„Kasztíliai Blanka francia királyné” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a apró jav.
kékít
1. sor:
{{nincs forrás}}
{{személy infobox}}
[[Fájl:Coronation of Louis VIII and Blanche of Castile 1223.jpg|thumb|250px|VIII. Lajos és Kasztíliai Blanka koronázása ([[15. század]]i ábrázolás)]]
'''Kasztíliai Blanka''' ([[Palencia]], [[1188]]. [[március 4.]] – [[Melun]], [[1252]]. [[november 27.]]) [[Franciaország]] királynéja és több alkalommal [[régens]]e, [[VIII. Alfonz kasztíliai király]] és [[Angliai Eleonóra gelderni hercegné]] lánya, [[VIII. Lajos francia király|VIII. (Oroszlán) Lajos]] francia uralkodó felesége, [[IX. Lajos francia király|IX. (Szent) Lajos]] és [[I. Károly szicíliai király|Anjou Károly]] [[Szicíliai Királyság|szicíliai]], [[Nápolyi Királyság|nápolyi]], [[Albán Királyság|albán]], [[Akháj Fejedelemség|akháj]] és névleges [[Jeruzsálemi Királyság|jeruzsálemi]] uralkodó édesanyja volt.
 
== Élete ==
Blanka 1200-ban ment feleségül a francia trónörököshöz annak megpecsételéseként, hogy [[május 22.|május 22-én]] nagybátyja, [[János angol király]] és [[II. Fülöp Ágost francia király|II. Fülöp Ágost]] francia uralkodó a [[goulet-i szerződés]]ben kiegyezett egymással [[Normandia]], [[Bretagne]], [[Évreux]] és [[Berry]] ügyében. Blanka nagy becsben állott az udvarnál, mivel tíznél is több gyermeket is szült férjének, akiket ráadásul szigorú [[vallás]]ossággal nevelt.
 
Lajos [[1226]]-os halálát követően a trónörökös, IX. Lajos még alig 12 éves volt, így Blanka magához ragadta a régensi hatalmat [[baillistre]]-i címmel. A központi hatalom gyengítését célzó, nemrég elvesztett előjogaiért harcoló, illetve valószínűleg a kormányzás női kézbe kerülését ellenző nemesi mozgalommal tehetséges diplomatája, [[Romano Frangipani]] [[bíboros]] és [[pápai legátus]] segítségével ügyesen megosztotta, aminek eredményeképpen [[1229]]-ben a [[meaux-párizsimeaux–párizsi egyezmény]]ben Dél-Franciaország nagy részét [[Capeting-dinasztia|Capeting]] kézbe vette. Blankának fia [[1234]]-ben bekövetkezett nagykorúsága után is nagy beleszólása maradt az országlásba, sőt a később szentté avatott Lajos az [[1248]]-ban induló [[Keresztes háborúk#VII. keresztes hadjárat (1248–1254)|VII. keresztes hadjárat]] kezdetén is rábízta az államügyeket.
 
Az ismét régensi hatalmat kapó Blankának nagy szerepe volt az [[1250]]-ben [[egyiptom]]i fogságba esett fiai kiváltásában, illetve az ország szegényei, a „kis pásztorok” ''(pastoureaux)'' az adóemelések kiváltotta lázongásának leverésében [[1251]]-ben. Kisebbik fiai, Alphonse de Poitiers és Charles d'Anjou hazatértét követően Melunbe vonult vissza, ahol nemsokára meg is halt.