Főmenü megnyitása

Módosítások

a
Bár Rudolf erős bizalmatlanságot táplált Bismarck irányában, apja akaratának engedve személyesen több alkalommal is megbeszélést folytatott a kancellárral. A beszélgetések fő tárgya a két ország közötti szövetség tovább erősítése volt, bár Bismarck is elismeri, hogy nézeteik sok kérdésben élésen különböztek.<ref>Hamann, 2008, 356. oldal</ref> 1887-es látogatása során előkerült az Oroszországgal vívandó háború kérdése is és Rudolf igyekezett biztosítékot venni a német támogatás felől. Bismarck ehelyett nyugalomra intette és felhívta a figyelmét az osztrák hadsereg megerősítésének szükségességére és az oroszokkal fennálló béke megtartására.<ref>Hamann, 2008, 366-368. oldal</ref>
 
[[Viktória német császárné|Viktória trónörökösnével]] folytatott beszélgetés során is szóba hozta a háború kérdését, Anglia [[Földközi-tenger]]en nyújtott támogatása kapcsán (ekkoriban lépett be az Osztrák-MagyarOsztrák–Magyar Monarchia a [[földközi-tengeri egyezmény]]be, ami Nagy-Britannia részvétele miatt különösen tetszett Rudolfnak). A támogatással a török-orosztörök–orosz összefogás meggátolását remélte volna, és a közös angol-német-francia-osztrákangol–német–francia–osztrák fellépéstől várta Oroszország sakkban tartását. Viktória továbbította Rudolf Anglia iránt tanúsított baráti szándékát [[Viktória brit királynő|anyja felé]].<ref>Hamann, 2008, 372. oldal</ref>
 
Korántsem volt ilyen felhőtlen Rudolf viszonya [[II. Vilmos német császár|Vilmossal]], mely jellembeli és politikai különbözőségükre vezethető vissza. Rudolf, aki nem egyszer finanszírozta Vilmos kicsapongásait, legalább egy alkalommal egy bécsi kerítőnő, Johanna Wolf segítségét is igénybe vette, hogy politikai információkat szerezzen Vilmostól. Egy esetben egy levél is tanúskodik erről, melyből kiderül, hogy Vilmos nem tartja sokra a Monarchiát, melynek területeit hamarosan be akarja kebelezni, és függő államként magához csatolni.<ref>Hamann, 2008, 380. oldal</ref>