„Kodály-módszer” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
47. sor:
Kodály elképzeléseit tanítványai terjesztették el. 1945-ben az új magyar kormány elkezdte a bevezetését az általános iskolákban. (Eősze 1962:74) Az 1948-as iskolareform óta a zenei nevelés az általános iskolán és a zeneiskolán alapul; a szocialista vezetés az egész országban elterjesztette. (Landis 1972:64) A zenei általános iskolákban a zenetanítás mindennapos. Az elsőt 1950-ben hozták létre, és akkora sikere volt, hogy egy évtizeden belül még több, mint száz követte. (Eősze 1962:79) Tizenöt év múlva az ország általános iskoláinak majdnem a fele zenei általános iskola lett. (Russell-Smith 1967:44).
A Leo Kestenberg által 1953-ban alapított ISME-n (International Society for Music Educators) a nagyvilág az 1958-as konferencián megismerhette a módszert. 1964-ben a résztvevők első kézből láthatták Kodály erről szóló munkáit. A zenetanárok országszerte bejárták a zenei általános iskolákat. Ezután több országban és kontinensen is bevezették, például az Amerikai Egyesült Államokban változtatás nélkül{{Forrás?}}, Európában átgondolt változtatásokkal. Japánban még ma is alkalmazzák. Az eredeti elképzeléseket a Kodály-társaságok fejlesztik tovább. Ezeket a társaságokat 1975 óta a kecskeméti székhelyű Nemzetközi Kodály Szövetség (IKS) fogja össze, amit az 1973-as, kifejezetten a Kodály-módszerről tartott szimpóziumon alapítottak.
==Eredményei==
| |||