„Marmolada” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
58. sor:
A „szikla és jég között” ''(„in Fels und Eis”)'' helytálló katonáknak nemcsak az ellenséggel, hanem a kegyetlen magashegyi természeti körülményekkel is küzdeniük kellett.<ref>[http://www.dolomitiportavescovo.it/de/sport/ambiente/una-citt-di-ghiaccio-nella-marmolada/ A jégbe vágott város a Marmolada-gleccserben] (dolomitiportavescovo.it]</ref> A hideg, a hóviharok, jég- és sziklaomlások szedték áldozataikat. [[1916]]. [[december 13.|december 13-án]] a Fedaia-hágótól nyugatra, a Gran Poz alatt beszállásolt osztrák–magyar utánpótlás táborát betemette egy vizes hólavina, 300 katona vesztette életét. A hegyi háború a Dolomitokban [[1917]] október végéig tartott, amikor az [[Isonzói csaták|isonzói fronton]] kivívott [[caporettói áttörés]] sikere nyomán a [[Tirol]]–[[Trento autonóm megye|Trentino]]–[[Karni-Alpok|Kárni-Alpok]] frontvonalon álló olasz erőket (Gaetano Giardino tábornok 4. olasz hadseregét) bekerítés veszélye fenyegette, ezért az olasz csapatokat visszavonták a [[Piave]] folyó mögé. A havasokra ismét csend borult. Egy évvel később, [[1918]] október végén az osztrák–magyar haderő ereje végére jutott, az [[1919]]-es [[Saint-germaini békeszerződés (1919)|Saint-germaini békeszerződés]] értelmében [[Tirol]] déli fele és a teljes [[Trento autonóm megye|Trentino]] is az [[Olasz Királyság]]hoz került.
=== Úttörő hegymászások a világháborúk után ===
[[1929]]. szeptember 8–9 között [[Luigi Micheluzzi]], Roberto Perathoner és Demetrio Christomannos megmászták [[Punta Penia]] déli tornyának falát (VI. nehézségi fok). Csupán egy [[kender]]kötelet használtak és mindössze hét kampót vertek be. A kor technikájával ez a mászás kiemelkedő jelentőségű eseménynek számít az alpinizmus történetében. Későbbi mászók (Fritz Kasparek, Hans Steger) az utat szintén rendkívüli nehézségűnek írták le. A déli falat a két világháború között mindössze hét alkalommal tudták megmászni. [[1936]]-ban Gino Soldà és Umberto Conforto sikerrel megmászták a [[Punta Penia]] délnyugati falát (VI+ fokozat), ugyanebben az évben Batista Vinatzer és Ettore Castiglioni leküzdötték a [[Punta Rocca]] déli falát (VI+). Vinatzer útvonala sokáig a Dolomitok legnehezebb mászóútjának számított.
| |||