Wikipédia

„Vaclav Fomics Nyizsinszkij” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
visszavon
3. sor:
|képaláírás=
}}
'''Vaclav Fomics Nyizsinszkij'''; ''(oroszul: Вацлав Фомич Нижинский, lengyelül: Wacław Niżyński)''. [[Kijev]], [[Orosz Birodalom|Oroszország]], [[1889]]. [[február 28.]] ([[március 12.]]) – [[London]], [[Egyesült Királyság|Nagy-Britannia]], [[1950]]. [[április 11.]]); balett-táncos, minden idők legkiválóbb férfitáncosának tartják.
 
==Karrierje==
[[Fájl:Bakst Nizhinsky.jpg|bélyegkép|220px|[[Leon Szamojlovics Bakszt|Leon Bakszt]] festménye: Nyizsinszkij az ''Egy faun délutánjá''ban<ref>Bakszt készítette az Egy faun délutánja színpadtervét is.</ref>]]
 
Balett-táncos családba született. Szülei lengyel nemzetiségűek voltak, a [[varsó]]i cári balettban táncoltak. Később apja különböző orosz városokban szerepelt,lépett időnkéntfel. Időnként a fia is fellépett vele.
 
Nyizsinszkijt 1898-ban beíratták a [[Szentpétervár|pétervári]] színházi főiskolára, Szergej Legat osztályába. Hamar kiderültek rendkívüli képességei.
14. sor:
Már gyermekként is gyakran fellépett. Tizenöt éves korában az ''Ácis és Galateá''ban ([[Georg Friedrich Händel|Händel]]) nyújtott alakítása viharos sikert aratott.
 
[[1907]]-ben, az iskola befejezését követően a [[Mariinszkij Színház]]hozSzínházhoz került [http://www.mariinsky.ru/], és azonnal a társulat első táncosa lett, függetlenül a nem is táncosra jellemző külsejétől: alacsony volt, egyáltalán nem karcsú lábú, és túlzottan fejlett volt az izomzata is. De a színpadon teljesen megváltozott, könnyedség, kifinomult kellem és a stílus tökéletes megértése jelent meg az alakításaiban. Elkápráztatta nézőit legendás ugrásaival („grand jeté”), azzal a képességével, hogy elhitette: a levegőben lebeg. Rendkívüli átváltozó képességgel, kiváló mimikával rendelkezett. Miközben a színpadról mágikusmagnetikus hatást árasztott, az életben hallgatag, barátságtalan ember volt.
 
Karrierje [[Szergej Pavlovics Gyagilev|Szergej Gyagilevvel}}]] kötött ismeretsége után ívelt igazán fel, rövid ideig Gyagilev homoszexuális szeretője is lett.<ref>{{cite journal |author=Selby Wynn Schwartz |title=The Politics of Dancing: Les Ballets Trockadero de Monte Carlo |url=http://www.forumjournal.org/site/issue/04/dr-selby-wynn-schwartz |journal=Forum}}]</ref><ref>{{cite web |url=http://www.glbtq.com/arts/nijinsky_vf.html |title=Nijinsky, Vaslav (1890-1950) |work=Glbtq.com}}</ref> Az [[1909]] és [[1913]] közötti évek Nyizsinszkij dicsőséges évei voltak. Oroszország első számú szólistájává vált [[Mihail Fokin]] koreográfiáiban, a ''Karnevál'', a ''Seherezádé'', a ''Petruska'', a ''Nárcisz'', a ''Daphnis és Cloé'' stb. főszerepeiben.
 
A Mariinszkij társulatából váratlanul eltávolították, amikor a ''Giselle'' előadására egy 14. századi mintára készült, erősen testhezálló kosztümben lépett föl, sokkolva ezzel a nézőket, és megdöbbenést keltve a cári páholyban.
23. sor:
 
[[Fájl:Nijinsky.jpg|bélyegkép|220px|Sveta Troushenkova: Grand Jeté]]
[[Fájl:Markus Villa Bp.JPG|bélyegkép|220px|balra|Márkus Emília Villája a Hűvösvölgyben, itt élt Nyizsinszkij 1918-1944 között.]]
[[Pulszky Romola]] [[1912]]-ben, tizennyolc évesen ott volt édesanyja, [[Márkus Emília]] páholyában, amikor a Cári Orosz Balett fellépett Budapesten, és azonnal úgy döntött, hogy a híres táncos lesz a férje. A cél elérésének érdekében beügyeskedte magát a társulatba, és [[1913]]. szeptember 10-én [[Buenos Aires]]ban (ahová Gyagilev babonából nem utazott el<ref>Ugyanis babonás volt. Egy cigányasszony azt jósolta neki, hogy tengeren fog meghalni.</ref>) Vaclav Nyizsinszkij feleségül vette Pulszky Romolát. Amikor a balettigazgató ennek hírét vette, Nyizsinszkijt eltávolította a társulatból.<ref>TAAVIRAT. A CAARI OROSZ BALETT A JOEVOEBEN NEM TART IGEENYT AZ OEN SZOLGÁLATAIRA. STOP. NE CSATLAKOZZEEK HOZZAANK. STOP. SZERGEJ GYAGILEV.</ref> Nyizsinszkij pályája ekkor lényegében kettétört. Az [[első világháború]] alatt Magyarországon – mint az ellenséges Oroszország polgárai – elvileg házi őrizetben élt a házaspár, gyakorlatilag pedig Márkus Emília hűvösvölgyi villájában.
 
Nyizsinszkij 1914-ben saját társulatot alapított. Londonban különösebb siker nélkül léptek fel. 1916-ban Gyagilev számára koreográfiát készített a ''Till Eulenspiegel vidám csínyjei''hez ([[Richard Strauss]]), amivel Amerikában turnéztak.
 
Nyizsinszkijt 1917-től kezdve mentális zavarokkal kezelték. Kibontakozó elmebaja is kezdte megakadályozni fellépéseit. 1919-ben megírta ''Napló''ját (minden bizonnyal valójában Pulszky Romola munkája), ami 1958-ban, Párizsban jelent meg. A feleség heroikus küzdelmet folytatott egész közös életükben a táncos talpra állításáért, könyveket írt és adott ki, szervezett, a kor legjobbjaival, például [[Carl Gustav Jung|Junggal]] kezeltette – lényegében eredménytelenül.
 
Márkus Emília villájában éltek Budapesten 1944-ig. Nem zárkóztak el a világtól, részt vettek a társasági életben. Nyizsinszkij olykor prófétának, olykor magának a megváltónak képzelte magát. Szerette, ha fotózzákfotózták, a sajtóban is rendszeresen szerepelt, de a balettet életében végérvényesen az őrület váltotta fel.
 
Romola két lányt szült a férjének, Kyrát és Tamarát.
43. sor:
== További információk ==
{{commonskat|Vaslav Nijinsky}}
*[http://www.silverage.ru/balet/nizh_bio.html Életrajz oroszulÉletrajza] {{ru}}
 
{{nemzetközi katalógusok}}
{{Portál|Művészet}}
{{DEFAULTSORT:Nyiz~sinszkij Vaclav}}
[[Kategória:Orosz táncművészek]]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Vaclav_Fomics_Nyizsinszkij”