„Címerköltő” változatai közötti eltérés

1 005 bájt törölve ,  4 évvel ezelőtt
címerdobozok irtása
a (Foglakoz (WP:BÜ), replaced: foglakoz → foglalkoz)
(címerdobozok irtása)
A '''címerköltő''' ''(heroldköltő)'' eredetileg olyan [[herold]] volt, aki körülbelül a 13. század végétől, a címerek viselőiről írt verset és szakszerű módon írta le magát a címert is.
 
Ezt a leírást, mely az akkoriban kifejlődő heraldikai [[nevezéktan (heraldika)|nevezéktant]] használta, [[blason]]nak nevezzük, mely egyébként egy francia eredetű irodalmi műfajt is takar. A blason a címer motívumainak allegorikus magyarázata, külön hangsúllyal a címerállatokra vonatkozóan.
<!-- A CÍMERDOBOZ KEZDETE -->
<div class="keretjobb" style="width:25%; border:1px; background-color:#ebf9fe">
Névváltozatok:
 
A heroldköltészet vagy címerköltészet didaktikus költői műfaj a 13-15. századi lovagi költészetben. A címermagyarázó monda egyik költői válfaja, mely rokon az [[embléma]] műfajával. A címerviselő tetteit gyakran eltúlzott, dagályos formában írta le és külön hangsúlyozta a lovag bőkezűségét. A címerversek mindenekelőtt a lovagok külső leírásával foglalkoztak, nagy súlyt fektettek a lovagi tornákon résztvevők fegyverzetének és címerének részletes költői leírására. Ezért a [[heraldika]] számára is fontos forrást jelentenek. A költemények tartalma a címerek értelmezése volt, melyhez gyakran csatolták a főúr családjának genealógiáját.
heroldköltő, heroldköltészet<br />
<br />[http://hu.wikibooks.org/wiki/Heraldikai_lexikon/Rövidítések Rövidítések:]
 
Nem minden címerköltő volt herold a foglalkozását tekintve. A címerversek alkalmi költemények voltak. Témájuk egy-egy lovagi torna, csata vagy jeles személy. Az első címerversek már 12-13. század udvari nagyepikájában megjelentek, mint Wolfram von Eschenbach, [[Konrad von Würzburg]] ''Turnier von Nantes'' (1257 u.) és Hirzelin ''Schlacht bei Göllheim'' című műve. A 14. században egyik fő képviselője Gelre (1339-től a von Geldern hercegek heroldja).
</div>
<!-- A CÍMERDOBOZ VÉGE -->
 
A műfaj főleg Németországban és Ausztriában volt divatos, de a francia blasonok között is vannak heraldikai témájúak. Fő képviselője [[Peter Suchenwirt]]. Az ő előfutárai közé olyan híres írók sorolhatók, mint [[Wolfram von Eschenbach]], [[Ulrich von Lichtenstein]] ''(Frauendienst)'' és a már említett Konrad von Wuerzburg. Maga Suchenwirt közvetlen hatást gyakorolt [[Hugo von Monfort]]ra.
Ezt a leírást, mely az akkoriban kifejlődő heraldikai [[nevezéktan (heraldika)|nevezéktant]] használta, [[blason]]nak nevezzük, mely egyébként egy francia eredetű irodalmi műfajt is takar. A blason a címer motívumainak allegorikus magyarázata, külön hangsúllyal a címerállatokra vonatkozóan.
 
A heroldköltészet vagy címerköltészet didaktikus költői műfaj a 13-15. századi lovagi költészetben. A címermagyarázó monda egyik költői válfaja, mely rokon az [[embléma]] műfajával. A címerviselő tetteit gyakran eltúlzott, dagályos formában írta le és külön hangsúlyozta a lovag bőkezűségét. A címerversek (de: ''Heroldsdichtung'', ''Wappendichtung'') mindenekelőtt a lovagok külső leírásával foglalkoztak, nagy súlyt fektettek a lovagi tornákon résztvevők fegyverzetének és címerének részletes költői leírására. Ezért a [[heraldika]] számára is fontos forrást jelentenek. A költemények tartalma a címerek értelmezése volt, melyhez gyakran csatolták a főúr családjának genealógiáját.
 
Nem minden címerköltő volt herold a foglalkozását tekintve. A címerversek alkalmi költemények voltak. Témájuk egy-egy lovagi torna, csata vagy jeles személy. Az első címerversek már 12-13. század udvari nagyepikájában megjelentek, mint Wolfram von Eschenbach, [[Konrad von Würzburg]] ''Turnier von Nantes'' (1257 u.) című műve volt. és Hirzelin ''Schlacht bei Göllheim'' című műve. A 14. században egyik fő képviselője Gelre (1339-től a von Geldern hercegek heroldja).
 
