Főmenü megnyitása

Módosítások

oldalak megadása
 
== Származása és ifjúsága ==
Agathoklész Karkinosz fia volt, aki a ([[Calabria]]) régióból származott. Karkinoszt száműzték szülővárosából, ezt követően Thermaiban telepedett le és a városban talált feleséget. Thermai Szicília északi partján fekszik és a sziget azon nyugati részéhez tartozott, mely akkoriban [[Karthágó]] uralma alatt állt. Agathoklést 18 éves kora körül a család Szirakúsába költözött. Karkinosz ugyanis követte az uralkodó [[Timoleon]] hívását, aki akkor felszámolta a tirannosz-uralmat és a karthágóiak feletti győzelme után az elnéptelenedett, a gyakori harcoktól sokat szenvedett városnak új lakókat keresett. Így Karkinosz teljes jogú szirakúzai polgár lett. A források őt egyszerű fazekasnak írják le. Agathoklész apjától tanulta el e mesterséget. Valójában Karkinosznak jómódúnak kellett lennie, mert fazekas műhely tulajdonosa volt.<ref>Helmut Berve: ''Die Herrschaft des Agathokles'', München 1953, S. 22; Caroline Lehmler: ''Syrakus unter Agathokles und Hieron II.'', Frankfurt am Main 2005, S37. 37o.</ref>
 
Még Timoleon idejében kezdődött Agathoklész katonai karrierje. Előbb mint katona, később mint tiszt bizonyította képességeit. Később Timoleon egészségügyi okokból lemondott arról, hogy szratégosz legyen (I. e. 337 ). A későbbi sztratégosz, Damasz felfigyelt Agathoklészra egy Akragasz ([[Agrigento]]) elleni hadjárat során és előléptette ezredesnek (kiliarchosznak). Damasz halála után özvegyét Agathoklész vette feleségül, aki így Szirakúsa egyik leggazdagabb férfia lett, ami jó bázisnak bizonyult politikai karrierjéhez.<ref>Helmut Berve: ''Die Herrschaft des Agathokles'', München 1953, S22. 22 fo.</ref>
 
Timoleon lemondásával Szirakúsában ismét a hagyományosan éles ellentétek uralkodtak a demokraták és az [[oligarchia]] hívei közt. A hatszáz fős tanácsot az oligarchák kontrolálták hatalmuknál fogva. Agathoklész bátyját Antandroszt tették meg szratégosznak. Következésképp jó kapcsolatokat ápolt az uralkodó körökkel. Agathoklész a népgyűlés szónokaként lépett fel és az ellenzék, a demokraták egyik személyiségévé vált. Az akkori hatalmi viszonyok így nem tették lehetővé számára a felemelkedést; bár úgy érezte rászolgált egy sikeres, az itáliai szárazföldön végrehajtott hadjáratban felmutatott bátorsága miatti kitüntetésre, de ezt nem kapta meg.<ref>Diodor, ''Bibliotheke'' 19,3,3–4; Helmut Berve: ''Die Herrschaft des Agathokles'', München 1953, S23. 23 fo..</ref>Erre nyíltan szembefordult a hatalom birtokosaival és azzal vádolta meg a vezető oligarchákat, Szoszisztrátoszt és Herakleidészt, hogy tirannoszok akarnak lenni. Ezzel a váddal azonban kudarcot szenvedett, sőt mindkét oligarcha tovább erősítette hatalmát. Ezért Agathoklész helyzete tarthatatlanná lett és így Szirakúsa elhagyására kényszerült. Ez mégsem jelenti az ő száműzetését.
 
== Száműzetés és hazatérés kétszer egymás után ==
Agathoklész Dél-Italiába ment és ott egy zsoldos-vezér életét élte. Ezzel önálló hatalmi bázisát teremtette meg a visszatérésének. Első katonai próbálkozása balul sült el; megpróbálta elfoglalni Kroton városát (ma [[Crotone]] Kalábriában), amely jelentős város volt, és talán az ottani demokratákkal is kapcsolatban állt, de a próbálkozás teljes kudarcot szenvedett és csak kevés túlélő harcosával tudott [[Tarento]]ba menekülni. A tarentóiak zsoldosa lett, de azok nem bíztak meg benne a becsvágya és nyugtalan természete miatt, végül elbocsátották. Demokrata harcosokat gyűjtött mag köré, akiket városaikból az oligarchák elűztek. Rhegionban, apja szülővárosában kínálkozott számára alkalom. Ott a demokraták jutottak hatalomhoz, de a várost szirakúzai oligarchák csapatai ostromolták, akik a demokraták ellenfeleit kívánták hatalomátvételhez segíteni. Agathoklészt nyilvánvalóan jelentős siker jutalmazta, mert a támadást nem csak visszaverte, hanem ráadásul ezzel Soszisztratosz és Herakleidész hatalmát Szirakúsában oly erősen meggyengítette, hogy ez hatalmi fordulatra vezetett a városban és az ottani demokraták ellenfeleik vezető rétegét kiűzték.<ref>Helmut Berve: ''Die Herrschaft des Agathokles'', München 1953, S25. 25o.</ref> Ezek az elűzöttek szövetségre léptek Kartágóval. Most (322-ben Kr. e.) tudott Agathoklész visszatérni.
 
Agathoklész kitűnt a karthágóiak és oligarchák szövetésege elleni harcokban. Egyelőre mégsem sikerült a városban vezető állásba kerülnie. Ellenkezőleg a szirakúzaiak megriadtak becsvágyától és Szirakúsa anyavárosából [[Korinthosz]]ból kértek maguknak sztratégoszt. Timoleon példája nyomán ennek kellett volna átvennie a parancsnokságot és megmentenie a várost, megteremtenie a belső békét. Korinthosz Akestoridészt küldte, aki gondoskodott a megbékélésről a száműzött oligarchákkal és a karthágóiakkal békét kötött, majd Agathoklészt számüzte. A demokraták kényszerültek az oligarchia mérsékelt uralmának engedelmeskedni. Akestoridész megróbált Agathoklésztól gyilkos merénylet révén megszabadulni, de ez sikertelen volt. A száműzött Agathoklész magánhadsereget gyűjtött, mert ehhez elegendő vagyona volt. Kapóra jött neki az is, hogy a szirakúzaiakat más városok elnyomójuknak tekintették és sikeresen lépett fel úgy, mint ezek érdekeinek védelmezője.<ref>Helmut Berve: ''Die Herrschaft des Agathokles'', München 1953, S27. 27o.</ref> Sikerült Leontinoi (ma [[Lentini]]) városát bevennie, sőt merészen megtámadta magát Syrakusát is, ahol az oligarchák számára oly veszélyessé vált a helyzet, hogy ismét a karthagóiak segítségéért folyamodtak.
 
Ebben a helyzetben Agathoklész diplomáciai ügyessége bizonyosodott be. Hamilkárral tárgyalva elérte azt, hogy ő csapataival elvonult. Sőt elterjedt, hogy a két sztratégosz egymással személyes szövetségre lépett, minthogy minketten a saját városukban egyeduralomra törtek. <ref>Justinus, ''Epitome'' 22,2,5–7.</ref> Syracusa e szövetségese elvesztésével elszigetelődött. Erre a polgárok, akik nyilván nem kívántak az oligarchia kedvéért harcolni, elhatározták hogy beleegyeznek Agathoklész visszatérésébe, aki eskü alatt kötelezte magát, hogy nem törekszik türannisszá lenni. Így 319-ben I. e. Syracusa sztratégoszává választották.