|
alma
A '''teokrácia''' (a gör. Theosz, ’Isten’ és krateia, ’uralom’ szavakból: ’istenuralom’) olyan [[politikai rendszer]], melyben a világi hatalom forrásának az adott kultúra istenét tekintik.<ref>[http://lexikon.katolikus.hu/T/teokr%C3%A1cia.html Magyar katolikus lexikon]</ref>
A legfőbb hatalom a papság vagy az egyházi hatalommal is rendelkező uralkodó kezében van, az egyházi és állami intézmények nem különülnek el egymástól.<ref>{{cite book|last=Bakos|first=Ferenc|title=Idegen szavak és kifejezések szótára|publisher=Akadémiai|location=Budapest|year=2003|isbn=9630578751}}</ref><ref>{{OffEL|1}}</ref>
Más felfogás szerint a teokrácia tulajdonképen nem más, mint papi [[arisztokrácia]].<ref>A Pallas nagy lexikona (a ''monárkia'' szócikkben)</ref>
A történelem során nem voltak ritkák a teokratikus rendszerek, egyes korszakokra ([[ókor]], [[középkor]]) kifejezetten jellemző volt. [[Egyiptom]]ban a [[fáraó]] az égi sólyom, a [[Hórusz]], 'A Távoli' földi megtestesülése, ill. Re napisten fia, a [[japán császár]]ok a [[sintó]] mitológia szerint Amateraszu napistennő leszármazottai, a római császárok ''[[Augustus (cím)|augustus]]'' jelzője szent voltukra utalt. [[Izrael]] népe a Sínai hegyen kötött szövetség (Kiv 3,1-12) óta teokráciában élt, számára az „Úr” az Isten. Mózes, Józsue, a bírák és a királyok abban a hitben gyakorolták a világi hatalmat, hogy Isten nevében vezetik a népet (vö. Kiv 13,5; Józs 6; 1Kir 8,7). Izrael királyságában és Júda királyságában is a próféták állandóan emlékeztették erre a királyokat. A [[kereszténység]] számára a várt Isten országa lényege szerint teokrácia: Krisztus király (Jn 19,15) uralma.
A 21. század elején többé-kevésbé teokratikus berendezkedésű államoknak tekintik például a [[Vatikán]]t, [[Irán]]t vagy [[Szaúd-Arábia|Szaúd-Arábiát]]. [[Ortodox kereszténység|Ortodox]] keresztény egyházi közösség teokratikus uralma alatt áll az [[Athosz-hegyi Köztársaság]], mely [[Görögország]]hoz tartozik, de lényegében teljes önkormányzattal rendelkezik.
== Források ==
|
