Wikipédia

„Maxentius római császár” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
40. sor:
Amikor a hír elérte a fővárost, hogy a császárok a római lakosságot is meg akarják adóztatni, megszüntetve ezzel a régi főváros kiváltságát, illetve, hogy a még mindig Rómában állomásozó [[pretoriánus gárda]] maradékát is fel akarják számolni, akkor lázadás tört ki. A város helyőrségének parancsnokai ([[Zószimosz (epigrammaköltő)|Zószimusz]] szerint Marcellianus, Marcellus és Lucianus) Maxentiushoz fordultak segítségül, hogy fogadja el a császári címet, mert valószínűleg arra számítottak, hogy Constantinushoz hasonlóan, Maxentiustól sem merik megvonni utólag ezt a címet. Maxentius elfogadta a címet és támogatást ígért a csapatoknak, majd [[306]]. [[október 28.|október 28-án]] nyilvánosan is császárnak, illetve ''princeps''nek kiáltották ki. A hatalomátvétel nyilvánvalóan vérontás nélkül ment végbe (Zosimus csak egyetlen áldozatról számol be). Róma prefektusa átállt Maxentius oldalára, és megtarthatta hivatalát. A lázadók megkeresték a már visszavonult Maximianust is birtokán, de ő ekkor még visszautasította az együttműködést és a visszatérést a hatalomba.
 
Maxentiusnak sikerült elismertetnie uralmát [[Olaszország történelme|Itália]] középső és déli részein, [[Korzika]] szigetén, [[Szardínia (sziget)|Szardínián]] és [[Szicília|Szicíliában]], valamint az afrikai provinciákban. Itália északi része továbbra is a nyugati részek augustusa, [[Flavius Valerius Severus római császár|Severus]] uralma alatt maradt, aki [[Milánó|Mediolanumban]] tartotta székhelyét.
 
Maxentius először tartózkodott attól, hogy magát augustusnak vagy caesarnak nevezze, és ezért a ''princeps invictus'' címet vette fel. Tette ezt annak reményében, hogy ezáltal később hivatalos elismerést is kaphat [[Caius Galerius Valerius Maximianus római császár|Galerius]]tól a hatalomátvétel törvényesítésére, aki azonban megtagadta tőle ezt. Eltekintve attól a kérdéstől, hogy ebben a lépésben mennyire játszott esetleg szerepet Galerius Maxentiusszal szembeni ellenszenve, Galerius ezzel meg akarta akadályozni azt is, hogy Constantinus és Maxentius példáját követve mások is császárrá kiáltsák ki magukat, és a birodalom szétessen. Constantinus szilárdan uralta az apjától örökölt területeket, és ebben egy erős hadseregre támaszkodhatott, ezért Galerius úgy tett, mintha törvényes trónöröklésről lett volna szó, de nem ez volt a helyzet Maxentiusszal: ő már az ötödik uralkodó lett volna a birodalomban és csak néhány egység tartozott a parancsnoksága alá. Galerius úgy látta, hogy nem lenne túl nehéz elfojtani a lázadást, és megszüntetni a trónbitorlást, ezért [[307]] elején [[Flavius Valerius Severus római császár|Severus]]t küldte Róma ellen egy viszonylag nagy sereg élén.
 
Azonban ennek a seregnek a nagy része éveken át Maxentius apjának, Maximianusnak a parancsnoksága alatt szolgált, és így történhetett, hogy Róma alatt az ostromló sereg nagy része átállt az ostromlottak oldalára, akikhez ekkor már a Maximianus is csatlakozott, újra felvéve az augustus címet. Severusnak nem maradt más választása, minthogy serege megmaradt részével visszavonult [[Ravenna|Ravennába]]. Nem sokkal később pedig kénytelen volt megadni magát Maximianusnak, akik megígérte neki, hogy megkímélik az életét.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Maxentius_római_császár”