„George Armstrong Custer” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
| kép = Gen. George A. Custer - NARA - 528312 cropped.jpg
| képaláírás = George Armstrong Custer 1865 körül
| beceneve = '''Családi: Autie'''<br />'''Katonai: Boy General (tábornoksiheder fiútábornok)'''
| születés helye = [[New Rumley]], [[Ohio]], [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államok]]
| születési dátum = [[1839]]. [[december 5.]]
| rang = [[Rendfokozat|Vezérőrnagy]]
| egysége =
| csatái = [[Amerikai polgárháború]]<br />[[Gettysburgi csata]]<br />[[Yellow Taverni ütközet]]<br />[[Trevillian Stationi ütközet]]<br />[[Washitai csata]]<br />[[Little Bighorn-i csata]]
| kitüntetései =
| aláírás = George Armstrong Custer signature.svg
}}
 
'''George Armstrong Custer''' ([[New Rumley]], [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államok]], [[1839]]. [[december 5.]] – [[Little Bighorn]], [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államok]], [[1876]]. [[június 25.]]) az [[Egyesült Államok Hadserege|Egyesült Államok Hadseregének]] [[lovasság]]i parancsnoka volt az [[amerikai polgárháború]] és az indián háborúk idején. Bár az egységei végig nagy veszteségeket szenvedtek el a polgárháború során, ő félelmet nem ismerve, agresszívan küzdött. Ezáltal elnyerte a vezérkari tábornokok tiszteletét és személye egyre inkább közismert lett. A polgárháború alatt 23 évesen tábornokká léptették elő. Custer személyesen fogadta a konföderációs [[Robert E. Lee]] tábornok megadást jelző fehér zászlóját [[AppomattoxAppomattoxi fegyverletétel|Appomattoxnál]]nál. A polgárháború alatt átmenetileg vezérőrnagyi, az indián háborúk során pedig alezredesi [[rendfokozat]]ban szolgált. [[1876]]. [[június 25.|június 25-én]] a [[Little Bighorn-i csata|Little Bighorn-i csatában]] esett el, az egyesült [[lakoták|lakota]] [[sziúk|sziú]], [[Sájenek|csejenn]] és [[arapahók|arapaho]] csapatok elleni összecsapás során. Custer az amerikai történelem egyik legismertebb és legvitatottabb alakja.
 
== Élete ==
==== Származása és családtagjai ====
 
George Armstrong Custer [[New Rumley]]ben, [[Ohio]] államban született [[1839]]. [[december 5.|december 5-én]]. Családja [[rajna]]i [[németek|német]] származású volt. A legkorábbi ismert ősei az [[1600-as évek]] végén, [[1700-as évek]] elején érkeztek [[Amerika (szuperkontinens)|Amerikába]], akkor még Küster néven. Először [[Pennsylvania]] állam területén telepedtek le, majd innen Custer nagybátyja és apja az ohiói [[New Rumley]]-be költözött. Édesapja, Emmanuel Custer, kovácsként és földművesként kereste kenyerét. Első felesége Matilda Viers volt, akitől három gyermeke született. Matilda [[1835]]-ben hunyt el. Hét hónapra rá Emmanuel házasságot kötött az ugyancsak megözvegyült skót-ír származású Maria Ward Kirkpatrickkel. Maria szintén három gyermekkel érkezett az új házasságba. Custer harmadik fiúként született az új családba, azonban bátyjai még születése előtt elhaláloztak, így ő lett a legidősebb, életben maradt közös gyermekük. Mikor beszélni tanult, saját nevét „Autie”-nak ejtette és innentől kezdve ez lett a családi beceneve. Őt követően még három fiú és egy lány született a családba, akik mind megérték a felnőttkort. Testvérei közül a későbbiekben kiemelkedett [[Thomas Ward Custer]], aki a [[amerikai polgárháború|polgárháború]] során két alkalommal is elnyerte a kongresszusi érdemérmet, a [[Medal of Honor]]t.<ref>Stephen E. {{refhely|Ambrose, Crazy Horse and Custer: The Parallel Lives of Two American Warriors/Chapter 5. Autie/|87-88. oldal</ref>o.}}<ref name="George Armstrong Custer: Between Myth and Reality a Historynet honlapján.">[http://www.historynet.com/magazines/civil_war_times/3037741.html George Armstrong Custer: Between Myth and Reality a Historynet honlapján.]</ref><ref name="Custer származásáról a George Custer Home Page-en, a Genealogy fejezet alatt.">[http://www.garryowen.com/ Custer származásáról a George Custer Home Page-en, a Genealogy fejezet alatt.]</ref><ref name="Gerald F. Kreyche: The two faces of George Armstrong Custer című tanulmánya.">[http://findarticles.com/p/articles/mi_m1272/is_n2588_v122/ai_15282555 Gerald F. Kreyche: The two faces of George Armstrong Custer című tanulmánya.]</ref><ref name="Thomas Ward Custer emléklapja a „Medal of honor” hivatalos honlapján.">[http://www.medalofhonor.com/ThomasCuster.htm Thomas Ward Custer emléklapja a „Medal of honor” hivatalos honlapján.]</ref>
 
==== Gyermekkora, ifjúsága és tanulmányai ====
Custert boldog családi légkör vette körül. Mind szülei, mind testvérei nagyon szerették. Sikeresen olvadt egybe a szülők régi és új családja. Custer édesapja sokat foglalkozott a gyerekekkel és nem volt a korban szokásos fizikai fenyítés híve, édesanyja pedig csak a családjának élt. Custerék a [[metodizmus|metodista]] gyülekezethez tartoztak. Apja erős akarattal és önbizalommal rendelkezett, emellett mélyen vallásos volt és segédkezett a helyi metodista templom megalapításában is. Személyisége és nézetei nagy hatással voltak gyermekeire, különösen az ifjú George Armstrongra. Elkötelezetten [[Demokrata Párt (Amerikai Egyesült Államok)|demokrata párti]] volt, emellett sikeresen távol tartotta gyermekeit a káros szenvedélyektől.
 
A helyi [[milícia]] tagjaként gyakran magával vitte a gyakorlatozásokra a kis George-ot, akiről már négyévesen az mondták, hogy született katona. Szintén négyéves korában történt, hogy a fogorvosnál rendkívül fegyelmezetten, katonásan viselkedett. Miután távoztak, a következőket mondta:„Apa, mi ketten megverhetjük az összes republikánust Ohióban!” Hétéves korában a milícia egy gyakorlatozása alatt, a [[mexikói–amerikai háború]] előtt pedig a következőket mondta: „Én a háborúra szavazok!” Az általános iskolában a kis Custer népszerű volt. Jókedvével, ragadós mosolyával és fizikai adottságainak köszönhetően kitűnt társai közül. Sportokban, egyebek között a [[birkózás]]ban és az [[atlétika|atlétikában]] való jártasságával ugyancsak felülmúlta társait. Tanárai és osztálytársai visszaemlékezései szerint az ifjú Custert, bár értelmes volt, csak a csínytevés, az olvasás és a hadtörténet érdekelte.<ref name="George Armstrong Custer: Between Myth and Reality a Historynet honlapján." /><ref name="Stephen E. {{refhely|Ambrose, Crazy Horse and Custer: The Parallel Lives of Two American Warriors/Chapter 5. Autie/|88-95. oldal">Stephen Eo. Ambrose, Crazy Horse and Custer: The Parallel Lives of Two American Warriors/Chapter 5. Autie/88-95. oldal</ref>|azonos=A8895}}<ref name="Custer életrajza a Dreamweaver Class Project, Northlake College honlapján.">[http://www.jalapenocafe.com/portfolio/fame_fortune/bio.html Custer életrajza a Dreamweaver Class Project, Northlake College honlapján.]</ref>
 
Tízéves korában Lydia Ann Reedhez költözött, aki anyja révén mostohanővére volt és a [[michigan]]i [[Monroe|Monroe-ban]] lakott. Szülei az iskoláztatása végett bízták Lydia Annre Custert. Itt szembesült először hátrányos társadalmi helyzetével. Ez hatással volt iskolai szorgalmára, ami szinte az egyetlen előbbre jutási lehetőség volt számára. Itt látta meg először későbbi feleségét, a helyi bíró lányát, Elizabeth „Libbie” Bacont. Mivel megtetszett neki a lány, ezért az apjánál kisebb alkalmi munkákat végzett, de nem sikerült közelebb kerülnie hozzá a társadalmi különbségek miatt.
 
