„Gustav Klimt” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Falfestmények: File: → Fájl: |
a Biennále → Biennálé (WP:BÜ), apróbb javítások |
||
44. sor:
Ezután Klimt visszavonult a ''Secession'' mozgalomból, [[Berlin]]be utazott, ahol részt vett a Német Művészek Szövetsége által rendezett kiállításon. 15 képét mutatták be és elnyerte a ''"Villa Romana"'' díjat.<ref>{{cite book|editor=Hajnal Gabriella|year=2006|title= Klimt|publisher= Ventus Libro Kiadó|isbn=9639546879|pp=77}}</ref>
[[1906]]-ban megalakult az Osztrák Képzőművész Szövetség, amelynek [[1912]]-ben ő lett az elnöke. [[1910]]-ben részt vett a [[velencei
[[1917]]-ben a miniszter négyszer is elutasította kinevezését rendes tanárrá, ugyanakkor a [[Bécsi Képzőművészeti Akadémia]] tiszteletbeli tagjává választotta.
51. sor:
=== Öröksége ===
Klimt festményei napjainkban komoly összegekért cserélnek gazdát. [[2003]]. novemberében „Landhaus am Attersee” képe 29 128 000 dollárért kelt el. [[2006]]-ban pedig - megdöntve [[Pablo Picasso|Picasso]] rekordját - Klimt „Adele Bloch-Bauer I” képét 135 millió dollárért vette meg a Neue Galerie New York. A képek felértékelődése komoly peres ügyekhez is vezetett, ugyanis számos kép korábban [[ausztria]]i zsidó családok tulajdonában volt - nem egyszer ők voltak a megrendelők vagy mecénások -, amit a [[Harmadik Birodalom|nácik]] lefoglaltak. Az elmúlt években több jogos örökös kapta vissza így festményét.<ref>[http://mult-kor.hu/cikk.php?id=32677 Újra eredeti tulajdonosáé a nácik által ellopott Klimt-festmény]</ref><ref>[http://www.kepafalon.hu/Hanyatott_sorsu_Klimt-festmeny_kerul_kalapacs_ala_hid_170.html Hányatott sorsú Klimt-festmény kerül kalapács alá]</ref>
2012-ben, születésének 150. évfordulójára Bécsben több kiállítással emlékeztek meg a művészről, ugyanilyen célból pedig [[Július 14.|július 14-én]] a [[Google kereső|Google]] cég egy speciális emléklogót, úgynevezett [[google doodle]]-t készített neki.
64. sor:
* ''Burgtheater'' ([[1888]]): A díszes lépcsők (a jobb oldali a „Kaiserstiege”, azaz császári lépcső, melyet eredetileg csak a császár használhatott, a másik az „Erzherzogstiege”, mely a többi Habsburgnak volt fenntartva) fölötti mennyezet olajfestményei Gustav Klimt, Ernst Klimt és Franz Matsch alkotásai. Az egyik képen, amely [[Molière]] ''Képzelt beteg'' című darabjának egyik jelenetét ábrázolja, a három művész magát is megörökítette. A Burgtheater nézőterének készítése során a [[19. század]]i polgárság szellemének és ízlésének megfelelő portrét kellett készítenie a közönségről. Bécs város tanácsa bízta meg, hogy fessen képet a lebontásra szánt színház nézőteréről. A festmény nemcsak a belső teret ábrázolja fényképszerű hűséggel, de [[Bécs]] előkelő társadalmát is. Ennek köszönhette Klimt (a császári díj odaítélésével) hírneve megalapozását. A portrétanulmányokhoz gyakran használt fotográfiát, de a kollektív arcképen önmaga reprezentánsaként lép elénk a közönség. A képen megörökített emberek magukra akartak ismerni: ez volt a kép funkciója.
* ''A Művészettörténeti Múzeum (Kunsthistorisches Museum) lépcsőháza'' ([[1890]]-[[1891]]) : A múzeum homlokzatát díszítő plasztikák, akárcsak a freskóciklusok a kulturális haladás diadalmenetét jelenítették meg, dicsőítve a történeti fejlődés kiemelkedő szakaszait.
86 ⟶ 85 sor:
* ''Római és velencei quattrocento''
* ''Idill''
* ''Fabula'' ([[1883]])
* ''A szobrászat allegóriája'' ([[1889]])
* ''A zene I.'' ([[1895]])
* ''Szerelem'' ([[1895]]): Első képe, melyben a kettősség megjelenik. Egy egyszerű zsánerképet jelenít meg furcsa álomvilágba burkolva. A szobalány megesését ábrázolja. Fölül jelennek meg azok a figurák, melyek a mulandóságot jelképezik: betegség, halál, őrület. Látomásokként fogalmazza meg őket. Ezek a figurák a zsánerképet kozmologikus emberiség-ábrázolássá tágítják ki. A Szerelem széles, festett kerete formai feszültséget teremt az üres tér és a sűrű képfelület között: rajta keresztül pillantjuk meg a voltaképpeni festményt. Az allegorikus mellékalakok néző módjára figyelik a színpadon álló szerelmespárt.
