„Gustav Heinemann” változatai közötti eltérés

1952-ben kilépett a Kereszténydemokrata Unióból és új pártot alapított, az Össznémet Néppártot (Gesamtdeutsche Volkspartei), ami 1957-ben megszűnt. Ezt követően [[Németország Szociáldemokrata Pártja|Németország Szociáldemorata Pártjának]] lett a tagja, és újra képviselő a [[Bundestag]]ban. 1958. január 23-án heves parlamenti vitában Adenauer szemére vetette, hogy rossz külpolitikát folytat, amellyel veszélyezteti a német újraegyesítést. Adam Rapacki, lengyel külügyminiszter javasolta az [[Egyesült Nemzetek Szervezete|ENSZ]] közgyűlésén, hogy [[Lengyelország]]ot, [[Nyugat-Németország|Nyugat-]] és [[Német Demokratikus Köztársaság|Kelet-Németországot]] atommentes övezetté nyilvánítsák. Heinemann a javaslatban a kelet–nyugati párbeszéd elindításának lehetőségét látta. 1961-ben, közvetlenül a [[Berlini fal]] felépítése után úgy nyilatkozott, hogy a [[Brandenburgi kapu]]nál Adenaeur megkapta a választ Németország-potitikájárapolitikájára. 1964-ben [[Moszkva|Moszkvába]] látogatott [[Eugen Kogon]] történésszel.

1966-ban igazságügyi miniszterré nevezték ki [[Willy Brandt]] ajánlására [[Kurt Georg Kiesinger]] kormányában. Jelentős [[büntetőjog]]i reformot sikerült véghezvinnie. Kiállt a gyilkosság, és különösen a náci büntettek elévülési idejének eltörléséért. 1969. március 5-én Németország elnökévé választották. KülfüldönKülföldön pozitívan fogadták Heinemann személyét. Támogatta Willy Brandt új keleti politikáját. Egyik legfontosabb feladatának tartotta, hogy honfitársait polgári viselkedésre és cselekvésre tanítsa, hogy aktívan kiálljanaktámogassák a [[demokrácia (politikai rendszer)|demokráciáértdemokráciát]], a [[jogállam|jogállamiságértjogállamiságot]] és a társadalmi igazságosságértigazságosságot. Nem államelnöknek, hanem az állampolgárok elnökének nevezte magát. Az újévi fogadásokra egyszerű embereket is meghívott, és ez hagyománnyá vált. Fontos volt számára, hogy Németország kibéküljön a szomszédos országokkalszomszédaival, és hogy a békét megőrizzék [[Európa|Európában]]. Visszavonulása után újra Essenben élt, és aktívan követte a politikai eseményeket.