„Török Bálint (hadvezér)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
19. sor:
Ezután sok évig hűségesen, bár nagy áron szolgálja a Habsburg királyt. A két uralkodó több mint egy évtizedes belháborúja idején (1526-1538) valódi rablólovagként viselkedett, aki az eszközökben nem válogatva szerezte meg a kiszemelt birtokokat, és ezzel [[Szigetvár]] központtal a [[Dunántúl]] legerősebb földesurává vált. Az [[1530-as évek]] első felében [[I. Ferdinánd magyar király|Ferdinánd király]] mind gyakrabban tagadta meg tőle az újabb és újabb kéréseket, így viszonyuk egyre feszültebbé vált. [[1534]]-ben a nagy értékű vránai perjelségre igényt tartva konfliktusba keveredett a Zrínyiekkel is, akik nem voltak hajlandók kiadni a kezükből annak birtokát. E vitában az uralkodó – bár nyíltan nem vállalta fel –, nem támogatta e követelését sem. Az ügy reménytelenségével és a király halogató politikájával szembesülve Török Bálint úgy döntött, hogy elpártol Ferdinándtól és újra Szapolyai szerviense lesz. Ennek következménye volt a likvidálására vonatkozó királyi utasítás. A Török ellen tervezett, de dilettáns módon szervezett merénylet azonban nem sikerült. 1536-os elpártolásával több vármegyét is [[I. János magyar király|Szapolyai]] pártjára állított, aminek következtében fontos pozíciókra tett szert a [[Dunántúl]]on és a [[Felvidék]]en is.
[[I. János magyar király|János király]] az átállást [[Hunyad vármegye]] örökös grófságával, az ehhez tartozó négy várral és uradalmaival, valamint az ország legnagyobb földbirtoka, [[Debrecen]] elajándékozásával hálálta meg. Ezek a legújabb szerzemények Török Bálintot az ország legnagyobb hatalmú és leggazdagabb földbirtokosává tették. A [[Hunyadi]]ak kora óta nem alakult ki egyetlen személy kezén sem ilyen hatalmas birtokkomplexum. Török Bálint a somogyi főispánság és hunyadi grófság tiszte mellett birtokolta Hunyad vármegyében [[Vajdahunyadi vár|Hunyad]], [[Déva]], [[Marzsina|Morzsina]] és [[Kolcvár|Kolc]] várát, illetve uradalmaikat, [[Bihar vármegye|Bihar]]ban Debrecen városát, [[Somogy vármegye|Somogy vármegyében]] [[Szigetvár]]t, [[Somogyvár]]t, [[Csurgó]]t, Tolnában [[Simontornya|Simontornyát]], Ozorát és Anyavárát, Veszprémben Enyinget, Cseszneket és Pápát, Komáromban Vitányt, Gesztest és Tatát, Zalában pedig Szigligetet. Korábban kapott adományokat a Zemplén megyei Kövesdre, valamint a Kőrös megyei Boróra és Soproncára, a reformáció terjedését kihasználva pedig megszállva tartotta a pécsi és nyitrai püspökség roppant javait.
Amikor [[1540|1540-ben]], de még János király életében [[Majláth István| Majláth (Maylád) István]], Balassa Imre és [[Kendi Ferenc (erdélyi vajda)|Kendy Ferenc]] szövetséget kötöttek uralkodójuk ellen, [[Petrovics Péter]]rel együtt neki jutott a feladat, hogy a hitszegőket leverje. Diódot és Almást el is pusztították, Fogarast azonban, ahol Majláth és Balassa tartózkodott, Török nem akarta ostrom alá venni, mert az előbbi régi barátja volt. A királyi becsületbíróság engedélyezte számára az összeesküvők elleni fellépést, ennek ellenére vonakodott attól, hogy Majláth ellen ténylegesen harcba bocsátkozzon. Végül betegségre hivatkozva visszavonult Gyulafehérvárra.<ref>Magyar história 1566-1608 (szerk. Nagy Gábor) 100. o.</ref>
| |||