsolatos tétele szerint rövid távon akkor is érdemes termelni, ha veszteség van, feltéve, hogy ez kisebb, mint az állandó költség.
 
=== A válságok ===
Sismondi elfogadja [[Adam Smith]] dogmáját, mely szerint az érték jövedelmekre oszlik, s ezek vásárlóerőt jelentenek a termelés számára, de szerinte a vásárlóerőt a korábbi jövedelmek jelentik. Ezért a gazdasági válságok okát abban látja, hogy a jövedelmek növekedése elmarad a termelés növekedése mögött. (Ha ez így lenne, akkor a kapitalizmusban állandó túltermelési válság lenne.Sismondi és Smith a termelést csak fogyasztási cikkek termelésének tekintette.)A [[Say-törvény]] kapcsán felhívta a figyelmet arra, hogy az egyik lényeges jószág a szabadidő, amely határt szab a cserére termelt termékek mennyiségének (a jövedelmeknek).Az újratermelés azonban mégis lehetséges, ha léteznek kisárutermelők és külső, nem tőkés országok. Vagyis a tőkés termelés csakis harmadik, kivülállókívülálló, nem tőkés személyek létezésével fejlődhet.
 
=== A Sismondi által ajánlott reformok ===
Az orosz liberális [[narodnyikok]] szintén Sismondi nézeteire alapozták Oroszország külön, nem kapitalista fejlődési útjának programját.
 
Sismondi gondolatait felhasználta az angol [[Hobson]] is, aki azt kívánta, hogy a termelést és a gazdagságot az "emberi„emberi hasznosság"hasznosság” álláspontjáról értékeljék, s olyan társadalmi reformprogrammal lépett fel, amelyben a munkabér minimumának meghatározása mellett megtalálható volt a monopóliumok feletti szigorú állami ellenőrzés is. Hobson szerint is elkerülhetetlenek az általános túltermelési válságok, melyek oka az, hogy állandó a törekvés a túlzott felhalmozásra és ugyanígy állandó a vásárlóképesség elmaradása. Ennek eredménye a tőkefelesleg, valamint a beruházási és fogyasztási cikkek belső, hazai kereslethiánya, ami a külgazdasági expanzió oka.
 
=== Források ===
Közgazdasági kislexikon. Kossuth Könyvkiadó 1977.
 
Magyar Nagylexikon. Magyar Nagylexikon Kiadó Budapest 2003.
 
A.V.Anyikin:Egy tudomány ifjúkora. Kossuth Könyvkiadó 1978.
 
Dr.Mátyás Antal: A polgári közgazdaságtan története a marxizmus megjelenése előtt. Tankönyvkiadó, Budapest 1976.
== Művei ==
*De la richesse commerciale (A kereskedelmi gazdagság) 1803.
*Histoire des républiques italiennes du moyen áge (Az olasz köztársaságok története)1809-1818.
 
*Histoire des Français (A franciák története( 1821-44.
Histoire des républiques italiennes du moyen áge (Az olasz köztársaságok története)1809-1818.
*Études sur l'écinomie politique 1837-38.
 
=== Források ===
Histoire des Français (A franciák története( 1821-44.
*Közgazdasági kislexikon. Kossuth Könyvkiadó 1977.
*Magyar Nagylexikon. Magyar Nagylexikon Kiadó Budapest 2003.
*A.V.Anyikin:Egy tudomány ifjúkora. Kossuth Könyvkiadó 1978.
*Dr.Mátyás Antal: A polgári közgazdaságtan története a marxizmus megjelenése előtt. Tankönyvkiadó, Budapest 1976.
 
{{DEFAULTSORT:Sismondi, Jean Charles Leonard de}}
Études sur l'écinomie politique 1837-38.
[[Kategória:Közgazdászok]]
[[Kategória:Svájciak]]
 
[[en:Jean Charles Léonard de Sismondi]]