„Szerkesztő:Pepo41/Szirakúsai Agathoklész” változatai közötti eltérés

Elsősorban [[Tauromenioni Timaiosz]] történelemmel kapcsolatos munkáit követte, amik azonban nem maradtak fenn. Timaiosz Agathoklész radikális ellenfele volt. Diodórosznak további források is rendelkezésére álltak, ezek ugyancsak elvesztek, köztük a látszólag viszonylag semlegesnek tekinthető [[Szamoszi Durisz]]<ref>Helmut Berve: ''Die Herrschaft des Agathokles'', München 1953, 16–19. o.</ref> valamint [[Syracusai Kalliász]] részletes 22 kötetes műve is Agathoklész tetteiről. <ref>DiodorDiodórosz, ''Bibliotheke'' 21,16,5; lásd ehhez Helmut Berve: ''Die Herrschaft des Agathokles'', München 1953, 4. o.</ref> Diodórosz szerint Kalliász a türanniszt pozitívnak tekintette, állítólag mert ezért megfizették.<ref>DiodorDiodórosz, ''Bibliotheke'' 21,17,4.</ref> Diodórosz ismerte Agathoklész testvére, Antardosz írását is, ami ugyancsak dícsérte a türanniszt.<ref>DiodorDiodórosz, ''Bibliotheke'' 21,16,5.</ref>

Timoleon lemondásával Szirakúsában ismét a hagyományosan éles ellentétek uralkodtak a demokraták és az [[oligarchia]] hívei közt. A hatszáz fős tanácsot az oligarchák kontrolálták hatalmuknál fogva. Agathoklész bátyját Antandroszt tették meg szratégosznak. Következésképp jó kapcsolatokat ápolt az uralkodó körökkel. Agathoklész a népgyűlés szónokaként lépett fel és az ellenzék, a demokraták egyik személyiségévé vált. Az akkori hatalmi viszonyok így nem tették lehetővé számára a felemelkedést; bár úgy érezte rászolgált egy sikeres, az itáliai szárazföldön végrehajtott hadjáratban felmutatott bátorsága miatti kitüntetésre, de ezt nem kapta meg.<ref>DiodorDiodórosz, ''Bibliotheke'' 19,3,3–4; Helmut Berve: ''Die Herrschaft des Agathokles'', München 1953, 23. o..</ref>Erre nyíltan szembefordult a hatalom birtokosaival és azzal vádolta meg a vezető oligarchákat, Szoszisztrátoszt és Herakleidészt, hogy tirannoszok akarnak lenni. Ezzel a váddal azonban kudarcot szenvedett, sőt mindkét oligarcha tovább erősítette hatalmát. Ezért Agathoklész helyzete tarthatatlanná lett és így Szirakúsa elhagyására kényszerült. Ez mégsem jelenti az ő száműzetését.

Agathoklész hivatala szerint előbb sztratégosz volt Syrakusában, korlátozott hatalma volt. Titulusa „sztratégosz és a béke őre“.<ref>DiodorDiodórosz, ''Bibliotheke'' 19,5,5.</ref> A hatalmában álló más helyeken viszont ''strategosz autokrátor'' volt, ami korlátlan katonai parancsnoki hatalommal járt és amely titulus korábban jogalapul szolgált [[I. Dionüsziosz szürakuszai türannosz|I. Dionüsios]] türannisz hatalmának.<ref>Helmut Berve: ''Die Herrschaft des Agathokles'', München 1953, S. 30 f.</ref> Syrakusában továbbra is a hatszázak tanácsa ellenőrzése alatt állt. Ennek az ellenfélnek a kikapcsolása három év előkészületi időt kívánt tőle. Kezére játszott a nem görög [[szikel]]ek gyűlölete a syrakusaiakkal szemben és a hasonló gyűlölet a szegények között a vagyonosok ellen. Így részben szikelekből, részben görögökből ütőképes csapatot formált maga köré azzal az ürüggyel, hogy ez a külső ellenség ellen szerveződik anélkül, hogy ezzel gyanut keltett volna.

I. e 316-315-ben belevágott a döntő lépésbe. Ellenfelei vezető személyiségeit meghívta egy megbeszélésre, majd ott a mintegy negyven oligarchát azzal vádolta meg, hogy merényletet terveznek ellene és letartoztatta őket. Fegyveresei a bűnösök megbüntetését követelték, mire ő ezeket azonnal megölette. A trombiták harci jelet fújtak, mire az egész városban mindenütt elindult a mészárlás, melynek az előkelők és híveik áldozatul estek. Házaikat kirabolták. Állítólag több mint 4000 ember vesztette életét.<ref>DiodorDiodórosz, ''Bibliotheke'' 19,8,1.</ref> Több mint 6000 a lezárt kapuk ellenére elmenekült a városból.<ref>DiodorDiodórosz, ''Bibliotheke'' 19,8,2.</ref> Ők nagyrészt Agrigentoba menekültek, de mert tulajdonuk odaveszett, így nem volt elegendő pénzük jövőbeli ellenséges tevékenységekhez.