* ''[[Franz Schubert|Schubert]] a zongoránál'' ([[1899]]): Magánrendelésre készült, egy gyáriparos bízta meg palotája három szobájának belső dekorációjával. Ide készült ez az úgynevezett ''sopraporta'' (ajtó fölötti fa burkolatba foglalt kép). A gyertyafényekkel létrehozott effektus impresszionista jelleget kölcsönöz a képnek, egyedül a hűen megfestett Schubert portré áll – a historikai realizmus utolsó maradványaként – ellentmondásban az impresszionista fénykezeléssel.
98 ⟶ 94 sor:
* ''[[Pallasz Athéné]]'' ([[1898]]): A korban oly divatos ''femme fatale''-t ábrázolja Pallasz Athéné formájában. Ebben a korban a női emancipáció igen elterjedőben volt, és emiatt jött divatba az ilyen nőtípus. A nőt negatív színben tüntették fel. A kép kerete domborított rézből készült, melyet bátyja csinált Klimtnek. A kép formája négyzet, mely később fontossá válik Klimt művészetében. A bölcsesség allegóriája kemény, férfias, félelmetes. Kompozíciója aszimmetrikus. Közeli kivágást alkalmaz, egy kicsit alulnézetből ábrázol. A nő titokzatosságát a maszk hangsúlyozza, itt kezdődik el az a toposz, ami a nőt titkok tartójának véli felfedezni. A kezében nem egy Niké szobrot tart, hanem egy élni látszó Meztelen Igazságot. Másik kezében fáklya van. Orans tartása imádkozására enged következtetni.
* ''Nuda Veritas'' ([[1899]])
* ''Judit I.'' ([[1901]]): Az első ''Judit'' témájú képe. Ekkoriban elterjedt volt Judit témája, [[Oscar Wilde]] és Moreau is foglalkozott vele. Kéjvágyó és erotikus nő. Női [[petesejt]]et ábrázoló lepelbe van burkolva. Itt is alkalmazza a közeli kivágást és az enyhe alulnézetet. Modellje egy [[zsidó]] asszony volt. Hevült szexuális töltést lehet felfedezni, ahogy a nő a levágott fejbe ujjait mereszti. A díszítőmotívumok miatt úgy tűnik, mintha Judit feje is le lenne vágva.
* ''Judit II.'' ([[1909]]): Sokan [[Salome]]-nak is hívják, mely egyfajta elfojtási aktusra vezethető vissza. Judit Salome-tól eltérően saját kezével oltotta ki a férfi életét. Görcsösebb nő. Kezei olyanok, mint egy macskakarom, oroszlán, ragadozó. A női és a férfi ivarsejteket lehet felfedezni ruháján.
* ''Fakultás-képek'' ([[1900]]): Vászonra festette őket a bécsi egyetem számára. Csak az ''Orvostudomány'' maradt fenn, a ''Filozófiát'' és a ''Jogtudományt'' az Immendorfi kastéllyal együtt [[1945]]-ben az [[Schutzstaffel|SS]] csapatok felgyújtották. 1894-ben az oktatásügyi minisztérium azzal bízta meg Klimtet, hogy készítsen mennyezetfreskókat az új egyetem aulájába: a fakultások (vagyis az egyes tanszékek) allegóriáit. Már a tervek is éveken át tartó, nyilvános vitát váltottak ki. A téma „a fény győzelme a sötétség felett” a racionális tudományok és társadalmi hasznosságuk apoteózisát, igazolását és dicsőítését óhajtotta kifejezni. Ám a három képen, amellyel megbízták, Klimt határozottan megtagadta a racionális világszemléletet.
110 ⟶ 102 sor:
* ''A filozófia'': Baloldalt az emberi folyam látszik, melyben végigvonulunk a születéstől a halálig. Hatása felfelé emelkedő, ez a felfelé emelkedés több képén is vissza fog térni. Jobboldalt a világ rejtélyes arca látszik. Inkább egy női figura ez. Alul egy korabeli hölgyet lehet felfedezni. Az emberiség folyamként való felfogása [[Arthur Schopenhauer|Schopenhauer]] filozófiájára utal: minden ember egy biológiai folyam része. Klimt eredetileg egy körforgást akart. A kép felháborodást keltett 77 professzorban, akik követelték, hogy a művet semmisítsék meg. Csak 12 professzor állt ki a kép mellett.
