Wikipédia

„Király Béla (katonatiszt)” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
(Összes ellenőrzésre váró szerkesztés megjelenítése)
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Grga (vitalap | szerkesztései)
1 108 szerkesztés
Nincs szerkesztési összefoglaló
Grga (vitalap | szerkesztései)
1 108 szerkesztés
Nincs szerkesztési összefoglaló
10. sor:
}}
{{egyért2|a vezérezredesről, politikusról|Király Béla (egyértelműsítő lap)}}
'''Király Béla''' ([[Kaposvár]], [[1912]]. [[április 14.]] – [[Budapest]], [[2009]]. [[július 4.]]) magyar [[vezérezredes]], hadtörténész, politikus, az [[Magyar Tudományos Akadémia|MTA]] külső tagja. Elsősorban mint az [[1956-os forradalom]] [[Nemzetőrség (1956)|nemzetőrségének]] vezetője vált ismertté. A [[Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia|Ludokvikán]] végzettként a 2. világháborúban vezérkari tisztként szolgált Horthy, majd Szálasi időszakában. 1945 márciusában nem távozott az Ausztria felé visszavonuló magyar hadseregcsoportokkal, hanem a Kőszeget védő erők parancsnokaként megadta magát a szovjet csapatoknak. A hadifogoly vonatról megszökve hazatért. 1945 nyarán belépett a [[Magyar Kommunista Párt|Magyar Kommunista Pártba]], háborús szerepét igazolva sikerült az új hadseregben is a vezérkarba kerülnie. Karrierje gyorsan emelkedett, 1946-ban őrnaggyá, 1949-ben vezérkari ezredessé léptetik elő. Lojalitása ellenére a hadsereget is elérő koncepciós „tisztogatás” második hullámában halálra ítélték. Életfogytiglan szabadságvesztésre enyhített büntetéséből 1956 szeptemberében szabadulva október 28-ától bekapcsolódott a forradalom [[Nemzetőrség (1956)|nemzetőrségének]] megszervezésébe, kinevezték Budapest nemzetőrparancsnokának. November 4-étől, a szovjet túlerőt látva, csapatával előbb a budai hegyekbe, majd Nagykovácsiba vonult vissza, innen Ausztriába távozott. Az USA-ba emigrálva a forradalom ügyét képviselte, könyvkiadó vállalatot igazgatott és egyetemi tanár volt az 1990-es rendszerváltásig, amikor visszatérve Magyarországra országgyűlési képviselő, majd az Orbán és a Medgyessy kormány mellett katonapolitikai tanácsadói szerepet vállalt.
 
== Életútja ==
41. sor:
(Király-Bokor per/2008 anyagaiban [http://www.rimaszombat.polgarinfo.hu/modules.php?name=News&file=print&sid=8484] )
</ref> Király magyarázata szerint ez egy Horthy idején végrehajtott katonai cselekményért, még a kormányzó jóváhagyásával történt.<ref name=":3" />
* [[1945]]. március végén önként jelentkezve a [[kőszeg]]i védőkörletre alakított ideiglenes dandár vezérkari főnöke, majd később parancsnokuk [[Ausztria|Ausztriába]] való távozása után annak parancsnoka lett. [[Március 29.|Március 29-én]] Király adta át a várost a szovjet csapatoknak. [[Hadifogság]]ba került, Székesfehérváron, majd a román [[Foksány|Focșani]]-ban volt táborban, a Szovjetunióba szállítás közben többedmagával leugorva a vonatról megszökött, és hazatért Magyarországrahazaszökött.
 
=== Karrierje a népi demokratikus hadseregben (1945-1956) ===
Hazaérkezése után, 1945 nyarán belépett a Magyar Kommunista Pártba,<ref name=":2">''Király Béla -'' ''Átélt történelem | 2. rész | Az '56-os eseményekről'' - beszélgetés Király Bélával, dokumentumfilm, FilmDirect [https://www.youtube.com/watch?v=256KdaTq9x0]
</ref> majd [[1945]]. [[december 4.|december 4-én]] a HM Igazoló Bizottsága igazoltnak nyilvánította. [[1946]]. [[március 1.|március 1-jével]] kinevezték az új hadsereg 1. honvéd gyaloghadosztálya vezérkari főnökének [[Pápa (település)|Pápa]], majd [[Tolna]] állomáshelyekkel. [[1946]]-ban vezérkari [[őrnagy|őrnaggyá]], majd vezérkari [[alezredes]]sé léptették elő. [[1947]]/[[1948]]-ban a HM Kiképzési Osztály vezetője, [[1948]]/[[1949]]-ben a gyalogság szemlélő-helyettese volt. [[1949]]-ben vezérkari [[ezredes]] lett. 1949 októbere és [[1950]] áprilisa között a gyalogság parancsnoka volt.
 