A műfaj főleg Németországban és Ausztriában volt divatos, de a francia [[blason]]ok között is vannak heraldikai témájúak. Fő képviselője [[Peter Suchenwirt]]. Az ő előfutárai közé olyan híres írók sorolhatók, mint [[Wolfram von Eschenbach]], [[Ulrich von Lichtenstein]] ''(Frauendienst)'' és a már említett Konrad von Wuerzburg. Maga Suchenwirt közvetlen hatást gyakorolt [[Hugo von Monfort]]ra.
 
Peter Suchenwirt Nagy Lajos 1345-ös litvániai hadjáratáról leírja, hogy: Poroszországban "két király harcolt sok magyar és cseh vitézzel, sok hőssel, fejedelemmel, gróffal báróval, akiknek nevét zengik a heraldok, címerköltők és a sereget követő alakosok…"
 
Tágabb értelemben ide sorolható minden olyan mű, mely a címerekkel foglalkozik, mint például Horneck Ottokár színes krónikája. [[Conrad von Mure]] ugyancsak rímpárokkal írta le a [[címer]]eket, melyek között a magyar királyé is megtalálható. [[Gelre]] herold versben és képben is megörökítette Nagy Lajos király címerét. [[Zsámboky János|Zsámboki János]], ''Emblemata'' című művében verset közölt [[Nagyszombat (település)|Nagyszombat]] címeréről. [[Trencsén]] város címeréről 1588-ban Máder Valerián, humanista értelmiségi írt verset. A Lorántffy család címerét egy 17. századi költő latinul és magyarul is megénekelte.
<!-- A CÍMERDOBOZ KEZDETE -->
<center>
<div class="keretbal" style="width:85%; border:1px; background-color:#ebf9fe">
 
Az eredeti latin vers a Lorántffy család címeréről:
 
{{Idézet 2|<poem>
Consilio propriae, belloque insignia genti,<br />
Consilio propriae, belloque insignia genti,
Clara Lorandfiadum sumsit honore domus.<br />
Clara Lorandfiadum sumsit honore domus.
Quippe viret foliis sine sed radice duobus<br />
Quippe viret foliis sine sed radice duobus
Truncus, qui tiliae creditur esse sacrae.<br />
Truncus, qui tiliae creditur esse sacrae.
Regalique coronatur diademate cassis,<br />
Regalique coronatur diademate cassis,
Haec sunt sive sagi stemmata sive togae,<br />
Haec sunt sive sagi stemmata sive togae,
Eniteat seu Marte lubet seu pace quieta,<br />
Eniteat truncusseu pluribusMarte illelubet comis.<brseu />pace quieta,
Eniteat truncus pluribus ille comis.
</poem>|Gvevara Antal: A fejedelmek serkenő órája. Ford. Prágai András, Bártfa 1628. 2-rét; az előbeszéd után. A könyv Lorántffy Zsuzsanna és férje, Rákóczy György költségén jelent meg. Lásd: Nagy<ref>{{CitLib |aut=Nagy Iván |tit=Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal VII. kötet |loc=Pest |ann=1860 |pag=173}}</ref>}}
 
Oswald Plotchius 1608-ban verses krónikájában értelmezte [[Besztercebánya]] vörössel és ezüsttel vágott címerét. A pólyákban a város határában található négy folyót látta. A vörös szín szerinte a szerencsétlenséget, a fehér a vigaszt, a pajzstartó [[angyal]] az isteni gondviselést, a sasok (Plotchiusnál sólymok) minden őrzőjét jelképezik.
(Gvevara Antal: ''A fejedelmek serkenő órája.'' Ford. Prágai András, Bártfa 1628. 2-rét; az előbeszéd után. A könyv Lorántffy Zsuzsanna és férje, Rákóczy György költségén jelent meg. Lásd: [http://hu.wikibooks.org/wiki/Heraldikai_lexikon/Rövidítések Nagy] VII. 173. l.)
</div></center>
<!-- A CÍMERDOBOZ VÉGE -->
[[Fájl:Sor.JPG|height:500 px]]
 
{{Idézet 2|<poem>
Oswald Plotchius 1608-ban verses krónikájában értelmezte [http://hu.wikibooks.org/wiki/C%C3%ADmerhat%C3%A1roz%C3%B3/Beszterceb%C3%A1nya_c%C3%ADmere Besztercebánya] vörössel és ezüsttel vágott címerét. A pólyákban a város határában található négy folyót látta. A vörös szín szerinte a szerencsétlenséget, a fehér a vigaszt, a pajzstartó [[angyal]] az isteni gondviselést, a sasok (Plotchiusnál sólymok) minden őrzőjét jelképezik.
Ihr Insigll sind vier zug roth
 
