„Johann Friedrich Ambrosius von Veterani” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
64. sor:
[[1695]]-ben [[II. Ágost lengyel király|Frigyes Ágost szász választófejedelem]] császári fővezér [[Temesvár]] visszafoglalására indított hadjáratot. Főtanácsadójává, a hadműveletek ''[[de facto]]'' irányítójává a nyugati frontról [[1694]]-ben visszatért [[Äneas Sylvius von Caprara|Caprara]] tábornagyot nevezték ki, aki Veteranival nem állt jó személyes viszonyban. A szultán török és tatár hadat küldött Erdély felprédálására. Augusztus 6-án Veterani [[Gyulafehérvár]]on végrendelkezett leánya javára. Vagyona {{szám|50000|forint}}ot tett ki, bécsi palotáját azonban {{szám|40000|[[scudo]]}} jelzálog terhelte.<ref name="gueze"/>
 
Veteranit mindössze 7 császári lovasezreddel (kb. 6500 lovassal) és 800 gyalogossal a Déli-Kárpátok hegyszorosainak biztosítására rendelték. Mivel a török-tatár előnyomulás irányát nem lehetett előre tudni, Veterani Lugosnál[[Lugos]]nál foglalt állást, hogy [[Lippa]], [[Dobra (Hunyad megye)|Dobra]], [[Karánsebes]] vagy a [[Vaskapu-szoros]] felé is elindulhasson. Veterani úgy tudta, a [[Temesvár]] felé vonuló császári főerő az ellenséges (török) főerő hátában áll, ezért saját egységei ellen nem várt nagyobb erejű támadást. Közben azonban [[II. Ágost lengyel király|Frigyes Ágost fővezér]] (elsősorban alvezéreinek nézeteltérései miatt) elrendelte a fősereg visszavonását a [[Tisza]] és [[Pétervárad]] felé. Veterani tábornagyot magára hagyták a {{szám|20000|főnyi}} török támadó erővel szemben, de a hadmozdulatról (valószínűleg a hadvezetés belső ellentétei miatt) Veteranit későn, [[szeptember 21.|szeptember 21-én]] értesítették, amikor a szultán már tudomást szerzett a császáriak mozgásáról, és csapatait a teljesen elszigetelten maradtálló Veterani megtámadására küldte, hogy őt legázolva az Erdélybe vezető szorosokba törhessen. Egykori beosztottja, [[Sigbert Heister]] táborszernagy a [[Maros]] mentén 5 lovas ezreddel indult Veterani felmentésére, de visszarendelték, a kerülő úton helyette érkező [[Johann Andreas Corbelli|Corbelli]] tábornok lekéste a csatát.<ref>[http://mek.oszk.hu/09400/09477/html/0017/1499.html Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme, I–XXII. kötet (Budapest, 1928–1942). XVII. fej.]</ref>
 
Szeptember 21-én került sor a [[lugosi csata|lugosi csatára]]. A kis számú császári csapat megkísérelt helytállni, de a túlerő elnyomta őket, maga Veterani is halálos sebet kapott. Katonái megpróbálták elmenekíteni a csatatérről, de a törökök utolérték, megölték, fejét levágták és a szultán elé vitték. A szultán utasítására az elesett tábornagy testét még a csatatéren eltemették.<ref>http://mek.oszk.hu/09400/09477/html/0017/1500.html</ref> A kis csapat helytállása, vereségük ellenére, megóvta Erdélyt az elözönléstől, a kialakult átláthatatlan helyzetben a török fősereg tétlen maradt.