„Hírszerzés” változatai közötti eltérés

 

====Közel-Kelet====

Az [[Eufrátesz]] partján álló [[Mári]] városállamból az [[i. e. 20. század|i. e. 2000]]. év környékéről maradt fenn egy agyagtáblán az eddigi első felderítő jelentés. Ez a szomszédos állam határán észlelt gyanús tűzjelzésekről szolgált információkkal az elöljárók számára.{{refhely|Ónody|12. o.}} Egyiptomban is feliratok ismeretesek arról, hogy [[II. Amenhotep|II.]] és [[III. Amenhotep]] idején kémek tárták fel a megszállt keleti és déli szomszédos országokban az ellenség lázadási terveit, amit aztán a hadsereg győzedelmesen letört.{{refhely|Piekalkiewicz|1. kötet 14. o.}} [[II. Ramszesz]] uralkodása idején a gyakori hódító háborúk folytatásához rendszeres felderítő tevékenységet is folytattak.{{refhely|Hajma|9. o.}}

 

 

====Kína====

A hírszerzéssel kapcsolatos első ismert elméleti munka Kínából származik. [[Szun-ce]], az [[i. e. 6. század]] végén, az 5. század elején élt katonai teoretikus híres munkájában, [[A háború művészete|A háború művészetében]] külön fejezetet szentelt a hírszerzésnek,<ref>[http://mek.oszk.hu/01300/01345/01345.htm Szun-ce: A hadviselés törvényei, 13. fejezet]</ref> és a benne lévő megállapítások nagyrészt ma is megállják a helyüket. Kiemelte, hogy a sikeres hadviselés fontos elve az ellenség megtévesztése, ami viszont a jó hírszerzésen múlik. Nem csak a hírszerzés, hanem az ellenfél kémkedésének az [[elhárítás]]a is fontos feladat. Ezért hasznos, ha a terveket és szándékokat időről időre megváltoztatják. A katonai titkok szigorú őrzése elengedhetetlen feltétele a győzelemnek. Az ellenfél szándékait viszont előre kell látni, mert az államok ugyan éveken át készítenek elő egy háborút, de a győzelem esetleg egyetlen nap alatt is eldőlhet.{{refhely|Hajma|8-9. o.}}{{refhely|Deacon|9-17. o.}}