Gyermekkora nagy részét a Reed családnál töltötte, Monroe-ban, ahol [[1855]]-ben elvégezte az Alfred Stebins Fiataljainak Akadémiáját.<ref>{{jegyzet*|Stephen E. Ambrose történész könyvében „Stebins” szerepel, azonban egyes forrásokban az iskola Alfred Stubbins Fiataljainak Akadémiája néven fordul elő.</ref>}} Tehetsége megmutatkozott abban is, hogy itt szinte tanulás nélkül volt az osztály legjobb tanulója. Egy visszaemlékezés szerint: ''„Custer olyan volt, amilyennek tűnt. Semmi sem volt rejtve természetéből. Kedves és nagylelkű volt a barátaihoz, de keserű és engesztelhetetlen az ellenségeivel szemben.”'' Ezt követően visszaköltözött Ohióba, ahol a [[Harrison megye|Harrison megyében]] található Beech Point Iskolában tanított, azonban ezt nem érezte magának való hivatásnak, mivel úgy érezte ezzel elveszti a társadalmi felemelkedés lehetőségét.<ref name="George Armstrong Custer: Between Myth and Reality a Historynet honlapján." /><ref name="Stephen E. Ambrose, Crazy Horse and Custer: The Parallel Lives of Two American Warriors/Chapter 5. Autie/88-95. oldal" />{{azonos|A8895}}<ref name="Custer életrajza a Dreamweaver Class Project, Northlake College honlapján." />
 
==== A West Point katonai akadémián ====
[[Fájl:George-a-custer west-point.jpg|thumb|balra|265px|Custer 1859 körül a [[West Point]] kadétjaként]]
Ezt követően a [[West Point]] katonai akadémiára szeretett volna jelentkezni, de apja megrögzött demokrata volt a republikánus John A. Bingham választókerületében, így sok segítségre tőle nem számíthatott. Az akadémiára való felvételre ugyanis egy adott állam kongresszusi képviselői jelölhetnek kadétokat. A West Point nagy előnye volt az is a szegény családból származó Custer számára, hogy ingyenes volt. Ebben az időben a Holland farmon lakott, ahol elkezdett udvarolni Mary Hollandnak.<ref>{{jegyzet*|Stephen E. Ambrose történész könyvében Mary Holland szerepel. Más források azonban bizonytalanok és így mind Mary Jane, mind Mollie Holland nevével találkozhatunk.</ref>}} A feltételezések szerint a lány apja, mikor erről tudomást szerzett, közbenjárt Custer érdekében [[John Bingham]]nél, csakhogy megszabaduljon tőle. Végül [[1856]]-ban Custer kérelmet nyújtott be Bingham képviselőnél a West Pointra való felvétele céljából, ahova [[1857]]-ben sikerült is beiratkoznia. Apja örömében a farmját is eladta, hogy anyagilag támogathassa ambiciózus fiát.<ref name="Stephen E. Ambrose, Crazy Horse and Custer: The Parallel Lives of Two American Warriors/Chapter 5. Autie/88-95. oldal" />{{azonos|A8895}}
 
Az osztályába 108 jelentkezőből 68 fő jutott be. Custer az egyik társával közölte, hogy az osztályban csak két hely van, az első és az utolsó. Ő inkább az utóbbit választotta. Bár kijelenthető, hogy az akadémia történetének egyik legfegyelmezetlenebb diákja volt azok közül, akik azt elvégezték, de mikor kellett akkor fegyelmezett volt. Az akadémián alkalmazott büntetőpontrendszer alapján félévente legfeljebb 100 pontot lehetett elérni. E felett a kadétot fegyelmi úton eltávolították az iskolából. Előfordult, hogy Custer ezt 3 hónap alatt megközelítette és utána, a kicsapást elkerülendő, az egyik legfegyelmezettebb hallgató volt a következő 3 hónapban. A West Pointon többségében előkelő származású családok gyermekei folytatták tanulmányaikat. A hihetetlen szigor és a büntetések sora azonban szorossá tette a hallgatók egymással való kapcsolatát, és a társadalmi különbségek eltűntek. Custer népszerű volt kadéttársai körében. A kitörő polgárháborúnak köszönhetően osztálya kérelmezte, hogy egy évvel korábban tehesse le a záróvizsgát. Ennek köszönhetően Custer 4 akadémián eltöltött év után, [[1861]]. [[június 24.|június 24-én]] fejezte be tanulmányait osztályutolsóként a (68-ból) megmaradt 34 főből. 22 társa még a vizsga előtt beállt a szerveződő konföderációs hadseregbe, ahol gyors előmenetelre számíthattak. A maradék tizenkettőt korábban fegyelmi úton távolították el az akadémiáról.<ref name="George Armstrong Custer: Between Myth and Reality a Historynet honlapján." /><ref>Stephen E. {{refhely|Ambrose, Crazy Horse and Custer: The Parallel Lives of Two American Warriors/Chapter 6. Custer at West Point/|99-115. oldal</ref>o.}}
 
Nemsokkal ezt követően, [[1861]]. [[június 29.|június 29-én]] ügyeletes tiszti szolgálatot látott el. Ennek során nem szándékozott megfékezni egy verekedést, mely két kadét között tört ki. [[Hadbíróság]] elé állították, de a büntetés letöltésétől az időközben kitört [[amerikai polgárháború]] megmentette, mivel égető szükség volt a tisztekre.<ref name="Custer életrajza a Dreamweaver Class Project, Northlake College honlapján." /> Minden valószínűség szerint befolyásos osztálytársai, barátai segítettek rajta szorult helyzetében. Egyes források szerint még Bingham szenátor is szót emelt az érdekében.<ref name="George Armstrong Custer csatáiról a Civil War Encyclopedia honlapján.">[http://blueandgraytrail.com/event/George_Armstrong_Custer George Armstrong Custer csatáiról a Civil War Encyclopedia honlapján.]</ref> Kadéttársainak döntő többsége (egy kivételével) a déli konföderációs erők oldalára állt a polgárháborúban.<ref name="George Armstrong Custer: Between Myth and Reality a Historynet honlapján." /><ref>Stephen E. {{refhely|Ambrose, Crazy Horse and Custer: The Parallel Lives of Two American Warriors/Chapter 6. Custer at West Point/|115-117. oldal</ref>o.}}
 
=== Az amerikai polgárháborúban ===
[[Fájl:ThomasCuster.jpg|thumb|right|px300|George Armstrong öccse [[Thomas Ward Custer]], polgárháborús hős és a kongresszusi érdemérem, a „medal of honor” tulajdonosa. Rajongott bátyjáért, akivel együtt életét vesztette a Little Bighorn-i csatában.]]
 
A fenti előzmények ellenére a polgárháború során meglepően jól teljesítette szolgálatát. Az északi uniós erők oldalán harcolt a déli konföderációs erők ellen. [[Washington (főváros)|Washingtonba]] érkezve első megbízatását személyesen [[Winfield Scott]] főparancsnoktól kapta. A parancs alapján lovat szerzett és futárszolgálatot látott el. A sürgönyökkel [[Irvin McDowell]]nél jelentkezett Centerville-ben. Új szolgálati helye a 2. lovasezred ''G'' százada lett és így Custer részt vett a [[Bull Run-i csata (1861)|Bull Run]]-i csatában. [[1861]] végén megbetegedett és csak [[1862]] februárjában tért vissza a szolgálati kötelékbe.<ref name="George Armstrong Custer: Between Myth and Reality a Historynet honlapján." /><ref name="George Armstrong Custer csatáiról a Civil War Encyclopedia honlapján." /><ref>Stephen E. {{refhely|Ambrose, Crazy Horse and Custer: The Parallel Lives of Two American Warriors/Chapter 10. War and love among the Americans/|172-173. oldal</ref>o.}}
 
==== 1862-ben ====
 
Kora márciusban az a parancsot kapta, hogy zavarja meg [[Joseph E. Johnston]] tábornagy konföderációs erőit a [[Rappahanock folyó]]hoz történő visszavonulásuk során. Custer 50 fős csapata azonban nem sokat tehetett a 32 ezer fős sereg ellen. Amikor a [[Potomac hadsereg]]et áthelyezték, Custert [[William F. Smith|„''Kopasz''” Smith]] törzstisztjévé léptették elő. Három-négy alkalommal [[Thaddeus Lowe]] professzor léghajójával végzett légi felderítéseket a konföderációs csapatokról és azok mozgásáról.<ref name="George Armstrong Custer: Between Myth and Reality a Historynet honlapján." /> [[1862]]. [[május 3.|május 3-án]]<ref>„''A forrásban 1861 szerepel, mely elírás következménye. Fenti adat (1862) helyessége ellenőrizhető John Magrudernél (Siege of Yorktown).''” [http://blueandgraytrail.com/event/John_Magruder John Magruder]</ref> Custer volt az, aki észlelte [[John Magruder]] csapatainak visszavonulását [[Yorktown]]ból. [[május 5.|Május 5-én]] a déli [[James Longstreet]] hátvéd akcióból teljes támadásba ment át a [[WilliamsburgWilliamsburgi ütközet|Williamsburgnél]]nél. „Kopasz” Smith engedélyt kért, hogy csapatokat küldhessen az összecsapáshoz.<ref name="George Armstrong Custer csatáiról a Civil War Encyclopedia honlapján." />
 