[[1950]]. [[március 15.|március 15-én]] Sólyom László altábornagy Farkas Mihály kérése ellenére nem volt hajlandó jelentést leadni a díszszemle megkezdésekor a szovjet katonai főtanácsadónak, Farkas Mihály ezért Király Bélát bízta meg a katonai díszszemle levezénylésével, és e cél érdekében Királyt kinevezte ezredesből [[vezérőrnagy|vezérőrnaggyá]]. Nem sokkal ezután Farkas az irodájába hívta, mandulával kínálta és kérte, ítélje el tábornoktársait a nyilvánosság előtt.<ref>2000-ben Király nyilatkozott a Népszabadságnak az eseményről</ref> Király teljesítette Farkas kérését. Az 1950-es [[Tábornokok pere|tábornokok pert]] megelőző letartóztatásokkor - az akkori diktatórikus viszonyok közt a pozíciójában elvártaknak megfelelően - nyilvánosan, tiszttársaihoz hasonlóan ő is elítélte a letartóztatottakat,.<ref>Fennmaradt a tábornokok letartóztatása után a hadsereg tiszti karának szervezett, 1950 májusi értekezlet jegyzőkönyve, melyen, miután Farkas Mihály miniszter „fasiszta bandának” nevezte a letartóztatottakat, a tiszti kar felszólalói - az elvárásoknak megfelelően - a miniszter álláspontját támogató nyilatkozatokat tettek, így Király Béla is, aki a következőket mondta: '''„'''Elvtársak, néphadseregünk hatalmasat erősödött azzal, hogy ezt a fasiszta csirkefogó bandát leleplezte Pártunk. Akkor fogunk erősödni igazán, ha tanulunk ebből. Éberség tekintetében arra kell vigyázni, hogy ez ne legyen kampányszerű. Az éberség megnyilvánult ezeknél a banditáknál. Sólyomnak egy apróbb megnyilatkozásáról szeretnék beszélni. Az itt már többször említett tanfolyam megnyitásakor ott volt. A vizsga szünetét felhasználta arra, hogy romboljon. Azt mondotta, hogy maguk itt csak nagy kérdésekkel foglalkozzanak, a kisebb dolgokkal ne törődjenek! Tehát nem megalapozott tudást akart. Felületességet hirdetett, mert tudatlanságot akart. A tanulság az, hogy ilyen apró jelenségre is fel kell figyelni! Az egyik, amire Farkas elvtárs felhívta a figyelmet, hogy a lelkes, harcos munka szellemében pusztul az ellenség. Erre példa a mi tanfolyamunk. Ott az egyik tanár, aki a hallgatók lelkes és harcos hangulata szellemében lepleződött le, mert mikor a dicsőséges fegyvereit kellett oktatnia, csak paranccsal lehetett elérni, hogy erről is beszéljen. Lelkes harcos munkára van szükség, mert csak lelkes, harcos munkával tudunk harcolni az ellenség ellen.”
 
- Hadtörténelmi Levéltár (a továbbiakban: HL)  MN VIII. 23. fond HM Pol. Fcsfség. Iratai 1950/T-55/z doboz; in [http://www.zmne.hu/tanszekek/Hadtortenelem/kati.htm#_ftnref16] Dr. Schubert Katalin százados: ''A tábornokok pere'', PhD értekezés, ZRINYI MIKLÓS NEMZETVÉDELMI EGYETEM, HADTUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA, Budapest, 2006
</ref>
</ref> majd a per során tanúként vallomást tett.
 
