„Aztékok” változatai közötti eltérés

Legfőbb istenük [[Nezavalkojotl]], a láthatatlan, teremtő isten volt, akit csak a legnagyobb szükségben szólítottak meg. Az égatyát és éganyát [[Tonakatekutli]]nak és [[Tonakaivatl]]nak, vagy (Omelekutlinak és Omekivatlnak is) nevezték. Kettejük fia az emberiség teremtője, [[Ketzalkóatl]], aki jelentős kultusszal bírt. Ketzalkóatl a [[tolték]] törzsek régi, hosszú orrú istenét (az éjszakai égbolt megszemélyesítőjét), a [[Maja civilizáció|maják]], illetve a kicse-maják ([[Popol Vuh (könyv)|Popol Vuh]]) Kukulkán vagy Kukumatz néven ismerték. <br />Tenocstitlán lakóinak legfőbb hadi istene [[Vitzilopocstli]] volt, de egyben napisten, és a hajnalcsillag és minden déli csillag képviselője is. Ő volt az, aki legyőzte nővérét a holdistennőt, és megalapította a véres emberáldozatokat. Vitzilopocstlinak volt a legnagyobb kultusza az aztékok között. [[Tezkatlipoka]], a féllábú isten (akinek a másik lábát az alvilág becsapódó ajtaja vágta le, amikor mint a lemenő nap istene az alvilágba szállt), a nava törzsek mindenható istene volt. Tezkatlipoka sok minden képviselt: a jutalmazást, a büntetést, az északot és az éjszakát, a halált, a hideget, a háborút, az ünnepeket és a tivornyákat, de az örök ifjúságot is. Neve a négy égtájhoz kapcsolódotkapcsolódott: észak volt a fekete Tezkatlipoka; kelet a fehér Tezkatlipoka (ellenfele Ketzalkóatl); nyugat a vörös Tezkatlipoka ([[Sipe]], a termékenységisten); dél a kék Tezkatlipoka (Vitzilopocstli, a háború istene). Ketzalkóatl viszonyát Tezkatlipokához kettőjük csillagtermészete is meghatározta: Tezkatlipokához a Nagy-Göncöl volt hozzárendelve, Ketzalkoatlhoz a Skorpió állatövi jegye. Ketten egyszerre azonban soha nem voltak az égen, csak felváltva.<br />[[Tláloc|Tlalok]] eső- és mennydörgés-isten valószínűleg már [[Teotivakán]]ban nagy szerepet játszott. Segédei, a [[Thalkves]]ek osztották ki az eső különböző fajtáit. Felesége, [[Csalcsiutlikve]] a drágakő ruhájú istennő, a vizek úrnője. Az esőistenhez hasonlóan a tavaszistennek, Sipének (nyugat vörös Tezcatlipocája) is régtől fogva jelentős szerep jutott. A „meggyötört istennek” (aki minden ősszel újra meg újra meghal) egy hadifoglyot áldoztak. Lenyúzták a bőrét, amelyet az áldozatot bemutató pap magára öltött, ezzel jelképezve a természet körforgását. [[Csikomekoatl]], a „Két kígyó” volt a gazdaság alapját jelentő kukorica istennője, a holdat és a csillagokat pedig [[Koatlikve]] istennő szülte. Az istenek legtöbbje, mint hírvivőjük, [[Csak Mool]] is, minden, az aztékokkal rokon hitvilágban megjelenik; Csak Mool fekvő vagy ülő szoboralakja megtalálható a yucatáni romok között is. Ezek mellett számos termékenység-, növekedés-, gyógyítás-, tűz- és más természetistenség népesítette be az aztékok panteonját.