[[Edwin V. Sumner]] ezt nem engedélyezte. Smith ennek ellenére lovassággal (Custer egységeit is beleértve) megerősítette [[Winfield Scott Hancock]] dandárját. Custer 3400 főt vezetett egy hátsó útvonalon Fort Magruder egy mérföldes körzetébe, Hancock tartózkodási helyére. A megerősített dandár itt visszavonulásra késztette Longstreet csapatait.<ref name="George Armstrong Custer csatáiról a Civil War Encyclopedia honlapján." /> [[1862]]. [[május 24.|Május 24-én]] Custer átgázolt a [[Chickahominy folyó]]n, a michigani 4. századot vezetve. A folyó túlsó partján tartózkodó század segítségével az északi uniós erők megmentették [[Newbridge]]-et, ami fontos átkelőhely volt. Amikor [[George B. McClellan]] főparancsnokvezérőrnagy személyesen gratulált Custernek a hősies erőfeszítéséért beosztást ajánlott fel neki a vezérkarábantörzsében. Custer ezt rögtön elfogadta.<ref name="George Armstrong Custer csatáiról a Civil War Encyclopedia honlapján." />
 
A [[Seven Pines-i csataütközet]] előtt szoros munkakapcsolatban állt [[John Barnard]] dandártábornokkal, a Potomac hadsereg főmérnökével. A [[hétnapos csata]] során, mikor [[Robert E. Lee]] tábornagy megindította támadását Beaver Dam Creeknél, Custer egy evakuálási útvonalon dolgozott Barnarddal, az uniós sereg számára (Custer felvázolta Barnardnak, hogy McClellan hol akarta vele felállíttatni a csatasort a következő napon Gaine's Millnél és ez alapján dolgozták ki a tervet). Teljesítményének jutalmául az uniós csapatok visszavonulásakor [[július 17.|július 17-én]] előléptették főhadnaggyá.<ref name="George Armstrong Custer csatáiról a Civil War Encyclopedia honlapján." />
 
McClellan viselkedése és nézetei nagy hatással voltak Custerre. A két férfi között egyfajta apa-fiú kapcsolat alakult ki. A jövőben is jellemző volt a Custer és az idősebb parancsnokai közötti rendkívül jó viszony. A főparancsnok nézetei megegyeztek a demokraták [[Fernando Wood]]-féle szárnyával, akik nem értettek egyet a rabszolgafelszabadítássalrabszolga-felszabadítással és a déliek ellen folytatott polgárháborúval. Wood és társai szándékai szerint a Lincoln elleni puccs sem lett volna elképzelhetetlen. A következő elnökválasztáson szerették volna McClellant indítani. A főparancsnok Lincoln általi eltávolítása tehát csak idő kérdése volt. Custer ennek ellenére kitartott parancsnoka mellett, még úgy is, hogy „McClellan embereként” sokkal nehezebb volt előléptetést elérnie. Custer csak a későbbiekben tett komolyabb erőfeszítéseket a politikusokkal való jó viszony kialakítására.<ref>Stephen E. {{refhely|Ambrose, Crazy Horse and Custer: The Parallel Lives of Two American Warriors/Chapter 10. War and love among the Americans/|167-170. oldal</ref>o.}}
 
McClellan szeptemberben visszatért parancsnoki tisztségébe, de Custernak csak a mindennapos törzstiszti teendőket kellett ellátnia mellette. Októberben [[Abraham Lincoln]] látogatása kicsit változatosabbá tette munkáját. Mikor az elnök [[1862]]. [[november 7.|november 7-én]]<ref>Stephen E. {{refhely|Ambrose, Crazy Horse and Custer: The Parallel Lives of Two American Warriors/Chapter 10|169. War and love among the Americans/169o. oldal"</ref>}} felmentette McClellant főparancsnoki posztjából és helyére [[Ambrose Burnside]] került, Custer [[Ohio|Ohióba]] utazott parancsra várva. Mielőtt folytatta volna aktív szolgálatát, McClellan segítségét kérte az 1862-es jelentések elkészítésében.<ref name="George Armstrong Custer csatáiról a Civil War Encyclopedia honlapján." /> Novemberben, [[hálaadás]]kor egy fogadáson bemutatták [[Elizabeth Bacon]]nek. Kölcsönösen megtetszettek egymásnak és ettől kezdve keresték egymás társaságát.<ref>Stephen E. {{refhely|Ambrose, Crazy Horse and Custer: The Parallel Lives of Two American Warriors/Chapter 10. War and love among the Americans/|181-84184. oldal</ref>o.}}
 
Mire Custer visszatért a Potomac hadsereghez Burnside már távozott és [[Joseph Hooker|„harcos Joe” Hooker]] elvesztette a [[Chancellorsville-i csata|chancellorsville-i csatát]]. Így a teljes parancsnoki szerkezet megváltozott. A zűrzavar folytatódott, amíg Lincoln kinevezte [[George G. Meade|George Meade]] vezérőrnagyot a Potomac hadsereg parancsnokának [[1863]]. [[június 28.|június 28-án]].<ref name="George Armstrong Custer csatáiról a Civil War Encyclopedia honlapján." />
==== 1863-ban ====
 
Lincoln 1863. június 28-án leváltotta [[Joseph Hooker]]t és a [[Potomac hadsereg]] élére Meade-et nevezte ki, aki megörökölte [[lovasság]]i főparancsnokát [[Alfred Pleasonton]] személyében. Emellett még három új parancsnokot nevezett ki, [[Elon Farnsworth]] és [[Wesley Merritt]] századosokat, valamint George Armstrong Custer főhadnagyot (aki tiszteletbeli százados volt). Pleasonton jóváhagyásával Custer a michigani dandár irányítását választotta.<ref name="George Armstrong Custer csatáiról a Civil War Encyclopedia honlapján." /> Az átszervezett egység első összecsapására a [[pennsylvania]]i [[Hanover (Pennsylvania)|Hanover]] mellett került sor, ahol [[James Ewell Brown Stuart|J.E.B. Stuart]] lovassága Farnsworth dandárjának hátvédjébe botlott. Hamarosan Farnsworth, [[Hugh Judson Kilpatrick|Judson Kilpatrick]] és Custer is csatába keveredtek. Bár az ütközet döntetlenre végződött, Stuart értékes időt vesztegetett el mire [[Gettysburg]]be ért. [[1863]]. [[június 29.|június 29-én]] a 23 éves Custert dandártábornokká léptették elő.<ref name="George Armstrong Custer csatáiról a Civil War Encyclopedia honlapján." /><ref name="George Armstrong Custer rendfokozatai, beosztásai és szolgálati helyei a Civil War honlapján.">[http://www.civilwarhome.com/custerbi.htm George Armstrong Custer rendfokozatai, beosztásai és szolgálati helyei a Civil War honlapján.]</ref>
Pleasonton és Custer között rendkívül jó kapcsolat alakult ki.<ref>Stephen E. {{refhely|Ambrose, Crazy Horse and Custer: The Parallel Lives of Two American Warriors/Chapter 10|177. War and love among the Americans/177o. oldal"</ref>}}
 
Kilpatrick közvetlen beosztottját, Custert bízta meg a Hanoverbe vezető út védelmével, a [[gettysburgiGettysburgi csata]] kezdetén. [[július 2.|Július 2-án]] délben [[John McIntosh]] ezredes leváltotta Custert, aki ezt követően jelentkezett Kilpatricknál. Az utakkal kapcsolatos helyzetértékelés során Custer jelentette, hogy a konföderációs erők az erdőben, a nyílt tereppel ellentétes oldalon helyezkednek el.<ref name="George Armstrong Custer csatáiról a Civil War Encyclopedia honlapján." /> Custer visszavonulása során McIntosh megtámadta a lázadókat, mire Custer azonnal visszafordult, hogy részt vehessen a csatában. Custer itt újra Stuart egységeivel találta magát szemben és a csata ismét döntetlenre állt. Ekkor az alig 100 méternyire lévő déli erők ellen rohamot indított, ami az uniós erők oldalára fordította a csata kimenetelét.<ref name="George Armstrong Custer csatáiról a Civil War Encyclopedia honlapján." />
 
[[1863]] szeptemberének közepén [[George G. Meade]] általános előrenyomulásba kezdett. [[szeptember 13.|Szeptember 13-án]] Custer tábornok vezette a Culpepper Court House elleni hadműveleteket. Itt ismét Stuarttal nézett szembe. Az összecsapás során Custert megsebesítette egy repesz. Mikor októberben felépült, Meade [[Rappahannock folyó]]hoz való visszavonulásában segédkezett, miután [[Abraham Lincoln|Lincoln]] két hadtestet visszavont a nyugatra való átcsoportosításuk céljából.<ref name="George Armstrong Custer csatáiról a Civil War Encyclopedia honlapján." />
 
==== 1864-ben ====
[[Fájl:Custer1864.jpg|thumb|right|px300|Custer az 1864-es tavaszi hadjárat elején.]]
 
