„Bárd (heraldika)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát: 84.224.166.59 (vita) szerkesztéséről JWbot szerkesztésére |
Xia (vitalap | szerkesztései) Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor:
{{címerdoboz infobox
|cím=bárd
|kép=CoA Stetten Family.svg
|képméret=
|képaláírás=bárdok a Stetten család címerében
tagló 1848/1951: hosszúnyelű csatabárd, dárdaheggyel, horoggal a foka hegyén [Petőfi:ÖM 3:307: NSz.] (TESz. III. 821.);<br />▼
balta 1612 'bárd, Beil; csatabárd, Streitaxt': "A fejedelem Báthori Gábor Nagy Andrást önmaga baltájával lova hátáról▼
|wikicommons=
}}
[[Fájl:Vérbulcs vezér.PNG|thumb|Vérbulcs vezér csatabárddal]]
[[Fájl:Thuróczy - Szent László.PNG|thumb|Szent László király a Thuróczy krónikában]]
A '''bárd''' szekerceszerű, gyalogos vágó-döfő rúdfegyver. A közelharcban használták. A címertanban a [[címerkép]]ek közé▼
tartozó [[heraldika]]i jelkép. Bárd Szent László király [[attribútum]]a, ezzel fakaszt vizet a sziklából.
▲Névváltozatok: szekerce, csatabárd (Gudenus I. 288.), hadibárd (Forgon 561.), vívóbárd (Gudenus I. 287.), tagló (TESz. III. 821.), balta (TESz. I. 233.), milling (hóhérbárd) (TESz. II. 922.)<br />
▲tagló 1848/1951: hosszúnyelű csatabárd, dárdaheggyel, horoggal a foka hegyén [Petőfi:ÖM 3:307: NSz.] (TESz. III. 821.);<br />
▲balta 1612 'bárd, Beil; csatabárd, Streitaxt': "A fejedelem Báthori Gábor Nagy Andrást önmaga baltájával lova hátáról
▲leverte." [MFl. 167.] (TESz. I. 223.)<br />
▲[[német nyelv|németül]]: Beil, Streitbeil, Hellebarde, Axt, Streitaxt, Parte
▲A '''bárd''' szekerceszerű, gyalogos vágó-döfő rúdfegyver. A közelharcban használták. A címertanban a [[címerkép]]ek közé
▲tartozó [[heraldika]]i jelkép. Bárd Szent László király [[attribútum]]a, ezzel fakaszt vizet a sziklából.
== Bárd ==
A ''bárd'' az egyik oldalon fejszeszerű, a másikon részben hegyes, részben kampószerű nyúlvánnyal van ellátva. A [[címer]]eken különféle változatai láthatók. A 14. század második felétől használtak ún. ''kalapácsbárdokat''. Ezek csúcsos végű zárópengével voltak ellátva, mely hatásosnak bizonyult a lemezpáncél áttörésénél. A hosszabb nyelűek a bárdok, a rövidebb nyelűek a szekercék. A 14. század végén a bárdokból, baltákból fejlődött ki a ''csákányfokos'', mely a lemezpáncél és a nehéz [[sisak (heraldika)|sisakok]] áttörésére szolgált. A ''balták'' foka egyre inkább megnyúlt, az éllap helyén a tüske vált hangsúlyossá. A 14. században jellegzetes formája a madárcsőrre emlékeztető kissé ívelt, tüskés csákány. A foknak nem volt külön harci szerepe, súlyával az ütés erejét növelte. Elsősorban a lovasság használta.
| |||