„Miklósy István” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
kép 1913-ból |
jegyzetek / kép feljebb |
||
9. sor:
A debreceni iparkamara épületében bérelt ideiglenes székhelyre 1914. február 23-án postai csomagba rejtett pokolgép érkezett, mellyel a Hajdúdorogi egyházmegye felállítása ellen tiltakozó román fanatikusok az orosz cári titkosszolgálat közreműködésével Miklósy püspök életére törtek. A pokolgép megölte a püspök három munkatársát, Jaczkovics Mihály helynököt, Slepkovszky János titkárt és Csatth Sándor ügyvédet. Miklósy püspök kisebb sérüléseket szenvedett. A bombamerényletet követően 1914. szeptember 23-án Miklósy püspök [[Nyíregyháza|Nyíregyházára]] helyezte át a püspökség székhelyét.
A [[[Hajdúdorogi főegyházmegye||Hajdúdorogi egyházmegye]] megszervezésén fáradozó püspök munkáját 1914-től az első világháború akadályozta. Az egyházmegye felállításakor a magyar kormány kötelezte magát arra, hogy gondoskodik az új egyházkormányzati egység anyagi dotációjáról, különös tekintettel a püspöki székhely és hivatal kiépítéséről, papnevelő intézet és kántorképző létesítéséről. Ebből a háborús körülmények miatt semmi sem valósult meg. Magyarország román megszállásakor a megszálló csapatok a püspököt elhurcolták, és kényszeríteni akarták arra, hogy mondjon le a [[[Hajdúdorogi főegyházmegye||Hajdúdorogi egyházmegyéhez]] a Nagyváradi, Lugosi és Fogarasi egyházmegyékből átcsatolt parókiákról.▼
[[Kép:Istvan Miklosy Bell Consecration Hajdudorog.jpg|260px|bélyegkép|jobbra|Miklósy István felszenteli a [[Hajdúdorogi székesegyház]] felújított harangját 1927. október 1-jén]]
▲A [[[Hajdúdorogi főegyházmegye||Hajdúdorogi egyházmegye]] megszervezésén fáradozó püspök munkáját 1914-től az első világháború akadályozta. Az egyházmegye felállításakor a magyar kormány kötelezte magát arra, hogy gondoskodik az új egyházkormányzati egység anyagi dotációjáról, különös tekintettel a püspöki székhely és hivatal kiépítéséről, papnevelő intézet és kántorképző létesítéséről. Ebből a háborús körülmények miatt semmi sem valósult meg. Magyarország román megszállásakor a megszálló csapatok a püspököt elhurcolták, és kényszeríteni akarták arra, hogy mondjon le a [[[Hajdúdorogi főegyházmegye||Hajdúdorogi egyházmegyéhez]] a Nagyváradi, Lugosi és Fogarasi egyházmegyékből átcsatolt parókiákról.
A [[trianoni békeszerződés]] következtében a Hajdúdorogi egyházmegye elveszítette parókiáinak felét. Az új határok közé kényszerített Magyarországon a görögkatolikusok népességen belüli számaránya és társadalmi súlya jelentősen csökkent. Ez és az ország gazdasági nehézségei lehetetlenné tették az egyházmegyei intézményrendszer kiépítését, anyagi konszolidációját. Súlyosbította a helyzetet az, hogy Miklósy püspök meggyőződéses királypártiként elutasította a Horthy-rendszerrel való együttműködést, ami fokozatosan társadalmi és politikai elszigetelődéséhez vezetett. Mivel a görögkatolikusok társadalmi stigmatizációja következtében az 1920/30-as években tömeges jelenséggé vált a bizánci rítusúak áttérése a latin rítusra, Miklósy püspök a római katolikus főpásztorokkal is konfliktusba került.
Miklósy püspök 1932-től kezdődően szinte teljesen visszavonult. 1933-tól kezdődően a görögkatolikus sajtó a püspök betegségéről adott hírt. 1937. október 29-én szívrohamban halt meg. Temetését november elsején Papp Antal érsek, apostoli kormányzó végezte, míg a gyászbeszédet Bányay Jenő nagyprépost mondta. Az elhunyt főpásztort a város által adományozott díszsírhelyre temették. Hamvait később a nyíregyházi templomba helyezték át, 1979-ben pedig a [[Szent Mihály-templom (Máriapócs)|máriapócsi kegytemplom]] kriptájába.
== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}
== Források ==
| |||