[[1864]]. [[február 9.|február 9-én]] Custer összeházasodott Elizabeth „Libbie” Clift Baconnel a monroe-i presbiteriánus templomban. Ez nem volt egyszerű, mivel Libbie csak apja, Bacon bíró beleegyezésével akart megházasodni, a bíró azonban nehezen bocsátotta meg Custernak, hogy korábban csúnyán leittasodott és ennek sok szemtanúja volt. Innentől kezdve Custer nem fogyasztott alkoholt és mindent elkövetett, hogy hibáját helyrehozza. A harcok során kitűnt bátorságával és teljesítményével.<ref>Stephen E. {{refhely|Ambrose, Crazy Horse and Custer: The Parallel Lives of Two American Warriors/Chapter 10. War and love among the Americans/|183-185. oldal</ref>o.}} [[1863]] szeptemberében már nemzeti hősként kérte meg Libbie kezét, aki ekkor igent mondott. Mikor Custer végre felvetette a házasság ötletét Libbie apjának, a bíró áldását adta a frigyre.<ref>Stephen E. {{refhely|Ambrose, Crazy Horse and Custer: The Parallel Lives of Two American Warriors/Chapter 10. War and love among the Americans/|189-191. oldal</ref>o.}}
 
Mikor [[Ulysses S. Grant]]et kinevezték [[Egyesült Államok hadserege vezénylő tábornokának rövid időn belül [[Philip Sheridan]]nel váltotta fel Pleasontont. Sheridan főként a [[gyalogság]]nál szolgált, csak két hónapnyi lovassági tapasztalattal,<ref name="George Armstrong Custer csatáiról a Civil War Encyclopedia honlapján." /> amit a nyugati hadszíntéren szerzett. Grant szerette Sheridant tüzes, agresszív természete miatt. Ez a két dolog jellemezte Custert is, de úgy tűnt Granttal való kapcsolata nem volt felhőtlen. Mialatt Sheridan az [[1864]]-es [[Overland hadjárat]]ra készült, a lovasság parancsnoki szerkezete nagyot változott, de Custer a [[michigan]]i dandár parancsnoka maradt. Grant Sheridant a George Meade-del való összeveszés után Jeb Stuart lovasságának legyőzésére vezényelték.<ref name="George Armstrong Custer csatáiról a Civil War Encyclopedia honlapján." /> Az összecsapásra [[1864]]. [[május 11.|május 11-én]] a [[virginia]]i [[Yellow Tavern-i csata|Yellow Tavernnél]] került sor. Bár Sheridan több mint kétszer annyi katonával rendelkezett, de ennek ellenére sem tudta a déli védelmet megtörni. Custer egységének szárnytámadása sikereket ért el, és a roham visszaverése során Stuartot halálosan megsebesült.<ref name="George Armstrong Custer csatáiról a Civil War Encyclopedia honlapján." />
 
Mialatt a Potomac Hadsereg Lee elsáncolt [[Észak-Virginiai hadsereg]]ével állt harcban [[Cold Harbor]]nál, Sheridan és Custer nyugati irányba vonult a virginiai központi vasút elpusztítása céljából. A [[Trevilian Station-i csata]] rendkívül kellemetlenül alakult Custer számára. A harcok során sok katonát vesztett és a déliek győzelme során személyes ingóságait is elvesztette. A vereség után Sheridan visszatért Grant hadseregéhez, de innen nyugat felé vonult, amikor [[Jubal Anderson Early]] elkezdte fenyegetni [[Maryland]]et, [[Pennsylvania|Pennsylvaniát]] és [[Washington (főváros)|Washingtont]] a [[Shenandoah-völgy]]ben található bázisáról.<ref name="George Armstrong Custer csatáiról a Civil War Encyclopedia honlapján." />
 
[[Nathaniel P. Banks]] két évvel azelőtti helyzetével ellentétben Sheridan rendkívüli számbeli fölényben volt. Negyvenezer fős seregével Jubal Early tizenhétezer katonája állt szemben. Ennek ellenére Sheridan óvatos volt. A csatározások közben csapatait átirányította Winchesterből [[Harper's Ferry]]be a következő másfél hónapban. Ekkor Lee tábornok [[Richard H. Anderson|R. H. Anderson]] vezérőrnagyot hívta segítségül a [[Petersburg ostroma| petersburgi ostromvonal]] megerősítéséhez és így Early serege {{szám|12000}} főre zsugorodott. Végül [[Opequon Creek]]nél a [[harmadikHarmadik winchesteri csata]] során Custer egységei (és Sheridan lovasságának többsége) megfutamították [[Jubal Anderson Early|Jubal Early]] seregét.<ref name="George Armstrong Custer csatáiról a Civil War Encyclopedia honlapján." />
 
Custer Winchesterből déli irányba indult és bevonult [[Front Royal (Virginia)|Front Royal]]ba, ami a polgárháborús szolgálatának legvitathatóbb döntése volt. Itt hat embert gyilkoltak meg, a feltevések szerint azért, mivel nem sikerült információt nyerni a konföderációs [[John S. Mosby]] vezérőrnagy lovasságának hollétéről. Mikor ennek híre Mosby fülébe jutott, akkor ő azt feltételezte, hogy ennek hátterében Custer állt. Ettől fogva ezeket gyilkosságokat Custernek tulajdonították.<ref name="George Armstrong Custer csatáiról a Civil War Encyclopedia honlapján." /> Akár ő adta ki a parancsot, akár nem, a kivégzések végrehajtásánál jelen volt. Ezt követően a lázadók tőrbe csalták az egyik törzstisztet [[Dayton (Virginia)|Dayton]] mellett. Ekkor Sheridan parancsot adott Custernak az nyolc kilométeres körzetben található lakóépületek elpusztítására. Daytonba bevonulva Custer farmházakat gyújtatott fel, amik többségében a háborút ellenző [[mennoniták]] tulajdonában voltak. Sheridan azonban visszavonta parancsát, mielőtt Custer felégettette volna a városközpontot.<ref name="George Armstrong Custer csatáiról a Civil War Encyclopedia honlapján." />
 
[[1864]]. [[október 5.|október 5-én]] Sheridan a gyalogságát észak felé irányította és megparancsolta az ekkor már [[hadosztályparancsnok]] Custernak, hogy gyújtassa fel a házakat, a pajtákat és ölesse le az háziállatokat. Sheridan, talán a [[Front Royal-i incidens]]t követő felháborodás hatására, az emberek életét megkímélte. Grant vetett véget a gyújtogatásoknak, de ekkor már 400 négyzetmérföld lángokban állt.<ref name="George Armstrong Custer csatáiról a Civil War Encyclopedia honlapján." /> [[1864]]. [[október 19.|október 19-én]] Jubal Early az uniós csapatok mögé került és sikerült Phil Sheridant meglepnie. Custert kevéssé érintette a csata, azonban a 4 órakor megindult rohamban részt vett. Ez a tél elhozta Custer és Jubal Early utolsó összecsapását. A [[waynesborói ütközet]]ben Custer végső csapást mért Early seregére és így véget vetett a további harcoknak a Shenandoah-völgyben.<ref name="George Armstrong Custer csatáiról a Civil War Encyclopedia honlapján." />
 
==== 1865-ben ====
 
Ezután az [[Észak-Virginiai Hadsereg]] következett. [[1865]]. [[március 31.|március 31-én]] Custer, Sheridan és [[Wesley Merritt]] megtámadta [[George Pickett]]et Dinwiddie Court House-nál. Másnap Pickett ebédhez készülődött, mikor Sheridan lovassága [[Gouverneur K. Warren|G. K. Warren]] támogatása mellett lecsapott a déli csapatokra és 8000 hadifoglyot ejtett. [[Ulysses S. Grant]] [[április 2.|április 2-án]] általános előrenyomulást rendelt el, a szerinte túlságosan elnyújtott konföderációs arcvonal ellen és a jenkikPotomac hadsreg betörtekbetört a [[virginia]]i Pamplin Parkba. Lee aznap éjjel visszavonult és Custer üldözőbe vette. Lee gyorsan nyugat felé vette az irányt és megpróbált csapataival az [[Appomatox folyó]] túlsó oldalán maradni, távol az uniós lovasságtól.<ref name="George Armstrong Custer csatáiról a Civil War Encyclopedia honlapján." />
 