* ''Az orvostudomány'': Itt is jelen van az élő folyam. Megjelenik benne a születés, az öröm, a szenvedés, az extázis, mely egészen a halálig vezet el bennünket. [[Hügieia]], a gyógyítás istennője felénk fordul, de nem pozitív erőként jelenik meg, inkább az orvostudomány tehetetlenségét lehet benne felfedezni.
* ''A jogtudomány'' ([[1904]]): Nekünk háttal, alulnézetből egy teljesen kiszolgáltatott, bűnös figura áll. Fent vannak az igazság, a törvény és jog istennői. A ''Jogtudomány'' sem áldásos társadalmi intézményként mutatja be az igazságszolgáltatást, hanem drasztikus szexuális ambíciókkal telített, büntető és bosszúálló hatalomként. A figurát körülfogja egy polip. Több pszichológus azt állítja, hogy a [[nyolckarú polipok|polip]] az [[Oresztész (Agamemnón fia)|oresztészi]] anyagyilkosság jelképe, melyben a férfi fél a kasztrációtól.
135 ⟶ 125 sor:
[[Fájl:Gustav Klimt 042.jpg|jobbra|200px|bélyegkép|''Malcesine a [[Garda-tó]] partján'', [[1913]]]]
[[1901]] körül erdőképeket és párás vízfelületeket festett. Később [[1905]]-től inkább a zárt kertek foglalkoztatták. A tájképek egész életén átívelnek. Tájképeiben mindig négyzet alakú vásznat használt. A jelenetet mindig felülnézetből mutatja be. A képek olyanok, mintha minden irányból továbbfejleszthetőek lennének. [[Jackson Pollock]]-i alakíthatóság ez. A kép így a végtelen egy darabja lesz. Technikája alapvetően [[pointilizmus|pointilisztikus]], de Klimtet nem a fény felbontása, hanem a dekoratív felületképzés ösztönözte. Hangulatuk misztikus és varázslatos. Embert sohasem ábrázol a tájban. Képei:
* ''Eső után'' ([[1899]])
162 ⟶ 152 sor:
[[Fájl:Gustav Klimt 031.jpg|jobbra|200px|bélyegkép|''Az ölelés'' (1905–1909) (a brüsszeli [[Stoclet-ház]] étkezőjének fali [[Fríz (építészet)|frízéhez]] készített tervrajzainak egyik részlete) ]]
Sokszor lelki problémákkal küszködő női figurákat jelenít meg. Az arany háttérbe szinte bele vannak préselve. Jobbára az elkényeztetett, kifinomult előkelő nagyvárosi réteg volt az, amellyel Gustav Klimt portréi révén kapcsolatba került. Legtöbbször a gúnyos vagy fásult, a szellemiek iránt közömbös dámát látjuk a képein, aki jelentősnek és elbűvölőnek szeretne tetszeni. Feltűnő a portrékon a határozott térkompozíció hiánya, kivételt képez Sonia Knips arcképe, ahol a nőalakot egy kert terébe komponálja. A többi portrén a helyszín térkijelölése helyett címerszerűen szerkeszti bele az alakot a képfelületbe: a különféle ornamens felületek mintegy a képháttérbe száműzik az ábrázoltakat, s e háttérből válik ki naturalisztikusan az arc és a kéz. Gyakori még az arcot erőteljesebben kiemelő ornamensforma, amely glóriához, koronához vagy fejdíszhez hasonlatosan fogja körbe. Az aurát erősíti egyebek között az alulnézet, amely megmagasítja az alakot. A portré így a méltóság egy formájává válik, s az ábrázoltakat ranggal ruházza fel. Ez néha a portré visszautasításához is vezetett. Ezek az arcképek mégsem annyira arcképek, mint inkább „jelmezek”, amelyek irreális szerepbe állítják az ábrázolt nőket. Királykisasszonyok ők, jobb és finomabb világokra valók. Művei:
* ''Hölgyportré'' (1894)
205 ⟶ 195 sor:
* ''A szűz'' ([[1913]])
Élete utolsó korszakában burjánzó módon festi a nőket. Ezúttal eltűnt mindenféle irodalmiasság.
* ''Szerelmespár'' ([[1914]])
222 ⟶ 212 sor:
File:Gustav Klimt 052.jpg|''Fritza Riedler portréja'', 1906
File:Gustav Klimt - Hope, II - Google Art Project.jpg|''Remény II,'' 1907–08, [[New York]]
File:Klimt - Bildnis Eugenia Primaesi.jpg|''Eugenia Primavesi portréja'' (1913–14)
File:Gustav Klimt 068.jpg|''A kammeri kastélypark fasora'', 1912
</gallery>
| |||