|
| uralkodóház = [[Romanov-ház]]
| teljes_név = ''Anasztaszija Nyikolajevna <br />Romanova nagyhercegnő''
| születési dátum = 1901. júniusáprilis 182.
| születési hely = Peterhof, Orosz Birodalom
| halálozási dátum = 19182016. júliusjúnius 171. {{életkor-holt|1901|64|182|19182016|76|171}}
| halálozási hely = [[JekatyerinburgSalzburg]], OroszországAusztria.
| nyughelye = [[Péter-Pál-székesegyház]], Szentpétervár, Oroszország
| édesapa = [[II. Miklós orosz cár]]
}}
'''Anasztaszija Nyikolajevna Romava''' ([[Orosz nyelv|oroszul]]: ''Великая Княжна Анастасия Николаевна Романова'', ''Velikaya Knyazhna Anastasiya Nikolayevna Romanova''; Peterhof (ma [[Szentpétervár]]) része, [[Orosz Birodalom]], [[1901]]. [[június 18.]] – [[Jekatyerinburg|Salzburg]], [[Oroszország]]1918|Ausztria,2016 [[1918]].június [[július 16.]]/[[július 17.|171]].), orosz nagyhercegnő, az [[Oroszország uralkodóinak listája|Orosz Birodalom utolsó uralkodójának]], [[II. Miklós orosz cár]]nak és [[Hesseni Alekszandra Fjodorovna orosz cárné|Alekszandra Fjodorovna cárnénak]] negyedik, egyben legfiatalabb lánya. A [[Romanov-ház]] tagja, testvérei [[Olga Nyikolajevna Romanova orosz nagyhercegnő (1895–1918)|Olga]], [[Tatyjana Nyikolajevna Romanova orosz nagyhercegnő|Tatyjana]] és [[Marija Nyikolajevna Romanova orosz nagyhercegnő (1899–1918)|Marija]] orosz nagyhercegnők, és ő volt az ifjú cárevics, [[Alekszej Nyikolajevics Romanov orosz nagyherceg|Alekszej orosz nagyherceg]] legfiatalabb nővére.
Anasztasziját családjával együtt az [[orosz polgárháború]] idején, [[1918]]. [[Július 16.|július 16-án]] [[Július 17.|17-re]] virradóan [[Jekatyerinburg]]ban állítólag kivégezték. Számos pletyka maradt fent az ő, vagy nővére Marija esetleges életben maradásáról és megmeneküléséről. [[2007|2007-ben]] állítólag megkerült az összes csontváz az uralkodói családból, ám ezt sokan nem hiszik, és a kormány hazugságának tartják. Az [[1930-as évek]]ben számos, magát Anasztázijának mondó csaló jelent meg, közülük is a leghíresebb [[Anna Anderson]] volt, akire életében sosem tudták rábizonyítani, hogy nem ő Anasztázija Romanova orosz nagyhercegnő. Ám [[1984|1984-ben]] halálát követően [[DNS]] mintát vettek tőle, ami egyértelműen kimutatta, hogy Anderson nem a [[Romanov-ház]] tagja. A számos ál-Anasztázjia ellenére az emberek még ma is hisznek az életben maradásában, és a számos [[mítosz]]ban, mely megmenekülése körül kering.<ref>{{cite web |url=http://www.life.hu/szepulj/20120711-takacs-nora-anasztazia-romanov-hercegno-aki-a-legenda-szerint-visszatert.html |title=Anasztázia Romanov: A hercegnő, aki a legenda szerint visszatért a halálból |date=2012-07-12 | publisher=Takács Nóra |format=html |language= magyar}}</ref>
Az [[Ortodox kereszténység|ortodox egyház]] [[1981|1981-ben]] szent [[Vértanú|mártír]]okká nyilvánította őt és családját, [[1998|1998-ban]] a megtalált csontjaikat újratemették [[Szentpétervár]]ott, [[2000|2000-ben]] pedig [[szent]]té avatták a [[Romanov-ház|Romanovokat]]. Állítólagos maradványaik a Pétervári [[Péter-Pál-székesegyház]]ban nyugszanak.
== Család ==
Noha Anasztaszija egy ezred tulajdonosa volt, ő maga természetesen nem ment harcolni a frontra. Egy idő után azonban az emberek annyira ellenségesek lettek a nagyhercegnőkkel és a cárnéval szemben, hogy kiléptek az ápolónői szolgálatból. Ezután Anasztaszija a nővéreivel a szegényebb vidékeket járta, hogy az árva gyerekeken segíthessen ruhákkal.
== Fogság és haláltúlélés ==
A [[februári forradalom|február 23-i polgári forradalom]] után a cári család házi őrizetbe került Carszkoje Szelóban. Később a nép ellenségeskedése miatt továbbszállították őket [[Tobolszk]]ba, majd innét megszökött. 1917. május 8-tól Bécsben élt , majd a 2. vh-ban 1942. októberétől részt vett a harcokban mint partizán. 1946 április 1. után Salzburgba emigrált. Itt hunyt el 2016. június 1-jén 115 évesen.
A [[februári forradalom|február 23-i polgári forradalom]] után a cári család házi őrizetbe került Carszkoje Szelóban. Később a nép ellenségeskedése miatt továbbszállították őket [[Tobolszk]]ba, majd innét a fehér (royalista) csapatok közeledése miatt az [[Urál-hegység]]ben lévő [[Jekatyerinburg]]ba. Itt egy mérnök birtokán, az [[Ipatyjev-ház]]ban szállásolták el őket. Sok olyan legenda keringett, miszerint Mariját szoros kapcsolat fűzte az egyik őrhöz, és így a lányok el tudtak szökni délre. [[július 16.|Július 16-án]] éjjel Jakov Jurovszkij, a foglyokat őrző osztag parancsnoka leparancsolta a családot a pincébe azzal az ürüggyel, hogy fényképet akarnak készíteni róluk. Itt felolvasták nekik a [[halálbüntetés|halálos ítéletüket]], majd fénykép helyett sortüzet lőttek a családra, orvosukra és arra a néhány cselédre, akik hűségesen velük maradtak a fogságban is. A lövések után a puskapor füstje miatt kinyitották az ablakokat, de a négy lány közül három sikoltozva felült: a fűzőjükbe varrt családi ékszerekről visszapattantak a golyók. Mivel az ablakok nyitva voltak, a katonák nem mertek rájuk lőni, nehogy felverjék a várost, ezért őket puskatussal verték agyon.<br /> A családot ezután becsomagolták a saját ágyneműjükbe, kocsira tették és kivitték őket a város melletti erdőbe. A holttesteket savval leöntötték, majd elásták, illetve elégették.
== Legenda és szentté avatás ==
|