Mikor végül Lee átkelt az Appomatoxon, Custer ott termett és megpróbálta az átkelés ütemét lelassítani, hogy az uniós gyalogság beérje. Lee katonái éheztek és ellátmány híján voltak, így a déli tábornok kénytelen volt [[Lynchburg]]be sürgönyözni utánpótlásért, amit Appomattoxba kért. Lee-nek nem volt tudomása arról, hogy Sheridan hozzájutott az üzenethez. Percekkel később Custer már úton volt, hogy megszerezze a segélyszállítmányt, mielőtt az Appomatoxba ér. Amikor Lee az appomattoxi bírósághoz ért, katonákat küldött az utánpótlás biztosítására. Itt Custerral találták magukat szemben, de rövid harc után visszavonultak.<ref name="George Armstrong Custer csatáiról a Civil War Encyclopedia honlapján." />
==== Az amerikai polgárháború után ====
[[Fájl:Custer9.jpg|thumb|right|300px|Custer alezredes 1876-ban]]
A háború után [[Philip Sheridan]] tábornok oldalán [[Texas]]ba vezényelték, hogy ott a rendet helyreállítsa. Custer először örült a feladatnak. A [[louisiana]]i [[Alexandria (Louisiana)|Alexandriába]] érve egy önkéntes hadosztály irányításával bízták meg. Feladata a felszabadított rabszolgákkal való jó bánásmód felügyelete, a déli lázadók megbüntetése és saját csapatai visszafogása (a törvénytelenségek elkövetésétől) volt. A [[gyapot]]csempészek többször meg akarták vesztegetni, ő azonban ellenállt a kísértésnek. Legnagyobb problémáját saját csapatai jelentették. Az új, fegyelemhez nem szokott csapatok nem akartak résztvenni [[Texas]] megszállásában, hanem haza akartak menni. Ennek a hangulatnak a jegyében lázadás tört ki a [[2. Wisconsini Lovasezred]]ben, mely során a katonák és néhány fiatal tiszt a parancsnokok ellen fordultak. A másik probléma az volt, hogy a katonák a civil lakosságot megtámadták és fosztogatni kezdtek. Custer büntetésként a fosztogatók haját leborotváltatta és 25 korbácsütést méretett rájuk. Emellett egyre nagyobb problémát jelentett a dezertálások száma is. Custer legalább egy dezertőrt agyonlövetett, ami jelentősen lecsökkentette a dezertálók számát.<ref name="Stephen E. {{refhely|Ambrose, Crazy Horse and Custer: The Parallel Lives of Two American Warriors/Chapter 14. Custer come to the plains/|248-252. oldal">Stephen Eo. Ambrose, Crazy Horse and Custer: The Parallel Lives of Two American Warriors/Chapter 14. Custer come to the plains/248-252. oldal</ref>}}<ref name="Gerald F. Kreyche: The two faces of George Armstrong Custer című tanulmánya. 4.oldal">[http://findarticles.com/p/articles/mi_m1272/is_n2588_v122/ai_15282555/pg_4 Gerald F. Kreyche: The two faces of George Armstrong Custer című tanulmánya. 4.oldal]</ref>
[[Kép:Custerportrait.jpg|balra|bélyegkép|300px|Custer 1865 körül]]
Katonái egy része nem szerette keménysége miatt. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a nyugati parti seregek morálja olyan alacsony volt, hogy a dezertőrök száma elérte a seregek állományának a 30%-át, az öngyilkosságot elkövetők aránya pedig 8% volt. A dezertálások nagyrészt a katonák alulmotiváltságának voltak betudhatóak. Custer a fegyelem megszilárdítását és az irigyelt elit egység létrehozását keménységgel próbálta elérni. Ennek következtében kapcsolata későbbi közvetlen helyettesével, a szintén polgárháborús hős [[Marcus Reno]] őrnaggyal meglehetősen rossz volt.<ref name="Gerald F. Kreyche: The two faces of George Armstrong Custer című tanulmánya. 4.oldal" />
 
Bár Sheridan tábornok támogatta Custer tábornokká való végleges kinevezését, az nem valósult meg. Ebben szerepe volt politikai nézeteinek is. A radikális republikánusok támadták, mivel ugyan megváltoztatta a [[rabszolgaság]]gal kapcsolatos nézeteit, de a fekete lakosság [[szavazati jog]]át ellenezte. Tény azonban, hogy a feketék elleni előítélet az északi államok lakosságának többségét is jellemezte. A fosztogatókkal és dezertőrökkel való bánásmódja miatt a radikális republikánus sajtó azonnal támadni kezdte a „hazájukért harcoló hősök megkorbácsolásáért és agyonlövetéséért, miközben a hazaárulókat előnyben részesíti”.<ref name="Stephen E. {{refhely|Ambrose, Crazy Horse and Custer: The Parallel Lives of Two American Warriors/Chapter 14. Custer come to the plains/|248-252. oldal" />o.}}
 
[[1866]]. [[január 31.|január 31-én]] lejárt a tábornoki megbízatása, és századosi rendfokozatban szolgált tovább áprilisig. Szabadsága alatt a demokraták megkeresték és megcsillantották előtte a politikai pálya lehetőségét. Emellett a republikánusok is igényt tartottak volna szolgálataira.
Custer azonban ellenállt mindkét párt ajánlatának, mivel nem akarta feladni katonai pályáját. Nézetei alapján azonban részt vett a demokrata [[Andrew Johnson (politikus)|Andrew Johnson]] választási kampányában [[Ulysses S. Grant]] tábornokkal és [[David Farragut]] admirálissal együtt. A kampány teljes kudarcba fulladt, mivel az elnök siettette a korábbi konföderáció integrációját, ellenezte a fekete lakosság szavazati jogát és ennek következtében teljesen szembekerült a radikális republikánusokkal. Custer a látottak alapján elborzadt a politika világától és visszatért a katonai pályához.<ref>Stephen E. {{refhely|Ambrose, Crazy Horse and Custer: The Parallel Lives of Two American Warriors/Chapter 14|248-2520. Custer come to the plains/252-257o. oldal</ref>}}
 
==== A 7. lovasezred kötelékében ====
[[Fájl:Custer8.jpg|jobbra|230px|bélyegkép|Custer (fekvő alak) a katonái között 1862-ben.]]
[[1866]]. [[július 25.|július 25-én]] a kongresszus 4 újabb lovasezredet állított fel az indiánok által veszélyeztetett területek védelmére. [[1866]]. [[november 3.|november 3-án]] Custer csatlakozott a [[Fort Riley]]ban állomásozó 7. lovasezredhez és haláláig ebben az alakulatban szolgált alezredesi rendfokozatban. Közvetlen parancsnoka [[Andrew Johnson Smith]] lett. [[1867]]-ben első teendői egyike a katonazenekar megszervezése volt. Ennek során a [[Garry Owen]]t választotta ezred indulójának.<ref name="Custer életrajza a Dreamweaver Class Project, Northlake College honlapján." /><ref name="Custer a 7. lovasezred honlapján.">[http://www.7thcav.org/Regt_History.html Custer a 7. lovasezred honlapján.]</ref>
 
A [[Mississippi (folyó)|Mississippi folyó]] nyugati oldalán az indiánok egyre nagyobb problémát okoztak a nagyszámú betelepülőnek. Míg a liberálisabb keleti partiak egyfajta romantikával tekintettek az őslakosságra, addig a nyugatiak kihangsúlyozták a vadságukat és kegyetlenségüket.<ref name="Gerald F. Kreyche: The two faces of George Armstrong Custer című tanulmánya. 2.oldal">[http://findarticles.com/p/articles/mi_m1272/is_n2588_v122/ai_15282555/pg_2 Gerald F. Kreyche: The two faces of George Armstrong Custer című tanulmánya. 2.oldal]</ref> A fehérek válaszlépéseként az 1860-as és 70-es évek elhozták az indián háborúkat, melyek rövid összecsapások sorozatából álltak. A hadseregnek nem volt könnyű dolga: a kormánytól gyakran egymásnak ellentmondó utasításokat kapott, az ellátmány rossz minőségű volt és az utánpótlással együtt akadozott. Ez is az egyik fő oka volt a dezertálásoknak. A hadsereg parancsnokának, Sherman tábornoknak a hozzáállását az indiánok elleni kemény fellépés szándéka jellemezte. Sherman mindenképp revansot akart venni a [[Fetterman-incidens]]ért, mely során az indiánok lemészárolták a katonáit. Az általa indított hadjáratot azonban semmi sem indokolta, mivel ebben az időszakban viszonylagos béke uralkodott a fehérek és az indiánok között.<ref name="Custer a 7. lovasezred honlapján." /><ref>Stephen E. {{refhely|Ambrose, Crazy Horse and Custer: The Parallel Lives of Two American Warriors/Chapter 14. Custer come to the plains/|260-261 o. oldal</ref>}}
 
[[1867]] márciusában a [[7. lovasezred]] Hancock tábornok vezetése alatt a [[kansas]]i [[Fort Larned]]hez vonult, ahol 6 gyalogszázad csatlakozott hozzá. Összlétszámuk meghaladta az 1400 főt. Áprilisban Custerék a [[csejennek|csejenn]] indiánok néhány vezetőjével tárgyaltak, azonban az indiánok támadástól tartva az éjszaka folyamán elmenekültek. A 7. lovasezrednek jutott a feladat, hogy felkutassa őket. Ennek során történt, hogy Custer meglátott egy [[bölény]]t és üldözőbe vette. Baleset következtében azonban lelőtte saját lovát és csakúgy, mint a saját felderítői, ő is eltévedt a síkságon. Csapataihoz való csatlakozása után Custer megtalálta a közelben található felégetett postakocsi-állomást. [[Winfield Scott Hancock|Hancock]] válaszul felégette az indiánok által hátrahagyott tábort. [[1867]]. [[május 2.|május 2-án]] Custer csapatai [[Fort Hays]]be értek, ahol friss lovakat és ellátmányt akartak felvenni, azonban ezek hiánya miatt mozdulatlanságra voltak kárhoztatva. Időközben Hancock ultimátumot adott a [[kajovák|kajova]] és [[arapahók|arapaho]] főnököknek. [[Satanta]] kajova főnök ekkor békevágyáról tett tanúbizonyságot. Ennek ellenére a [[kajovák]], az [[arapahók]], a déli [[oglalák]] és a déli [[csejennek]] postakocsi állomásokat, vasúti szerelvényeket és vasútépítő munkásokat támadtak meg, a kansasi [[Fort Wallace]]-t pedig ostrom alá vették.<ref name="Custer a 7. lovasezred honlapján." /><ref>Stephen E. {{refhely|Ambrose, Crazy Horse and Custer: The Parallel Lives of Two American Warriors/Chapter 14. Custer come to the plains/|263-269 o. oldal</ref>}}
 
