„Alekszandr Konsztantyinovics Glazunov” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →‎Élete: Nem sajtó!
35. sor:
Jómódban, liberális szellemben nevelkedett. Jól zongorázó anyja tanára kezdte zenei képzését. Első szerzeményeit tizennégy évesen [[Milij Alekszejevics Balakirev]]nek mutatták meg, aki [[Nyikolaj Andrejevics Rimszkij-Korszakov|Rimszkij-Korszakovnak]] vitte el, ő rögtön tanítványául fogadta Glazunovot. „Nem is napról napra, hanem óráról órára fejlődik” – mondotta róla Rimszkij-Korszakov. Alig több mint egy év múlva a fiú képzését befejezettnek tekintette.
 
Óriási feltűnést keltett, amikor a tizenhat (!) éves szerző I. szimfóniáját 1882. március 29-én bemutatták (vezényelt: Balakirev, az ajánlás Rimszkij-Korszakovnak szólt). A szentpétervári muzsikusok rögtön egyenrangú kollégaként és barátként kezelték. [[Pjotr Iljics Csajkovszkij|Csajkovszkij]] és az [[orosz ötök]] hagyományának folytatójaként (utóbbiak kvázi „fogadott fiukként” is) kezelték.
 
Kapcsolatba került a mecénás [[Mitrofan Petrovics Beljajev|Mitrofan Beljajev]] körével is. Ő finanszírozta 1884-ben Glazunov európai „látókörtágító” útját. Ekkor találkozott pl. [[Weimar]]ban [[Liszt Ferenc]]cel, aki úgy nyilatkozott, hogy „erről a komponistáról az egész világ beszélni fog”. Glazunov részt vett Beljajev zeneműkiadójának munkájában is, ill. komponált tételeket a kör többszerzős darabjaihoz is. 1887–88-ban Rimszkij-Korszakovval előadható formába hozta [[Alekszandr Porfirjevics Borogyin|Borogyin]] töredékben maradt operáját, az [[Igor herceg (opera)|Igor herceget]]; az a közkedvelt állítás, hogy a nyitányt emlékezetből írta le, csak anekdota.