„Heinrich Schütz” változatai közötti eltérés

Huszonnyolc éves korában tért vissza Weissenfelsbe, ahol házitanítói állást vállalt. Egyetemi tanulmányittanulmányait [[Lipcse (Németország)|Lipcsében]] folyatta, ezután Kasselben az udvar másodorgonistája. 1613-ban a kasseli őrgróf magával vitte egy ünnepségre [[Drezda|Drezdába]]. Schütz szereplésével elnyerte [[II. János György szász választófejedelem|II. János György]] [[választófejedelem]] tetszését, aki állást ajánlott neki. Ezután halálighaláláig a fejedelem alkalmazottja volt. Megújította Drezda zenei életét. 1619-ben megházasodott, házasságával megteremtette az anyagi biztonságát. 1627-ben került bemutatásra ''Dafne'' című [[Opera (színmű)|operája]], amely az első német nyelvű opera volt, de sajnos nem maradt fenn: zenéje egy tűzvészben elpusztult.

1628-ban ismét Velencébe utazott. A velencei zenei élet új vezetője [[Claudio Monteverdi]] volt, megszűnt az egyházzene egyeduralma, a színpadi zene vette át a vezető szerepet. Bár Monteverdi az opera első nagy mestere volt, Schützöt elsősorban az egyházzenei művei érdekelték. Schütz ekkor komponálta a ''Symphoniae SacreSacrae'' első két kötetét. A lagúnák városát 1629-ben hagyta el.

[[Szászország]]ban a [[harmincéves háború]] nagy pusztításokat vitt végbe az 1630-as években. Schütz egymás után vesztette el rokonait és barátait. A drezdai [[capella]] sorsa is rosszra fordult. A fizetések elmaradoztak, a zenészek és az énekesek közül sokan tovább álltak. 1633-ban Schütz szabadságot kért és a dán [[király]] udvarába utazott. Itt ekkoriban jelentős zenei élet folyt, [[John Dowland]] mellett dolgozhatott. Fontos ünnepségekre komponált Schütz, mint például a dán király Christian esküvőjére. 1635-ben tért vissza Drezdába, de 1637-ben ismét szabadságot kért a háborús viszonyok miatt, és visszautazott [[Dánia|Dániába]].

Hatvanadik életévét betöltve Schütz vágyott a nyugdíjazására, de kérvényeit sorra elutasították. Az állandó társadalmi intrikák, szakmai harcok, valamint az olasz és francia [[kultúra]] túlburjánzása nagyon elkedvetlenítette az idős Schützöt. Élete végéig harcolt a német zene háttérbeszorulásaháttérbe szorulása ellen.

Közben lezárult a nagy háború és a drezdai viszonyok is megjavultak. 1650-ben újra nagyszabású opera-[[balett]] előadásra került sor a szász udvarban, és a capella is ismét kiegészült zenészekkel. 1655 meghalt a választófejedelem és az új fejedelem végre engedélyeziengedélyezte Schütz visszavonulását. A mester nagy erőkkel komponált tovább, 1664-ben megírta a ''Karácsonyi [[oratórium]]ot'', 1671-ben a Német [[magnificat|''Magnificatot'']].

Schütz elsősorban a [[vokális zene]] területén alkotott maradandót. Főleg egyház zenei kompozíciók szerzője, de akadnak világi témájú művei is. 1619-ben jelent meg nyomtatásban első jelentősebb műve a ''Die Psalmen Davids''. A gyűjtemény darabjai Giovanni Gabrielli zsoltárkoncertjeinek a hatását mutatják, de a [[zsoltár]]ok mellett Schütz feldolgozott egyéb [[biblia]]i és templomi szövegeket is. A megzenésítéseket a többszólamúság jellemzi. Schütz az előszóban is utal a stylo [[Recitativo|recitativóra]], amely a [[Német-római Birodalom]] területén ebben a műben kerül először alkalmazásra. L[[Lipcse (Németország)|lipcseiipcsei]] tanulmányai alatt zenésítette meg [[Cornelius Becker]] lipcsei professzor zsoltárait. A dallamok nagy része Schütz saját munkája. A zenét a korai [[protestantizmus]] [[korál]]dallamaihoz igazította. Egyházi koncertgyűjteménye a ''Symponiae sacrae'' három kötetben jelent meg, [[Claudio Monteverdi|Monteverdinél]] folytatott tanulmányait követően. Az I. rész a [[Vulgata|Vulgátából]], a többi a német bibliai és templomi énekekből veszi a szövegét.

1623-ban adta ki ''Feltámadás-históriáját''. A megzenésítés alapja [[Lukács evangéliuma|Lukács]], [[Máté evangéliuma|Máté]] és [[János evangéliuma|János evangéliumából]] készült válogatás. A műben fellelhető a tudatos hagyományőrzés és a modernség egyaránt. A szereplők szinte mindig két szólamban szólalnak meg, jellemző, hogy a szerző a régi [[motetta]] technikát alkalmazza. ''CantioneCantiones sacresacrae'' című [[latin nyelv|latin]] nyelvű motetta gyűjteménye két évvel később született meg. A mű egyházi [[kamarazene|kamarazene,]] [[liturgia|liturgikus]] funkció nélkül. Az olasz [[madrigál]] hatása érezhető: a szóértelmezés formaalkotó, a dallamot, a harmóniát és a szólamszerkesztést meghatározó erő. Másik jelentős oratóriuma a ''Die sieben Worte Jesu Christi''. A mű szólistákra és ötszólamú kórusra íródott zenekari kísérettel, és a [[meditatív]] stílusjegyeket állítja előtérbe. A művet 1855-ben fedezte fel [[Otto Kade]], és ezzel vette kezdetét a 19. századi Schütz-[[reneszánsz]]. A szerző oratóriumai között megtaláljuk Lukács, Máté és János evangéliumának a megzenésítését is, [[passió]] formában.

Schütz a német opera atyánakatyjának is tekinthető, amennyibenmivel megkomponáltaő komponálta a ''Daphnét'', a legrégebbi ismert német operát. Sajnos a darabnak csak a szövegkönyve maradt az utókorra. Ennek alapja Rinuccini pastorál-drámája, amelyet Itáliában többek között [[Jacopo Peri]] is megzenésített. Schütz szövegkönyvírója az elbeszélő jellegű szöveget erősen dramatizálva készítette el a német [[librettó]]t.