|
==Az újjászületés és keresztség viszonya==
Egyes felnőttkeresztséget gyakorló közösségek nézete szerint a keresztelés az újjászületési folyamat végét jelöli meg. Erről lásd még az [[Vélemények az újjászületésről]] szócikket.
A felnőttkeresztséget gyakorló közösségek nézete szerint a keresztelés az újjászületési folyamat végét jelöli meg ahogy azt Keresztelő János mondta: “''Teremjetek azért megtéréshez méltó gyümölcsöket''” (Luk.3:8).. Ez a folyamat a lélek megújulásával kezdődik [[Jézus]] tanítása szerint “''…térjetek meg mert elközelgett a mennyeknek országa''” (Máté 3:2, Mark 1:15). Hasonlóképpen, [[Pál apostol]] is kéri, hogy “''változzatok meg értelmetek megújításával''” (Róm 12:2) és “''újuljatok meg lelketekben és elmétekben''” (Efézus 4:23). Ez a nézet rámutat arra, hogy Pál apostol, Jézus tanításai -mint pl. “''Ha valaki…nem gyűlöli meg…a saját lelkét is, nem lehet az én tanítványom.''” (Luk.14:26) és “''aki nem veszi fel a keresztjét és nem követ engem, nem méltó hozzám''” (Máté 10:38)- alapján vezette be az “ó-ember halála” fogalmát Róm 6:6-ban. Úgy lehet érteni, hogy az újjászületés nem egyenlő a megkeresztelkedéssel, hiszen ez utóbbi csupán annak -a már meghalt- “ó-ember”-nek a temetését szimbolizálja. Sokan gondolják úgy, hogy ez a “kezdet” esetleg gyakran hiányzik némely un. újjászületett keresztény életéből, ugyanis szerintük, míg korlátozott elménk a szinte “behuzalozott” [[reflex]]eink [[vezérlés]]ével van elfoglalva, addig nincs lehetőségünk Isten szelíd, halk hangjának meghallására, s így [[Isten Országa]] sem tud ránk kiterjedni. Hiszen ahogy egy király hatalma is csak addig terjed ki, amíg rendelkezéseit figyelembeveszik (időben és térben egyaránt), ugyanúgy, Isten Országa is csak az Isten rendelkezéseit meghallók, és azoknak engedelmeskedők szívében létezik (lelkileg). Hallgathatunk tehát hiteles prédikátorokat, próbálhatjuk az ő életpéldájukat utánozni, de ez nem az Isten Országa, hanem a Hitelesnek Tartott Prédikátor Országa. Isten Országába tartozás közvetlen kapcsolatot jelent: "a jó lelkiismeretnek Istennel való szüntelen kérdeződése" által (1Pet 3:21).
Nekik a megtérés tehát nem egyszerűen egy “nem akarok többé vétkezni” elhatározás, hanem annak elérése, hogy a megtérő lélek nem csak hogy nem kívánja többé az általa már bűnnek megismert dolgokat és viselkedéseket, hanem meg is útálja azokat. Ez az állapot utal majd arra, hogy az Isten kegyelméből a megtérés megtörtént, a bűnt kívánó ó-ember meghalt, és lehet készülni a temetésére. E szerint, a megtérés rendesen nem egy pillanatnyi “pálfordulás”-t jelent, mert az időbe telik amíg a [[Szentlélek]] vezetését megtanulja az ember, hogy azáltal kívánságai, érzelmei és reakciói a benne élő [[Krisztus]]t jelenítsék meg (“kiábrázolja” azt), azaz krisztus-szerűvé, vagyis kereszténnyé váljon. Az ilyen módon “''kiüresített, kisöpört és felékesített''” szív (Máté 12:44) mostmár egy bűntelen személyé, aki felelőséggel tartozik ez állapot “''többé ne vétkezz, hogy valami rosszabb ne történjék veled''” (Ján 5:14) útján való megtartásáért, ami csakis a [[Szentlélek]]re való figyelmezés és Néki való engedelmesség által lehetséges.
====Megjegyzések az újjászületés és keresztségben használatos szóképekről====
*A Kereszténység egy '''céltudat'''os vallás. Ez azt jelenti, hogy szemlélete szerint mindennek oka és célja van. E célok rangsorában az [[örökélet]] áll a csúcson. Egy keresztény életében minden gondolat, érzelem és cselekedet ennek a végső cél elérése szempontjából vizsgálható meg. Hitük szerint [[Isten]], fia, [[Jézus]] a [[Biblia |Bibliában]] leírt tanításain keresztül a [[Szentlélek]] vezetése által teszi lehetővé e végső cél elérését mindenki számára, aki hisz Őbenne.