1950/[[1951]]-ben előbb a Magasabb Parancsnoki Tanfolyam parancsnoka, majd a [[Honvéd Akadémia]] parancsnoka volt.
 
[[1951]]. [[augusztus 17.|augusztus 17-én]], a tisztikart érintő koncepciós eljárások második hullámában, korábbi lojális magatartása ellenére az [[Államvédelmi Hatóság|ÁVH]] letartóztatta. [[1952]]. [[január 15.|január 15-én]] koncepciós perben kötél általi halálra ítélték. [[1952]]. [[január 29.|január 29-én]] ítéletét életfogytig tartó börtönbüntetésre módosították.
 
=== Részvétele az 1956-os szabadságharcban ===
111. sor:
</ref><ref name=":1">''November 4. és a hamis atomtámadás 1956-ban''; hvg.hu, 2009.
 
[http://hvg.hu/itthon/20091104_november_4_56_forradalom_szovjet]</ref><ref name=":4" /><ref>{{Cite web|url=http://asperjangyorgy.blog.hu/2009/07/05/kiraly_bela_a_kameleon|title=Király Béla, a kaméleon|accessdate=2016-11-29|work=Asperján György}}</ref> vitatják:felnagyítottnak, pozitívra átszínezettnek vagy valótlannak értékelik, így a Szálasi alatti aktivitását, 1945-ben Kőszeg szovjeteknek történt feladásában, 1945-1951 között a hadsereg tisztjeként, valamint az 1956-os forradalom alatt kifejtett tevékenységét helyezik új megvilágításba. Elsőként Kubinyi Ferenc Fekete krónika című könyvében közölt számos az addig elfogadott Király-életrajztól eltérő részleteket. Később [[Bokor Imre]] publikációiban<ref name=":0" /><ref>{{Cite web|url=http://hunhir.info/index.php?pid=hirek&id=21202|title=HUNHIR.INFO - természetesen magyar hírportál|accessdate=2016-11-28|work=hunhir.info}}</ref> „politikai szélhámosnak”, „szerencselovagnak”, többszörös „áruló dezertőrnek” nevezte Királyt. Szerinte aktívan részt vett [[Szálasi Ferenc|Szálasi]] alatt a hadsereg vezetésben, és kitüntetést is kapott Szálasitól. Király erről 2002-ben úgy nyilatkozott, hogy nem esküdött fel Szálasira, sőt, a társaival németellenes tisztek aktáit égették el, akiknek a családját Szálasi biztosan internáltatta volna. Illetve dandárjával biztosan eldöntötték, nem mennek a nyilasokkal Németországba. A 2008-as Király-Bokor perben Király Szálasitól átvett katonai kitüntetését elismerte,<ref name=":3" /> viszont, magyarázata szerint, ezt egy Horthy idején végrehajtott katonai cselekményért, még a kormányzó jóváhagyásával kapta.<ref name=":3" />
 
Bokor Imre szerint az 1945-ben Kőszeget parancsnokként védő Király azon beszámolója, miszerint Kőszeget megvédte a pusztítástól, „ott egy lövés sem dördült el”, 16 löveget és 1500-2000 katonát vitt át a szovjetekhez, nem felel meg a valóságnak. Bokor (és a Király-Bokor perben is benyújtott indoklása) szerint Király valójában a szovjet csapatok megjelenésekor - miután tisztjeit az eligazításon kitartó harcra buzdította - magához vette a zászlóalj okmányait és a város körüli terület aknatelepítési vázlatát, majd kijelentve, hogy terepszemlére távozik - Paraj százados gépkocsiját eltulajdonítva, harmadmagával, fehér zászlóval átment a szovjet alakulathoz. Ezután a szovjetek a kőszegi védőket felszólították a megadásra, de azok folytatták a város védelmét. Így Kőszeget egy napos bombázás és aknavetőtámadással, 173 fős magyar veszteséggel foglalták el a szovjetek.
 