A fenti körülmények, a rossz ellátás és a tétlenség hatására Custer katonái kisebb csapatokban elkezdtek dezertálni. A 7. lovasezred [[1866]]. [[október 1.]] és [[1867]]. [[október 1.]] között 512 főt vesztett a dezertálások következtében. Az újoncok többsége még lovagolni sem tudott. További tényező volt, hogy sokan csak ingyenes kelet-nyugat utazásra használták a hadsereget és az aranymezőkön látták további boldogulásukat. Az áldatlan állapotok Custer moráljára is rendkívül negatív hatással voltak. Ekkor kérte feleségét, hogy csatlakozzon hozzá. Libbie jelenléte magához térítette. A kampány folytatása után Custer csapatai csak kisebb, őket folyamatosan támadó egységekkel találkoztak. Az időközben kitört [[kolera]]járvány alatt hiába próbálta felvenni a kapcsolatot Libbie-vel. Ennek hatására elhagyta az egységét és [[Fort Riley]]ba távozott, hogy ott megbizonyosodjon róla, az asszony jól van.<ref name="Custer a 7. lovasezred honlapján." /><ref>Stephen E. {{refhely|Ambrose, Crazy Horse and Custer: The Parallel Lives of Two American Warriors/Chapter 14. Custer come to the plains/|270-271. oldal</ref>o.}}
 
Custert itt azonnal vád alá helyezték azzal, hogy engedély nélkül elhagyta szolgálati helyét és dezertőröket lövetett agyon hadbírósági eljárás nélkül. Az utóbbi vádpontot ellenségei közbenjárására adták hozzá az eljáráshoz. [[1867]]. [[szeptember 15.|szeptember 15-én]] a hadbíróság mindkét vádpontban bűnösnek találta és egy évre felfüggesztették rendfokozatát és szolgálati illetményét.<ref name="Custer életrajza a Dreamweaver Class Project, Northlake College honlapján." /><ref name="Custer a 7. lovasezred honlapján." /><ref name="Gerald F. Kreyche: The two faces of George Armstrong Custer című tanulmánya. 3.oldal">[http://findarticles.com/p/articles/mi_m1272/is_n2588_v122/ai_15282555/pg_3 Gerald F. Kreyche: The two faces of George Armstrong Custer című tanulmánya. 3.oldal]</ref><ref>Stephen E. {{refhely|Ambrose, Crazy Horse and Custer: The Parallel Lives of Two American Warriors/Chapter 15. A Summer on the plains/|300-301. oldal</ref>o.}}
 
==== A washitai csata ====
[[Fájl:Washitai csata.jpg|thumb|right|px300|A washitai csata. Illusztráció a korabeli sajtóból (1868).]]
 
[[1868]]. [[szeptember 24.|szeptember 24-én]] Custert soronkívülsoron kívül visszahelyezték a szolgálati kötelékbe és [[Bluff Creek]]-nél csatlakozott az egységéhez. Itt az [[indiánok]] támadást intéztek ellenük. Custer a megfutamodó indiánok üldözésébe fogott, azonban felkutatásuk sikertelensége miatt visszatért [[Bluff Creek]]be. Ezt követően Philip Sheridan tábornokkal közös téli hadjáratot terveztek, ismervén az indiánok sebezhetőségét és helyhez kötöttségét a téli hónapok alatt. A terv alapján a csapatokat három részre osztották. [[Andrew W. Evans]] ezredes a [[3. lovasezred]] 6 egységével és a [[37. gyalogezred]]del a [[Dél-kanadai folyó]] mentén haladt. A második oszlop az [[5. lovasezred]] 7 egységével [[Eugene A. Carr]] őrnagy parancsnoksága alatt, a [[colorado]]i [[Fort Lyon]]-tól délkeleti irányban csatlakozott [[William H. Penrose]] százados 5 lovas egységéhez. Együttesen felderítéseket végeztek az [[Antilop hegy]]nél a [[Kanadai folyó]] északi ága mentén. A harmadik oszlop Sully tábornok és Custer parancsnoksága alatt [[Fort Dodge]]-ból indult útnak. Ennek az oszlopnak az élére Custer és a [[7. lovasezred]] került. A csapat, mely a 7. lovasezred 11 egységéből és a 3. gyalogezred 5 századából állt, déli irányba indult, hogy felvegye a harcot az indiánokkal. Az erős [[hóvihar]]ban eljutottak a [[Washita folyó]] melletti [[csejennek|csejenn]] táborhoz, melynek vezetője [[Fekete Üst]] volt. A tábort indián felderítők segítségével találták meg [[1868]]. [[november 26.|november 26-án]], éjfél körül. A rossz látási viszonyok miatt csak azt észlelték, hogy egy nagyobb indián településre akadtak. Custer a csapatait négy kisebb egységre osztotta, melyek különböző irányból támadtak volna napfelkeltekor.<ref>Stephen E. {{refhely|Ambrose,|316 Crazy Horse and Custer: The Parallel Lives of Two American Warriors/Chapter 16o. The treaty of 1868 and the battle of Washita/316. oldal</ref>}} Ez rendkívüli vakmerőség volt, mivel Custernak fogalma sem volt a tábor pontos hollétéről, illetve az indiánok számáról. Sheridan és Sherman Custerral kapcsolatos terve bevált. Olyan bizonyítási vágy volt Custerban, hogy meghalt volna, csak hogy a jó hírnevét helyreállítsa.<ref>Stephen E. Ambrose, Crazy Horse and Custer: The Parallel Lives of Two American Warriors/Chapter 16. The treaty of 1868 and the battle of Washita/317. oldal</ref> Az itt [[1868]]. [[november 27.|november 27-én]] bekövetkező ütközet neve hivatalosan [[washitai csata]]ként maradt az utókorra, egyes vélemények szerint a washitai mészárlás kifejezés illene rá.<ref name="Custer a 7. lovasezred honlapján." />
 
A napfeltekor bekövetkező támadáskor Custernak elsőre sikerült ellenőrzése alá vonnia a tábort. Egyenlőtlen harc kezdődött a meglepett indiánok és az évek óta harcolni vágyó katonák között, akik mindenre lőttek, ami mozgott. A harcban részt vettek nők és 10 év körüli gyerekek is, akik az ütközet során életüket vesztették. Tény, hogy az indián háborúk során sok indián asszony és tizenéves gyerek ugyanolyan keményen harcolt, mint a férfiak. [[George Grinnell]] indiánoktól szerzett információja szerint a nők és gyermekek döntő többségét menekülés közben mészárolták le. Egy órán belül az indiánok ellenállása gyakorlatilag megtört.<ref>Stephen E. {{refhely|Ambrose, Crazy Horse and Custer: The Parallel Lives of Two American Warriors/Chapter 16. The treaty of 1868 and the battle of Washita/|317-318. oldal</ref><ref>Stephen Eo. }}{{refhely|Ambrose, Crazy Horse and|4. Custerfejezet: The Parallel Lives of Two American Warriors/Chapter 4. Curly's vision-ben (Szószó van benneesik a fiatal indián harcosokról)</ref>.}}
 
A csatában részt vevő személyek és az áldozatok számát tekintve rendkívül ellentmondó adatok kerültek napvilágra. Ezek közül több beszámoló, többek között Custer jelentései is 100 feletti indián áldozatot említenek meg.<ref>[http://www.1st-hand-history.org/Exdocs/Exdoc18/album1.html U.S. Senate 1869 Custer első jelentése;27-29. oldal][http://www.1st-hand-history.org/Congress/hd240/ALBUM4.HTML U.S. House of Representatives 1870 Custer második jelentése;162-165. oldal]</ref> Ezzel gyakorlatilag megegyezik Stephen E. Ambrose amerikai történész véleménye is. Az ütközet során Custer 1 főt vesztett, 13 fő pedig megsebesült.<ref name="Stephen E. {{refhely|Ambrose, Crazy Horse and Custer: The Parallel Lives of Two American Warriors/Chapter 16. The treaty of 1868 and the battle of Washita/|318. oldal">Stephen Eo. Ambrose, Crazy Horse and Custer: The Parallel Lives of Two American Warriors/Chapter 16. The treaty of 1868 and the battle of Washita/318. oldal</ref>}}
 