*Néha, a megtérési folyamatot a “'''bűnök levetkezésé'''”-nek nevezik. Ez a szókép arra utal, hogy a megtérő, őt az Istentől (pontosabban a fenntebb említett Szenlélek általi vezetéstől) elválasztó bűnös dolgokat (kívánságok, érzelmek és cselekedetek) saját életében felismerve azokat egyenként elhagyja, azaz levetkőzi őket.
*A “'''megtérés'''” maga is egy szókép, aminek a jelentése a keleti vallásokban nem értelmezett bűn fogalmával függ össze. Ha úgy nézzük, hogy a bűn egy cél eléréséhez vezető cselekvéssorozattól (a hinduizmusban, buddhizmusban és Jézus által is említett “út”-tól) való eltérés (vektor mennyisége), akkor érthetővé válik az, hogy a “megtérő” ahhoz a cselekvéssorozathoz (a cél eléréséhez vezető útra) tér vissza, azaz megtér.
*A “'''megmentés'''” arra utal, hogy az “út”-ról letért ember a célja elérésének szempontjából veszélyben van és a megmentés ebből a veszélyből való kimentésre utal, azaz (a cél elérése szempontjából) biztonságos útra való visszasegítésre.
*A “'''megváltás'''” szóképe a bűnt egyfajta fogságnak tekinti (gyakran a bűn csapdájáról beszélünk) és arra utal, hogy az óvatlanul kifejlesztett, gondatlan viselkedési formáink –rossz szokásaink- a legjobb szándékunk ellenére is nagy erővel tartanak bennünket vissza az általunk esetleg tudatosan is felismert “legjobb választás” (angolul: best choice) tényleges kivitelezésétől, azaz mintegy csapdában tartanak. Ezek a szokások a hosszú időn keresztül kialakult “könnyebb út választásai” (azaz, ahogy kívánságainknak -vagy kifordítva: a “kísértéseknek”- engedve az itt-és-most azonnali kielégülését választjuk a hosszabbtávú, esetleg pontosan meghatározott előnyök feladásával) nyomán kialakult beidegződések, amiket ténylegesen is nehéz megváltoztatni hitünktől –vagy hitetlenségünktől- függetlenül is. A keresztény “megváltás” fogalma a zsidó “bűnbak” gondolat (ld. [[Yom Kippur]], [[Jóvátétel Napja]], [[Vezeklés]] és [[Megigazulás]]) továbbfejlesztése ami feltételezi, hogy a(z isteni) rend fenntartása érdekében a hibát ki kell javítani, vagyis a bűnért fizetni kell, a rabságból való kiszabadulásért váltságdíjat kell fizetni…stb. A zsidó teremtéstörténet szerint [[Isten]] a világot tökéletesnek teremtette (zéro [[entrópia]]), de az emberiség [[szabad akarat]]át az isteni útról való letérésre használta (“bűnei igen megsokasodtak”) amit a [[Zsidóság]] [[véres áldozat]]okkal próbált kárpótolni (“[[helyettesítő vezeklés]]”). Ezek az [[áldozat]]ok az egyéni személyes [[öntudat]] kifejlődésével egyre hatékonytalanabbakká váltak. A következmény az lett, hogy nemzeti öntudatuk odáig sűlyedt, hogy a [[Templom]] Kr.u.[[70]]-ben való lerombolása nemzetük fizikai végét jelentette és szétszóródtak. Ebben a keretben vált szükségessé az, hogy (az ősi ígéreteknek megfelelően) a régi “hardware alapú” megigazulást egy rugalmasabb, “szoftware alapú” megigazulás váltsa fel és a [[Kereszténység]] tanításai szerint az [[Jézus |Isten Fia]] maga hozta meg azt a végső véres áldozatot, ami a megigazulást lelki alapokra helyezte. Ezt a vért tekintjük a BŰN váltságdíjának, és ez hit által mindenkinek rendelkezésére áll (Ján 3:16), hogy azáltal “megváltasson”.
[[Kategória:Kereszténység]]
|
