Főmenü megnyitása

Módosítások

Diodor- Diodórosz javítás.
== Források ==
[[Diodórosz (történetíró)|Diodórosz]] a fő forrás, aki a Bibliothéké (Könyvtár) című fő munkájának 19–21 köteteiben Agathoklész korszakát ábrázolta.
Elsősorban [[Tauromenioni Timaiosz]] történelemmel kapcsolatos munkáit követte, amik azonban nem maradtak fenn. Timaiosz Agathoklész radikális ellenfele volt. Diodórosznak további források is rendelkezésére álltak, ezek ugyancsak elvesztek, köztük a látszólag viszonylag semlegesnek tekinthető [[Szamoszi Durisz]]<ref>Helmut Berve: ''Die Herrschaft des Agathokles'', München 1953, 16–19. o.</ref> valamint [[Syracusai Kalliász]] részletes 22 kötetes műve is Agathoklész tetteiről. <ref>DiodorDiodórosz, ''Bibliotheke'' 21,16,5; lásd ehhez Helmut Berve: ''Die Herrschaft des Agathokles'', München 1953, 4. o.</ref> Diodórosz szerint Kalliász a türanniszt pozitívnak tekintette, állítólag mert ezért megfizették.<ref>DiodorDiodórosz, ''Bibliotheke'' 21,17,4.</ref> Diodórosz ismerte Agathoklész testvére, Antardosz írását is, ami ugyancsak dícsérte a türanniszt.<ref>DiodorDiodórosz, ''Bibliotheke'' 21,16,5.</ref>
 
További forrás [[Marcus Iunianus Iustinus|Junianus Justinus]] munkája az ''Epitome'', ami kivonata az elveszett ''Historiae Philippicae''-nak, [[Pompeius Trogus]] művének. Trogus munkája Timaios munkájára épült, az ''Epitome'' azonban még legalább egy további írásból is merít, ami veszendőbe ment és melynek szerzője Agathoklész tetteit nyíltvánvalóan csodálta. [[Polyainos]] munkája a harmadik fennmaradt forrás, ''Strategiká''-ja nyolc rövid elbeszélést tartalmaz, ezek viszont legalább részben Szamoszi Durisz írásainak köszönhetők.
Még Timoleon idejében kezdődött Agathoklész katonai karrierje. Előbb mint katona, később mint tiszt bizonyította képességeit. Később Timoleon egészségügyi okokból lemondott arról, hogy szratégosz legyen (I. e. 337 ). A későbbi sztratégosz, Damasz felfigyelt Agathoklészra egy Akragasz ([[Agrigento]]) elleni hadjárat során és előléptette ezredesnek (kiliarchosznak). Damasz halála után özvegyét Agathoklész vette feleségül, aki így Szirakúsa egyik leggazdagabb férfia lett, ami jó bázisnak bizonyult politikai karrierjéhez.<ref>Helmut Berve: ''Die Herrschaft des Agathokles'', München 1953, 22. o.</ref>
 
Timoleon lemondásával Szirakúsában ismét a hagyományosan éles ellentétek uralkodtak a demokraták és az [[oligarchia]] hívei közt. A hatszáz fős tanácsot az oligarchák kontrolálták hatalmuknál fogva. Agathoklész bátyját Antandroszt tették meg szratégosznak. Következésképp jó kapcsolatokat ápolt az uralkodó körökkel. Agathoklész a népgyűlés szónokaként lépett fel és az ellenzék, a demokraták egyik személyiségévé vált. Az akkori hatalmi viszonyok így nem tették lehetővé számára a felemelkedést; bár úgy érezte rászolgált egy sikeres, az itáliai szárazföldön végrehajtott hadjáratban felmutatott bátorsága miatti kitüntetésre, de ezt nem kapta meg.<ref>DiodorDiodórosz, ''Bibliotheke'' 19,3,3–4; Helmut Berve: ''Die Herrschaft des Agathokles'', München 1953, 23. o..</ref>Erre nyíltan szembefordult a hatalom birtokosaival és azzal vádolta meg a vezető oligarchákat, Szoszisztrátoszt és Herakleidészt, hogy tirannoszok akarnak lenni. Ezzel a váddal azonban kudarcot szenvedett, sőt mindkét oligarcha tovább erősítette hatalmát. Ezért Agathoklész helyzete tarthatatlanná lett és így Szirakúsa elhagyására kényszerült. Ez mégsem jelenti az ő száműzetését.
 
== Száműzetés és hazatérés kétszer egymás után ==
 
== Államcsíny ==
Agathoklész hivatala szerint előbb sztratégosz volt Syrakusában, korlátozott hatalma volt. Titulusa „sztratégosz és a béke őre“.<ref>DiodorDiodórosz, ''Bibliotheke'' 19,5,5.</ref> A hatalmában álló más helyeken viszont ''strategosz autokrátor'' volt, ami korlátlan katonai parancsnoki hatalommal járt és amely titulus korábban jogalapul szolgált [[I. Dionüsziosz szürakuszai türannosz|I. Dionüsios]] türannisz hatalmának.<ref>Helmut Berve: ''Die Herrschaft des Agathokles'', München 1953, S. 30 f.</ref> Syrakusában továbbra is a hatszázak tanácsa ellenőrzése alatt állt. Ennek az ellenfélnek a kikapcsolása három év előkészületi időt kívánt tőle. Kezére játszott a nem görög [[szikel]]ek gyűlölete a syrakusaiakkal szemben és a hasonló gyűlölet a szegények között a vagyonosok ellen. Így részben szikelekből, részben görögökből ütőképes csapatot formált maga köré azzal az ürüggyel, hogy ez a külső ellenség ellen szerveződik anélkül, hogy ezzel gyanut keltett volna.
 
I. e 316-315-ben belevágott a döntő lépésbe. Ellenfelei vezető személyiségeit meghívta egy megbeszélésre, majd ott a mintegy negyven oligarchát azzal vádolta meg, hogy merényletet terveznek ellene és letartoztatta őket. Fegyveresei a bűnösök megbüntetését követelték, mire ő ezeket azonnal megölette. A trombiták harci jelet fújtak, mire az egész városban mindenütt elindult a mészárlás, melynek az előkelők és híveik áldozatul estek. Házaikat kirabolták. Állítólag több mint 4000 ember vesztette életét.<ref>DiodorDiodórosz, ''Bibliotheke'' 19,8,1.</ref> Több mint 6000 a lezárt kapuk ellenére elmenekült a városból.<ref>DiodorDiodórosz, ''Bibliotheke'' 19,8,2.</ref> Ők nagyrészt Agrigentoba menekültek, de mert tulajdonuk odaveszett, így nem volt elegendő pénzük jövőbeli ellenséges tevékenységekhez.
 
== Fordítás ==