A csata helyszínén körülbelül 900 indián lovat találtak. A sátrak átvizsgálása során bizonyságot nyertek arra vonatkozóan, hogy az indiánok valóban részt vettek [[kansas]]i rablóportyákon. A [[csejennek]] a támadás pillanatában kivégezték a fogságukban tartott két fehér személyt. Jelenlétükről Custernak nem volt előzetes tudomása. Csapatai 53 nőt és gyermeket ejtettek foglyul. A csatározás során Custer tudtán kívül [[Joel Elliot]] őrnagy egy kisebb egységgel a menekülő indiánok üldözésére indult felderítők kiküldésének mellőzésével. Gyakori tévhit, hogy Elliot az üldözést Custer engedélyével hajtotta végre. Ennek következménye az lett, hogy a katonái egy a közelben lévő, déli síksági indián táborba lovagoltak be. Custer időközben megtudta, hogy a békés [[Fekete Üst]] táborán ütöttek rajta és egy hatalmas indián táborhalmaz szélén vannak. Az információszerzés során az elsők között áldozatul eső Fekete Üst nővére megpróbálta Custert (a tudtán kívül) egy 17 éves indián lánnyal összeházasítani. Ezt megakadályozandó, Custer gyorsan elhagyta a sátrat. A lányt [[Monászetá]]nak hívták. Gyermekét, melyet januárban szült, gyakran és tévesen Custer gyermekének tartják.<ref>Stephen E. {{refhely|Ambrose, Crazy Horse and Custer: The Parallel Lives of Two American Warriors/Chapter 16|324. The treaty of 1868 and the battle of Washita/324o. oldal</ref>}} A déli órákban egyre nagyobb számban érkeztek harcosok a többi, Custer támadásától nem érintett indián táborból és lőni kezdtek Custer egységeire.<ref name="Stephen E. {{refhely|Ambrose, Crazy Horse and Custer: The Parallel Lives of Two American Warriors/Chapter 16|318. The treaty of 1868 and the battle of Washita/318o. oldal" />}}
 
A katonák válaszul gyorsan védekező pozíciót vettek fel és Custer a visszavonulás mellett döntött. Hancock példáját követve felégette a tábort és megsemmisítette az itt található húst, [[bölény]]bőrt és egyéb felszerelési tárgyakat. Az indián lovak féltek a fehér embertől és nem lehetett őket engedelmességre bírni. Mivel a lovak lelassították volna a visszavonulást és elterelésük az indiánok még erőteljesebb üldözését vonta volna maga után, Custer nehéz szívvel agyonlövette a lovakat. A foglyul ejtett indiánok ezt megelőzően választhattak maguknak a lovakból.<ref>Stephen E. {{refhely|Ambrose, Crazy Horse and Custer: The Parallel Lives of Two American Warriors/Chapter 16|319. The treaty of 1868 and the battle of Washita/319o. oldal</ref>}} Custer az utánpótlásának megvédése céljából úgy tért vissza szolgálati helyére, hogy meg sem próbálta Elliotékat felkutatni. Sorsuk két héten keresztül kétséges volt, amikor végül megtalálták a maradványaikat. A [[washitai csata]] rögtön vitákat váltott ki. A katonai vezetők Sheridannel az élen üdvözölték Custer sikerét. A keleti humanitáriánusok azonban azzal támadták, hogy Fekete Üst a béke híve volt, ami feltétlenül igaz volt. Az is tény azonban, hogy az indián táborban bújtak meg a kansasi rablásokban résztvevő, zömében fiatal harcosok. A törzsfőnökök emellett nem rendelkeztek abszolút hatalommal, így ezen harcosoknak a fehérek részére való kiadását sem tudták volna parancsba adni. Ezáltal a tárgyalásos megoldás kizárását sokan jogosnak tartották. A felderítés elmaradását azzal magyarázták, hogy az indiánok megint elmenekültek volna, mint oly sokszor ezt megelőzően. A 7. lovasezred tisztjei szintén megosztottak voltak Custer megítélését illetően. Többen kifogásolták Elliot és 19 katonájának magára hagyását. Az is kérdéses volt, hogy az indiánok száma indokolttá tette-e a visszavonulását. A fehér felderítők és tisztek gyakran túlbecsülték az indián erők nagyságát. A tábor felégetésénél és a lovak lelövetésénél Custer kétségkívül Sheridan parancsainak megfelelően járt el. Fekete Üst táborának felégetése és „eltávolítása” jellemző példája volt a „haladás” útjában lévő indiánokkal szemben alkalmazott amerikai politikának. [[Denver (Colorado)|Denver]] városában is voltak bűnözők, azt mégsem égettették fel katonákkal. Emellett azonban az is túlzás, hogy az indiánokat az amerikai kormányzat kimondottan ki akarta volna irtani.<ref>Stephen E. {{refhely|Ambrose, Crazy Horse and Custer: The Parallel Lives of Two American Warriors/Chapter 16. The treaty of 1868 and the battle of Washita/|320-322, 324. oldal</ref>o.}} Custert mindenesetre nem büntették meg a felettesei.<ref name="Custer életrajza a Dreamweaver Class Project, Northlake College honlapján." /><ref name="Gerald F. Kreyche: The two faces of George Armstrong Custer című tanulmánya. 3.oldal" />
 
==== A Little Bighorn-i csatához vezető út ====
A [[Little Bighorn-i csata]] két kultúra összecsapásának a csúcspontját jelentette az 1870-es években az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államok]] nyugati területein, a bennszülött indiánokét és a főleg [[Európa|Európából]] érkezett telepesekét. [[1876]] tavaszán [[John Gibbon]] és [[George Crook]] tábornokok hadjáratot terveztek a lakota sziúk ellen. Custer ezt kis híján elmulasztotta [[Washington (főváros)|washingtoni látogatása]] és az ezt követő események miatt. De az időjárásnak köszönhetően a hadjáratot elhalasztották és így Custer még időben eljutott az Abraham Lincoln erődbe, hogy a különítmény egy részének irányítását átvegye.<ref name="A Little Bighorn-i csata a Dreamweaver Class Project, Northlake College honlapján.">[http://www.jalapenocafe.com/portfolio/fame_fortune/battle.html A Little Bighorn-i csata a Dreamweaver Class Project, Northlake College honlapján.]</ref>
 
Az eredeti terv szerint három részből állt volna a seregük, Crook, Gibbon és Custer irányítása alatt. Feladatuk az lett volna, hogy a [[csejennek|csejenn]] és [[lakoták|lakota]] [[sziúk|sziú]] lakosság nagy részét bekerítsék és megsemmisítő vereséget mérjenek rájuk. Custer azonban a paranccsal ellentétben gyorsabban nyomult előre, mint kellett volna és [[1876]]. [[június 25.|június 25-én]] egy, az általa [[indiánok|indián]] falunak hitt terület közelébe ért. Gibbon [[gyalogság]]a jóval lemaradt mögötte. Custer nem tudta, hogy [[Őrült Ló]] és harcosai visszafordulásra bírták Crook tábornokot [[Rosebud Creek]]nél. Ennek ellenére, mivel Custer biztosra vette, hogy dicsőséges győzelmet arat, azonnali támadást rendelt el az indián tábor ellen.<ref name="A Little Bighorn-i csata a Dreamweaver Class Project, Northlake College honlapján." /> Emellett jelentős szerepe volt a gyors támadásban, hogy minden jel szerint az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államok]] elnöki címére pályázott, a demokratákkal való tárgyalások után. Az idő pedig sürgette.<ref>Stephen E. {{refhely|Ambrose, Crazy Horse and Custer: The Parallel Lives of Two American Warriors/Chapter 20|406. Politics:Red and white/406o. oldal</ref>}}
 
Custer pontosan azt tette, amire az indiánok (akik felderítőik révén ismerték Custer erőinek nagyságát és pozícióját) számítottak. Végzetes hibát követett el azzal, hogy alábecsülte az indiánok képességeit. Háromfelé osztotta csapatát, melyet rajta kívül [[Marcus Reno]] őrnagy és [[Frederick Benteen]] százados vezetett. Benteen egységei a balszárnyon, Reno erői középen, a Custer vezette egységek (egy lőszerszállító egységgel együtt) pedig a jobbszárnyon helyezkedtek el. Ettől a taktikától azt remélte, hogy kevesebb indián tud majd a csata során elmenekülni.<ref>Stephen E. {{refhely|Ambrose, Crazy Horse and Custer: The Parallel Lives of Two American Warriors/Chapter 22|436. The battle of the Little Bighorn/436o. oldal</ref>}} Csapataival egy nemrég elhagyott táborra talált, mely azt a benyomást keltette benne, hogy az indiánok menekülnek előle. Az ekkor kiküldött felületes felderítő megerősítette ebben a hitében. A jelenlegi, új tábort nem láthatta a terepviszonyoknak és saját pozíciójának köszönhetően. Benteent ekkor déli irányba irányította. Ezt követően segédtisztjén keresztül elrendelte Renónak a támadás megkezdését. Custer közben északi irányba vonult csapataival, hogy az indiánok feltételezett menekülési útvonalát elvágja. Mikor Reno megpillantotta a sátrakat támadás helyett távolról, eredménytelenül lövette a tábort. Kritikus pillanat következett. Őrült Ló csak nagy nehézségek árán tudta visszatartani harcosait.<ref>Stephen E. {{refhely|Ambrose, Crazy Horse and Custer: The Parallel Lives of Two American Warriors/Chapter 22|437. The battle of the Little Bighorn/437o. oldal</ref>}}
 
