„Király Béla (katonatiszt)” változatai közötti eltérés

'''Király Béla''' ([[Kaposvár]], [[1912]]. [[április 14.]] – [[Budapest]], [[2009]]. [[július 4.]]) magyar [[vezérezredes]], hadtörténész, politikus, az [[Magyar Tudományos Akadémia|MTA]] külső tagja. Elsősorban mint az [[1956-os forradalom]] [[Nemzetőrség (1956)|nemzetőrségének]] vezetője vált ismertté. A [[Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia|Ludokvikán]] végzettként a 2. világháborúban vezérkari tisztként szolgált Horthy, majd Szálasi időszakában. 1945 márciusában nem távozott az Ausztria felé visszavonuló magyar hadseregcsoportokkal, hanem a Kőszeget védő erők parancsnokaként megadta magát a szovjet csapatoknak. A hadifogoly vonatról megszökve hazatért. 1945 nyarán belépett a [[Magyar Kommunista Párt|Magyar Kommunista Pártba]], háborús szerepét igazolva sikerült az új hadseregben is a vezérkarba kerülnie. 1946-ban őrnaggyá, 1949-ben vezérkari ezredessé léptetik elő. Lojalitása ellenére a hadsereget is elérő koncepciós „tisztogatás” második hullámában halálra ítélték. Életfogytiglan szabadságvesztésre enyhített büntetéséből 1956 szeptemberében szabadulva, október 28-ától bekapcsolódottmegbízták a forradalom [[Nemzetőrség (1956)|nemzetőrségének]] megszervezésébemegszervezésével és vezetésével, kinevezték Budapest nemzetőrparancsnokának. November 4-étől, a szovjet túlerőt látva, csapatával előbb a budai hegyekbe, majd Nagykovácsiba vonult vissza, innen Ausztriába távozott. Az USA-ba emigrálva a forradalom ügyét képviselte, könyvkiadó vállalatot igazgatott és egyetemi tanár volt az 1990-es rendszerváltásig, amikor visszatérve Magyarországra országgyűlési képviselő, majd az Orbán és a Medgyessy kormány mellett katonapolitikai tanácsadói szerepet vállalt.

Király Béla Kaposváron született 1912-ben. Apai nagyapja burgerlandi kocsmáros, anyai nagyapja szlavóniai kisvárosi tanfelügyelő volt.<ref name=":2" /> Apja Király József, a kaposvári MÁV-állomás főnöke, mellette a kormánypárt egyik városi vezetőjeként tevékenykedett. Anyja Lutz Etelka. Gimnazistaként - amint magáról mondta - „nagyon rossz tanuló volt”, mert tanulás helyett szívesebben kedvenc galambjai tenyésztésével foglalkozott, szándéka szerintés állatorvos akartszeretett volna lenni.<ref name=":2" />

[http://hvg.hu/itthon/20091104_november_4_56_forradalom_szovjet]</ref><ref name=":4" /><ref>{{Cite web|url=http://asperjangyorgy.blog.hu/2009/07/05/kiraly_bela_a_kameleon|title=Király Béla, a kaméleon|accessdate=2016-11-29|work=Asperján György}}</ref> vitatják:felnagyítottnak, szerepét pozitívra átszínezettnek vagy valótlannak értékelik, így a Szálasi alatti aktivitását, 1945-ben Kőszeg szovjeteknek történt feladásában, 1945-1951 között a hadsereg tisztjeként, valamint az 1956-os forradalom alatt kifejtett tevékenységét helyezik új megvilágításba. Elsőként Kubinyi Ferenc ''Fekete lexikon'' című könyvében közölt az addig elfogadott Király-életrajztól eltérő részleteket. Később [[Bokor Imre (ezredes)|Bokor Imre]] publikációiban<ref name=":0" /><ref>{{Cite web|url=http://hunhir.info/index.php?pid=hirek&id=21202|title=HUNHIR.INFO - természetesen magyar hírportál|accessdate=2016-11-28|work=hunhir.info}}</ref> – Kubinyi állításait sokban megismételve – „politikai szélhámosnak”, „szerencselovagnak”, többszörös „áruló dezertőrnek” nevezte Királyt. Szerinte aktívan részt vett [[Szálasi Ferenc|Szálasi]] alatt a hadsereg vezetésben, és kitüntetést is kapott Szálasitól. Király erről 2002-ben úgy nyilatkozott, hogy nem esküdött fel Szálasira, sőt, a társaival németellenes tisztek aktáit égették el, akiknek a családját Szálasi biztosan internáltatta volna. Illetve dandárjával biztosan eldöntötték, nem mennek a nyilasokkal Németországba. A 2008-as Király-Bokor perben Király Szálasitól átvett katonai kitüntetését elismerte,<ref name=":3" /> viszont, magyarázata szerint, ezt egy Horthy idején végrehajtott katonai cselekményért, még a kormányzó jóváhagyásával kapta.<ref name=":3" />

