„VII. Károly francia király” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
70. sor:
=== Főúri lázadások ===
A [[prága]]i [[husziták|huszita]] lázadásokról ''[[praguerie]]''-nek{{wd|Q1935427}} nevezett [[összeesküvés|konspirációt]] [[1440]]-ben elégedetlen főnemesek indították [[II. János alençoni herceg|II. János]] alençoni herceg, [[IV. Jean d’Armagnac]] gróf és [[I. Károly bourboni herceg|I. Károly]] bourboni herceg vezetésével, akik úgy érezték, nem kapnak elég részt a hatalomból. Az összeesküvés közvetlen előzménye az [[1439]]-es [[orléans]]-i [[rendi gyűlés]] volt, melynek delegáltjai az „embernyúzó” zsoldosok visszaélései ellen emeltek panaszt a királynál. VII. Károly válaszul katonai reformot rendelt el, melynek értelmében megtiltotta a zsoldosok alkalmazását alattvalóinak, súlyosan sértve a katonákat hatalmi céljaikra felhasználó főurak érdekeit. Az elégedetlenkedőkhöz később újabb főurak, így Richemont marsall személyes ellensége, [[Georges de La Trémoille]] és az addig hű Dunois is csatlakozott. 1440 februárjában a tizenhat esztendős Lajos dauphin is csatlakozott Alençon hercege rábeszélésére, mivel atyja nem volt hajlandó hercegségét átadni számára apanázs gyanánt.
A praguerie résztvevőinek az volt a terve, hogy Károlyt gyámság alá helyezik, a dauphint pedig régenssé teszik. VII. Károly azonban gyorsan reagált, amikor a lázadók fegyvert fogtak Poitouban: hű csapatai gyorsan [[Bourbonnais]]-ba szorították a lázadókat, akiknek a később ezért „[[Auvergne]] tizenhárom jó városa”-ként emlegetett városok ([[Aigueperse (Puy-de-Dôme)|Aigueperse]], [[Ambert]], [[Auzon]], [[Besse]], [[Blesle]], [[Brioude]], [[Combronde]], [[Ennezat]], [[Issoire]], [[Langeac]], [[Maringues]], [[Riom]], [[Saint-Ilpize]], [[Saint-Pourçain]]) sem nyitották meg kapuikat. A lázadók így [[július 24.|július 24-én]] kénytelenek voltak megkötni a [[cusset-i szerződés]]t. Károly bölcsen nem büntette meg nagy hűbéreseit, hanem újabb javadalmakkal csitította le őket, és Lajosnak is átadta Dauphinét saját igazgatásra.
| |||