„Bűnbak” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
jom kippur |
Kovács Nemere: Egyetemes Vallástörténet |
||
47. sor:
==Jegyzetek==
{{jegyzetek}}
A legnagyobb babiloni ünnep az Akitu újévi ünnepe volt, ezt kezdetben ősszel, később
tavasszal, a napéjegyenlőségek időszakában tartották. Mivel a Folyamköz lakói az új esztendő
kezdetét teljes megújulásként, új teremtésként értelmezték, a 12 napig tartó ünnep első
hetének központjában az előző év bűneinek megbánása, levezeklése állt. A bűnök megvallásában,
a lelkiismeret-vizsgálatban olyan gyónási tükrök segíthették a hívőket, amelyekben
az istenség papja rákérdez az elkövethethető bűnökre:
Vétkezett-e az isten ellen?
Megvetette-e az apját és az anyját?
Eltulajdonította-e a szomszédja házát?
Érintkezett-e felebarátja feleségével?
Kiontotta-e felebarátja vérét?
Ellopta-e felebarátja ruháját?
„Igen”-t mondott-e a szája?
De „nem”-et a szíve?
(Rákos S. ford.)
A bűnök megvallása után feláldoznak egy kecskebakot – bűnbak –, vérével meghintik a
templom padlóját, testét a folyóba dobják, levágott fejét pedig a lakott helytől távol viszik. Az
uralkodó az egész nép nevében megvallja a bűnöket és megkapja a feloldozást. A 8-10 napon
MARDUK szenvedéseire és győzelmére emlékeznek, dramatizált, énekes, táncos, párbeszédes
formában előadják a világ teremtésének mítoszát. Az Akitu-ünnepségeken való előadásra
készült az akkádul fennmarad Enuma elis... (Akkor ott fenn...) kezdetű mitikus hősköltemény.
[[Kategória:Vallás]]
| |||