Többek által vitatott az 1956. november 11-i Nagykovácsi térségében Király Béla visszaemlékezéseiben emlegetett „Nagykovácsi csata” megtörténte, illetve a fegyveres harc súlya és abban Király szerepe. Felvetik, ha történt is tűzharc, nem volt nagy jelentőségű, csak száznál alig több felkelő vehetett részt egy kisebb összecsapásban, az egyetemista-nemzetőr csapatrészt a szovjet egység rendkívül rövid idő alatt számolta fel. Bokor Imre szerint Király miután Ausztriába, majd az USA-ba távozott, 1956. december 30-án, a [[:en:The_Providence_Journal|The Providence Journal]]-nak adott interjújában azt nyilatkozta, hogy szeptember 28-án a forradalmárok szabadították ki a rabkórházból, majd  november 4-én, a szovjetek  támadásakor, áttörte a Budapest körüli  szovjet gyűrűt és 8 harckocsival, valamint 400 emberével a Dunántúlra távozott 50%-os veszteséget szenvedve. Bokor a főváros elhagyását dezertálásként értékeli, szerinte Király a helyszínen nem rendelkezett harckocsikkal, kb. 40-45  nemzetőr kísérte, 3 gépkocsi állt a rendelkezésére, valójában számottevő ellenállást nem fejtettek ki, hanem céljuk az ország elhagyása volt. Állítása szerint a „Jelcin-dossziéban”<ref>{{Cite web|url=http://www.rev.hu/ords/f?p=600:2:::::P2_PAGE_URI:kiadvanyok/jelcin|title=56-os Portál - A „Jelcin dosszié”. Szovjet dokumentumok 1956-ról|accessdate=2016-11-28|work=www.rev.hu}}</ref> Zsukov marsall<ref>szovjet honvédelmi miniszter, a Magyarország elleni szovjet fegyveres támadás irányítója</ref> által naponta kétszer kiadott magyarországi harctéri helyzetjelentésében nincs utalás Nagykovácsi térségében lezajlott említésre érdemes fegyveres harcról. A másik forrásként megjelölt Malasenko szovjet parancsnok<ref>1956-ban ezredes, a Székesfehérvárra kirendelt különleges szovjet hadtest megbízott törzsfőnöke, a 2000-es években nyugállományú hadseregtábornok.</ref> visszaemlékezése szerint: „a budapesti felkelő erők, november 5-től kisebb csoportokba verődve visszavonultak a Budától északnyugatra fekvő erdős-hegyes vidékre”, a szovjet egységek Nagykovácsi-Telki térségében 10 felkelőt semmisítettek meg, 13-at ejtettek fogságba. Király és Malasenko 2001-es találkozásakor Malasenko kétségbe vonta a csatát, „nagy mesemondónak” nevezve Királyt, aki viszont máig meglévő zsíros-hegyi rakétakráterekkel kívánta bizonyítani igazát.<ref name=":1" /> Bokor cikke szerint a fogságba került felkelők mondták el, hogy Király társaival Ausztria felé igyekezve távozott. [[Ivan Sztyepanovics Konyev|Konyev marsall]] utasítására I. I. Szkripko ezredes, a különleges hadtest felderítő főnöke, vezetésével egy speciális csoport indult útnak Király Béla felkutatására, az akció azonban nem vezetett eredményre. Érdekesség, hogy a Kádár-korszak hatalmi propagandája politikai érdekből vonta kétségbe a nagykovácsi csata megtörténtét, így Geréb Sándor és Hajdú Pál [[Berecz János lektorálta(politikus)|Berecz János]] által lektorált 1986-os könyvében például "nem volt csatának" minősítették a nagykovácsi eseményeket.<ref name=":1" />

Király 2008-ban beperelte jó hírnév megsértéséért Bokort és egy kiadót.<ref>Bokor Imre: Király Béla kontra Bokor Imre, 2008. [http://www.rimaszombat.polgarinfo.hu/modules.php?name=News&file=print&sid=8484]</ref> Miután Bokor Imre benyújtotta cikkének állításait védő anyagát, Király ügyvédje a per szüneteltetését, és ehhez Bokorék hozzájárulását kérték, azzal, hogy félév után a felperes keresete automatikusan megszűnik. Bokorék azzal a feltétellel járultak hozzá a per szüneteltetéséhez, hogy jegyzőkönyvbe veszik: a felperes indítványozta a kérést. A felperes által indított per a szüneteltetési időtartam leteltével megszűnt!. A per kimeneteléről a nagyjelentősebb online médiák nem adtak hírt, Király Béla részéről sem nyilatkoztak, csupán Bokorék tettek elérhetővé utólagos információkat.