Bokor azt állítja továbbá, hogy 1946-ban a Katonapolitikai Osztályon terhelő vallomást tett [[Beregfy Károly]], [[Kozma István (altábornagy)|Kozma István altábornagy]] (egykori tanárai), valamint Czebe Jenő és Berkó István alezredesek ellen (Beregfyt és Kozmát háborús bűnökért kivégezték, Kozmát 1990-ben rehabilitálták, Czebét menekülés közben agyonlőtték, Berkót börtönbüntetésre ítélték.), majd a Rákosi-korszak vezérkari tisztjeként, 1950-ben, a [[tábornokok pere]] időszakában egy pártaktíván „fasiszta csirkefogónak” titulálta tábornok kollégáját, méltó büntetést kérve szörnyű vétkei ellentételezésére. (Elismerve, hogy a diktatúra viszonyai között a tisztikar egységesen elítélte a megvádolt tiszteket.)
 
Többek által vitatott az 1956. november 11-i Nagykovácsi térségében Király Béla visszaemlékezéseiben emlegetett „Nagykovácsi csata” megtörténte, illetve a fegyveres harc súlya és abban Király szerepe. Felvetik, ha történt is tűzharc, nem volt nagy jelentőségű, csak száznál alig több felkelő vehetett részt egy kisebb összecsapásban, az egyetemista-nemzetőr csapatrészt a szovjet egység rendkívül rövid idő alatt számolta fel. Bokor Imre szerint Király miután Ausztriába, majd az USA-ba távozott, 1956. december 30-án, a [[:en:The_Providence_Journal|The Providence Journal]]-nak adott interjújában azt nyilatkozta, hogy szeptember 28-án a forradalmárok szabadították ki a rabkórházból, majd  november 4-én, a szovjetek  támadásakor, áttörte a Budapest körüli  szovjet gyűrűt és 8 harckocsival, valamint 400 emberével a Dunántúlra távozott 50%-os veszteséget szenvedve. Bokor a főváros elhagyását dezertálásként értékeli, szerinte Király a helyszínen nem rendelkezett harckocsikkal, kb. 40-45  nemzetőr kísérte, 3 gépkocsi állt a rendelkezésére, valójában számottevő ellenállást nem fejtettek ki, hanem céljuk az ország elhagyása volt. Állítása szerint a „Jelcin-dossziéban”<ref>{{Cite web|url=http://www.rev.hu/ords/f?p=600:2:::::P2_PAGE_URI:kiadvanyok/jelcin|title=56-os Portál - A „Jelcin dosszié”. Szovjet dokumentumok 1956-ról|accessdate=2016-11-28|work=www.rev.hu}}</ref> Zsukov marsall<ref>szovjet honvédelmi miniszter, a Magyarország elleni szovjet fegyveres támadás irányítója</ref> által naponta kétszer kiadott magyarországi harctéri helyzetjelentésében nincs utalás Nagykovácsi térségében lezajlott említésre érdemes fegyveres harcról. A másik forrásként megjelölt Malasenko szovjet parancsnok<ref>1956-ban ezredes, a Székesfehérvárra kirendelt különleges szovjet hadtest megbízott törzsfőnöke, a 2000-es években nyugállományú hadseregtábornok.</ref> visszaemlékezése szerint: „a budapesti felkelő erők, november 5-től kisebb csoportokba verődve visszavonultak a Budától északnyugatra fekvő erdős-hegyes vidékre”, a szovjet egységek Nagykovácsi-Telki térségében 10 felkelőt semmisítettek meg, 13-at ejtettek fogságba. Király és Malasenko 2001-es találkozásakor Malasenko kétségbe vonta a csatát, „nagy mesemondónak” nevezve Királyt, aki viszont máig meglévő zsíros-hegyi rakétakráterekkel kívánta bizonyítani igazát.<ref name=":1" /> Bokor cikke szerint a fogságba került felkelők mondták el, hogy Király társaival Ausztria felé igyekezve távozott. Konyev marsall utasítására I. I. Szkripko ezredes, a különleges hadtest felderítő főnöke, vezetésével egy speciális csoport indult útnak Király Béla felkutatására, az akció azonban nem vezetett eredményre. Érdekesség, hogy a Kádár-korszak hatalmi propagandája politikai érdekből vonta kétségbe a nagykovácsi csata megtörténtét, így Geréb Sándor és Hajdú Pál Berecz János lektorálta 1986-os könyvében például "nem volt csatának" minősítették a nagykovácsi eseményeket.<ref name=":1" />
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Király_Béla_(katonatiszt)”