„George Gamow” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
az ősrobbanásnak nagyon forrónak kellett lenni |
bőv. |
||
56. sor:
== Munkássága ==
Erősen excentrikus személyiségét John Gribbin a következőképp jellemzi: Gamownak megvolt az az örvendetes, bár (a kollégái számára) bosszantó képessége, hogy hiányos vagy egész egyszerűen hibás érvelés alapján mély meglátásai voltak. nagyszerűen értett a tudomány népszerűsítéséhez; a fizika és a [[kozmológia]] alapjait közérthetően elmagyarázó művei igazi bestsellerekké váltak.
Ó volt az első, aki (a washingtoni egyetemen töltött időszakában) a kozmológiai elgondolásokból megpróbálta kiszámolni, hogyan keletkezhettek az egyes elemek. Az [[ősrobbanás]] elméletét elfogadó első fizikusok egyikeként úgy gondolta, hogy az univerzum kezdetben sűrű és forró neutrongáz volt, de ilyen körülmények között a neutronok gyorsan elbomlanak egy protonra és egy neutronra — ezekből áll a hidrogén. Kellőképp sűrű és forró viszonyok között az ütköző protonok [[deutérium]] atommagokká olvadnak össze, és a további ütközések eredményeként alakulnak ki a hélium meglehetősen stabil atommagjai (az alfa-részecskék). Frissen végzett tanítványára, [[Ralph Alpher]]re bízta a konkrét számításokat, és megállapították, hogy a héliumnál nehezebb elemek ebben a folyamatban nem keletkezhetnek, mert mire ehhez elegendő hélium kialakul, a világegyetem túlságosan kitágul és lehűl, miáltal a magfúzió leáll. Ezt az alapvető [[kozmogónia]]i gondolatot Alpherrel közös cikkben tette közzé '''1948'''-ban. Sajátos humorával Alphert tette meg első szerzőnek és másodiknak beszúrta barátja, a szintén kozmológus [[Hans Albrecht Bethe]] nevét (akinek semmilyen szerepe nem volt a cikkben, sőt, egyes források szerint Gamow meg se kérdezte arról, adja-e a nevét a cikkhez), hogy a mindenek kezdetét tárgyaló [[Alpher-Bethe-Gamow elmélet]] a [[görög ábécé]] első három betűjére utaljon. (A nehezebb elemek kialakulását később [[Fred Hoyle]] számította ki.)
Ugyancsak 1948-ban rájött arra, hogy a magfúzió feltételeként az ősrobbanásnak nagyon forrónak kellett lennie, de nem lehetett túl forró, mert akkor a nagy energiájú fotonok frissiben szétszakították volna az éppen csak létrejött alfa-részecskéket. Ezt az ötletét is megosztotta [[Ralph Alpher]]rel, aki [[Robert Hermann]]nal közösen (Gamow eredeti elképzelésének szinte minden részletét helyesbítve, illetve felülírva) kiszámította először, hogy a héliumot létrehozó magfúzióhoz egymilliárd fok feletti hőmérsékletre volt szükség, majd ezután, hogy a ősrobbanásból [[kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás]]nak kellett visszamaradnia, és ennek hőmérséklete 10 K-nél kisebb kell legyen, körülbelül 5 K. Gamow eleinte el sem hitte, hogy ennek a jóslatnak bármiféle gyakorlati következménye lenne, illetve az bármiképp ellenőrizhető lenne. Néhány év alatt azonban megbarátkozott a gondolattal, és több cikkében is foglalkozott vele. A háttérsugárzás leírását bevette tudománynépszerűsítő könyveibe (''The creation of the Universe'', 1952) is, aminek hatására a közvéleményben az az elképzelés alakult ki, hogy a háttérsugárzást Gamow jósolta meg.
== Könyvei ==
* ''One, Two, Three…Infinity'', 1947, Viking Press,▼
* ''The creation of the Universe'', 1952, Dover Science Books,
* ''Mr. Tompkins in Paperback'', 1965, Cambridge University Press,
▲* ''One, Two, Three…Infinity'', 1947, Viking Press
* ''Thirty Years That Shook Physics: The Story of Quantum Theory'', 1966, Dover Publications
== Fordítás ==
{{fordítás|en|George Gamow|oldid=42156438|n=a|4=angol}}
| |||