Reno akciójával egyidőben Custer megpillantotta a tábor egy részét. Rájött, hogy korábbi feltételezése hibás volt és futárt küldött Benteen egységeihez.<ref>Stephen E. {{refhely|Ambrose, Crazy Horse and Custer: The Parallel Lives of Two American Warriors/Chapter 22|438. The battle of the Little Bighorn/438o. oldal</ref>}} Custer felbukkanó egységeit megpillantva Őrült Lóban felötlött, hogy Custer erőit oldalba támadja. Ehhez csak Reno egységeit kellett kikapcsolnia a harcokból. A Reno vezette egység azonban nem támadott, mivel túlságosan kimerült volt a többnapos erőltetett menettől. Egy fő elvesztése után pedig Reno visszavonulást rendelt el. Eközben indián felderítőjét, [[Véres Kés]]t végzetes találat érte. Az ezt követő, hegyfokra történő visszavonulásból azonban pánikszerű menekülés lett jelentős számú fehér áldozattal.<ref>Stephen E. {{refhely|Ambrose, Crazy Horse and Custer: The Parallel Lives of Two American Warriors/Chapter 22|439. The battle of the Little Bighorn/439o. oldal</ref>}} Közben Custer északi irányban nyomult előre csapataival. Őrült Ló pedig rohamtempóban próbált a Custeren túljutni, hogy oldalba és hátba tudja támadni. Custer további előrenyomulását azonban mintegy 1500 hunkpapa indián állította meg Epe vezetésével. Az indiánok kemény támadást indítottak ellenük. Custer rájött, hogy a túlélés egyetlen módja a hegyfok csúcsára való feljutás, védelemi állások kiépítése és annak tartása az erősítés megérkeztéig. Gibbon erősítést jelentő csapatait másnapra várták. A hegyfokra felhúzódva azonban szembetalálták magukat Őrült Ló csapataival. Az ekkor már kevesebb mint 225 katonának nem volt esélye a többszörös túlerő ellen.<ref>Stephen E. {{refhely|Ambrose, Crazy Horse and Custer: The Parallel Lives of Two American Warriors/Chapter 22. The battle of the Little Bighorn/|440-441. oldal</ref>o.}}
 
A Little Bighorn-i csata az [[Egyesült Államok Hadserege|Egyesült Államok Hadseregének]] egyik legnagyobb veresége lett. Becslések szerint a 2000<ref name="Little Bighorn Battlefield National Monument:The Battle of Little Bighorn">[http://www.nps.gov/archive/libi/battle.html Little Bighorn Battlefield National Monument:The Battle of Little Bighorn]</ref>
-5000<ref name="Custer a 7. lovasezred honlapján." /> fő [[lakoták|lakota]] [[sziúk|sziú]], [[csejennek|csejenn]] és [[arapahók|arapaho]] harcos nekiszorította a Custer vezette egységet a Little Bighornnal párhuzamos hosszú, poros hegyhátnak. Itt az indiánok körbevették őket és a csata során, mely körülbelül 20 percig tartott, az összes katonát megölték, Tom és Boston Custert, Autie Reedet is beleértve. Az elesett amerikai katonák száma összesen a többi egységet is beleértve hivatalosan 268 fő volt.<ref name="Custer a 7. lovasezred honlapján." /><ref name="A Little Bighorn-i csata a Dreamweaver Class Project, Northlake College honlapján." /><ref name="Little Bighorn Battlefield National Monument:The Battle of Little Bighorn" /><ref>Stephen E. {{refhely|Ambrose, Crazy Horse and Custer: The Parallel Lives of Two American Warriors/Chapter 22|443. The battle of the Little Bighorn/443o. oldal</ref>}}
 
A csatát követően az indiánok levetkőztették a holttesteket és az összes egyenruhás katonát megcsonkították, mivel hitük szerint a megcsonkítottak lelke a földön ragad az örökkévalóságig.
Bár Custert is levetkőztették, őt nem csonkították meg. Egyesek szerint azért nem skalpolták meg, mivel a csatára rövidre vágatta a haját és így nem volt elég haja trófeának. A kék egyenruha helyett szarvasbőr öltözéket viselt és az indiánok egy része azt hitte, hogy nem is volt katona.<ref name="A Little Bighorn-i csata a Dreamweaver Class Project, Northlake College honlapján." /> [[Sárga Ló]] elismerően nyilatkozott Custer csata során tanúsított magatartásáról. [[Ülő Bika]] beszámolója szerint Custer felszabadultan nevetett, mielőtt elesett, és az utolsó töltényig harcolt.<ref>Stephen E. {{refhely|Ambrose, Crazy Horse and Custer: The Parallel Lives of Two American Warriors/Chapter 22. The battle of the Little Bighorn/|442-443. oldal</ref>o.}}
 
A csata rövid elemzésekor Custer a következő hibákat vétette:
* Túl sokat várt el katonáitól és korán támadott. Az indiánok is elismerték, hogy mind a lovak, mind a katonák lába remegett a kimerültségtől. Emellett a csata idején forróság volt.
* Nem ismerte ellenfelei erejét és pozícióját. Emellett elvesztette a meglepetés előnyét, mivel az indiánok többet tudtak róla, mint ő az indiánokról.
* Nem sikerült elérnie a hegyhát csúcsát. Itt azonban kiemelhetjük [[Őrült Ló]] zsenialitását. A siker nem jöhetett volna létre nélküle. Jó időzítése, a fehérektől ellesett taktika és a fiatal, fegyelmezetlen harcosok sikeres megfegyelmezése a meglepetés erejével hatott.<ref>Stephen E. {{refhely|Ambrose, Crazy Horse and Custer: The Parallel Lives of Two American Warriors/Chapter 22. The battle of the Little Bighorn/|444-445. oldal</ref>o.}}
 
Custert a csatatéren temették el [[1876]]. [[június 28.|június 28-án]]. [[1877]] júliusában holttestét kihantolták és a [[West Point|West Point-i katonai akadémia]] melletti temetőben helyezték végső nyugalomra.<ref name="A Little Bighorn-i csata a Dreamweaver Class Project, Northlake College honlapján." />
=== Stephen Ambrose amerikai történész Custerról ===
 
Stephen Ambrose amerikai történésztől a következőket tudhatjuk meg róla: Custer nem fogyasztott alkoholt, szerette a lovakat, a lovaglást és a harc az életeleme volt. Szeretett vadászni. Bátor, sokszor vakmerő viselkedés jellemezte, emellett született katonai vezető volt. Az első volt a támadáskor, a rohamok során és az utolsó, mikor visszavonulásról volt szó. Boldog gyermekkora volt. Karrierje csúcsán megaláztatás és büntetés érte, mivel (a szabályok megszegésével) a szeretett nővel kívánt több időt tölteni. Ezt követően rövid időn belül visszavette a korábbi vezető szerepét. Ezek jellemezték többek között ellenfelét, [[Őrült Ló|Őrült Lovat]] is.<ref>Stephen E. {{refhely|Ambrose, Crazy Horse and Custer: The Parallel Lives of Two American Warriors/Introduction</ref>|Bevezető}} Custer hihetetlenül jó erőnlétben volt és szinte soha nem volt beteg. Vakmerősége nem párosult halálvággyal. Politikai nézetei mellett szilárdan kitartott. Öltözködése a polgárháború során rendkivül slampos, különc volt.<ref>Stephen E. {{refhely|Ambrose, Crazy Horse and Custer: The Parallel Lives of Two American Warriors/Chapter 10. War and love among the Americans/|174-175. oldal</ref>o.}} A táborban nem tagadta meg kiváltságait és előjogait, de hadjárat közben gyakran 3-4 napon keresztül gyakorlatilag semmit nem evett, nem aludt.<ref>Stephen E. {{refhely|Ambrose, Crazy Horse and Custer: The Parallel Lives of Two American Warriors/Chapter 10. War and love among the Americans/|177-178. oldal"</ref>o.}} Kora felfogása szerint a legvéresebb csata győztese volt a legnagyobb hős. Ennél fogva nem törődtek vele, hogy hány embert veszítenek majd a csatában. Kétségtelen, hogy sokszor Custer produkálta a legnagyobb veszteséglistákat.<ref>Stephen E. {{refhely|Ambrose, Crazy Horse and Custer: The Parallel Lives of Two American Warriors/Chapter 10. War and love among the Americans/|195-196. oldal</ref>o.}} Emellett ő volt az egyik legromantikusabb polgárháborús alak, mint azt 1862 elején is bizonyította katonái temetésekor.<ref>Stephen E. {{refhely|Ambrose, Crazy Horse and Custer: The Parallel Lives of Two American Warriors/Chapter 10|177. War and love among the Americans/177o. oldal</ref>}}
 
== Főbb csatái vázlatosan ==
* [http://digicoll.library.wisc.edu/cgi-bin/History/History-idx?id=History.Finerty John Frederick Finerty, War-path and bivouac : or, The conquest of the Sioux : a narrative of stirring personal experiences and adventures in the Big Horn and Yellowstone expedition of 1876, and in the campaign on the British border, in 1879 Chicago: Donohue Brothers, 1890]
 
==Megjegyzése==
== Jegyzetek és források ==
{{megjegyzések}}
=== Jegyzetek ===
 
== Jegyzetek és források ==
{{források}}
 
=== Források ===
*{{hely|Ambrose}}{{cite book| last=Ambrose| first=Stephen E.| title=Crazy Horse and Custer: The Parallel Lives of Two American Warriors| publisher=Pocket Books| year=2003| id=ISBN 0-7434-6864-3| language=angol}}
* [http://blueandgraytrail.com/event/George_Armstrong_Custer Civil War Encyclopedia]