„Habsburg–Lotaringiai Rudolf osztrák–magyar trónörökös” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
177. sor:
Az utolsó évben kezdett kifordulni magából, amivel az össznémet párt híveinek és az antiszemita sajtónak malmára hajtotta a vizet, akik az „elzsidósodott erkölcstelen” trónörökös képét igyekeztek hangsúlyozni a keresztény, feddhetetlen Vilmossal szemben.<ref>Hamann, 2008, 473. oldal</ref> 1882. novemberében az őt ért támadásokra meggondolatlanul és a következményeket fel nem mérve a [[Le Figaro]] hasábjaira szánt, Vilmos magánéleti kicsapongásairól szóló cikket írt, amit érthető módon nem közöltek.<ref>Hamann, 2008, 476. oldal</ref> Rudolfot frusztrálta az állandó összehasonlítás, illetve Vilmos sikerei, hiszen neki ekkor már négy fia volt és trónon ült.<ref>Hamann, 2008, 441-443. oldal</ref>
 
Ugyanilyen meggondolatlanul járt el egy másik ügyben is. Engelbert Pernerstorfer a képviselőház ülésén tett felszólalásában meg nem nevezett főhercegek kicsapongásáról beszélt. Az egyik [[Habsburg–Lotaringiai Ottó Ferenc főherceg|Ottó]] volt, akinek neve egy [[Enns (város)|Ennsben]]ben történt dragonyos tiszt tisztázatlan halála kapcsán került elő, a másik botrány Ottó bátyját, [[Habsburg–Lotaringiai Ferenc Ferdinánd főherceg|Ferenc Ferdinándot]] érintette, aki egy halottas menet koporsóján ugratott át lovával. Rudolfnak semmi köze nem volt tehát az ügyhöz, mégis Ottó főherceggel közösen megverette a képviselőt. Stefániának meg is írta, hogy lebukása kevésen múlott, viszont az ügy új erőt adott a Rudolf elleni gyűlöletkampánynak. [[Edouard Drumont]] francia antiszemita író 1888. októberben megjelent írásában ''(Egy világ vége - La Fin d’un monde)'' megemlíti ezt az ügyet, oly módon, hogy az alapcselekményt is úgy állítja be, mintha azt nem Ottó és Ferenc Ferdinánd, hanem Rudolf követte volna el.<ref>Hamann, 2008, 467-470. oldal</ref>
 
== Halála ==