Zu weise farb gestzt ohn schpot
<!-- A CÍMERDOBOZ KEZDETE -->
Bedeiten tuhn die Wasser vur
<center>
Welche fliesen bey der Stadt für
<div class="keretbal" style="width:85%; border:1px; background-color:#ebf9fe">
Grann, Bistricz, Senicz undt Udurna
 
Befliessen jetzt die hattarten da
Ihr Insigll sind vier zug roth<br />
ZuDie weiserothe farb gestztdas ohnKreutz schpot<br />bedeit
Die Weise den Trost nach dem Leidt
Bedeiten tuhn die Wasser vur <br />
Der Engel se denn schildt halt fein
Welche fliesen bey der Stadt für<br />
Göttlichen schutz durch die Engelein
Grann, Bistricz, Senicz undt Udurna<br />
Die falckchen das man hab scharf acht
Befliessen jetzt die hattarten da<br />
Die rothe farb das Kreutz bedeit<br />
Die Weise den Trost nach dem Leidt<br />
Der Engel se denn schildt halt fein<br />
Göttlichen schutz durch die Engelein<br />
Die falckchen das man hab scharf acht<br />
Auf alls tuhn und das selb betracht.
</poem>}}
 
Kálnoky Sámuel 1702-ben folytatásban adta ki [[Pethő Gergely (krónikaíró)|Pethő Gergely]] ''Króniká''ját, melynek címlapján címere látható, alatta – Nagy Iván szerint – az alábbi „izetlen” vers áll:
</div></center>
<!-- A CÍMERDOBOZ VÉGE -->
 
[[Fájl:Sor.JPG|height:500 px]]
 
Kálnoky Sámuel 1702-ben folytatásban adta ki [[Pethő Gergely (krónikaíró)|Pethő Gergely]] ''Króniká''ját, melynek címlapján címere látható, alatta -- Nagy Iván szerint -- az alábbi "izetlen" vers áll:
<!-- A CÍMERDOBOZ KEZDETE --><center>
<div class="keretbal" style="width:85%; border:1px; background-color:#ebf9fe">
 
Czimereden lévő vadak piros vérrel<br />
Ékesek, s vitéz láb, kemény nyil lövéssel.<br />
Az griff és pellikán kegyelmes uradhoz<br />
Jegyzik hűségedet, és Magyar hazádhoz.<br />
Bánffi, Bethlen, Béldi, Lázár s Petki nemmel,<br />
Kálnoki ős névvel te dicskedhetel.<br />
 
A címer fölött a következő jelszó áll: "Nec timide, nec tumide"
 
(Lásd: [http://hu.wikibooks.org/wiki/Heraldikai_lexikon/Rövidítések Nagy] VI. 53. l.)
</div></center>
<!-- A CÍMERDOBOZ VÉGE -->
[[Fájl:Sor.JPG|height:500 px]]
 
* '''Irodalom:'''
 
G. A. Seyler: ''Geschichte der heraldik.'' 1885-1889
 
A. Galle: ''Wappenwesen und Heraldik bei Konrad von Würzburg.'' 1911
 
{{Idézet 2|<poem>
''Világirodalmi lexikon.'' főszerk. Király István, Budapest 1975. IV. 416
Czimereden lévő vadak piros vérrel
Ékesek, s vitéz láb, kemény nyil lövéssel.
Az griff és pellikán kegyelmes uradhoz
Jegyzik hűségedet, és Magyar hazádhoz.
Bánffi, Bethlen, Béldi, Lázár s Petki nemmel,
Kálnoki ős névvel te dicskedhetel.
</poem>}}
 
A címer fölött a következő jelszó áll: „Nec timide, nec tumide”.<ref>Lásd: {{CitLib|aut=Nagy Iván|tit=Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal VI. kötet|loc=Pest|ann=1860|pag=53}}</ref>
==Lásd még==
 
== Irodalom ==
[[Peter Suchenwirt]], [[herold]], [[színjelölési módszerek]]
* G. A. Seyler: ''Geschichte der heraldik.'' 1885-1889
* A. Galle: ''Wappenwesen und Heraldik bei Konrad von Würzburg.'' 1911
* ''Világirodalmi lexikon.'' főszerk. Király István, Budapest 1975. IV. 416
 
== Lásd még ==
* [[Színjelölési módszer]]
[[Kategória:Irodalom|Cimerkolto]]
[[Kategória:Heraldika|Cimerkolto]]